Íme a nem fasiszta, nem antiszemita Nyirő József
Azt állítja Kövér László
(a Nobel-békedíjas Elie Wieselnek írott válaszlevelében), hogy Nyirő József nem volt háborús bűnös, nem volt fasiszta, és nem volt antiszemita.
Ezzel szemben a tény az,
hogy bár háborús bűnök elkövetésével valóban nem vádolták meg, fasisztának és antiszemitának kellett lennie, ha mindössze ötven-egynéhány képviselővel együtt a végsőkig kitartott Szálasi mellett. Az Erdélyi Párt (amelyhez tartozott) 1941-ben elfogadott programja szerint „a zsidósággal szemben helyeslünk és sürgetünk minden olyan törvényes és kormányintézkedést, mely a kérdés általános európai rendezéséig a zsidóságot a nevelés, a közvélemény-alakítás és a jogszolgáltatás területéről teljesen kizárja, a gazdasági életben pedig sürgősen módot nyújt arra, hogy helyüket magyar szakemberek foglalhassák el”. Nyirő 1942-ben így szólalt föl a (még nem nyilas) parlamentben: „Félre az útból a magyar lelkiségtől idegenkedőkkel. Azokkal, akik az úgynevezett humánum álorcájában a sajtó, az irodalom, a művészet, a lélek és a szellem területén olyan hosszú ideig büntetlenül pusztíthattak bennünket a saját hazánkban. Ennek a felfogásnak, ennek a levitézlett liberális zsidó hagyatéknak, ami sok jóhiszemű magyart is megfertőzött köztünk, ennek a burkolt propagandának a magyar életből el kell tűnnie.” Hát igen. Mondjuk Radnótinak, Szerb Antalnak, Rejtő Jenőnek és Bálint Györgynek (akiket annak rendje és módja szerint el is tüntettek), meg persze az olyan jóhiszemű, de megfertőzött magyaroknak, mint Bartók vagy Szent-Györgyi. A sok bűnössel szemben, íme, a nem háborús bűnös, nem fasiszta, nem antiszemita székely apostol.
