Hajba Ferenc: Kurzusdráma
Ha már vége a politikai korrektség szellemi elnyomásának – ahogy a magyar miniszterelnök fogalmazott a Diaszpóra Tanács előtt tartott beszédében –, akkor mondjuk ki köntörfalazás nélkül, hogy hitványul viselkedtek a Fidesz–KDNP szombathelyi képviselői színházuk alapító igazgatója pályázatának elbírálásakor. Lihegve keresték a nyalható talpat, miközben egymásra licitálva, szánalmasan bizonygatták, mekkora tisztelői Jordán Tamás színházának. De hát, ugye, mégiscsak az a tisztességes eljárás, ha új pályázatot írnak ki, hiszen a másik jelölt, a Vidnyánszky Attila, Eperjes Károly, Nagy Viktor által támogatott, előretolt Dér András filmrendező visszavonta a magáét.
Emiatt Jordánt persze törvényesen meg lehetett volna választani, illetve megbízni újabb öt évre a színház irányításával, ám a Fidesz frakciója tudta, mi a felsőbb parancs. A képviselők inkább vállalták, hogy maradék tekintélyüket is végérvényesen eljátsszák. Volt köztük olyan, aki egy, főleg karitatív munkájáról ismert civil szervezet meghatározó személyiségének, szinte arcának számít. Ez a klub támogató nyilatkozatot adott közre Jordán mellett. A képviselő ennek ellenére névvel történő szavazáson mondta ki az igent az új pályázat kiírását tartalmazó polgármesteri előterjesztésre. Miután a szavazás egy civil alpolgármester (Molnár Miklós) derék kiállása nyomán döntetlennel zárult, arra kellett voksolni, kinevezzék-e igazgatónak Jordán Tamást. Ekkor azonban a karitatív ember tartózkodott, másik három társával együtt. Mindez nem valamiféle lelkiismeret-furdalásból vagy bátorságból eredt, csupán pontosan tudták, így sem lesz meg Jordánnak a szükséges többség, ők meg moshatják kezeiket. A mérleg nyelvének számító jobbikos kicsit lassan fogta föl, mi is történik körülötte, de aztán a hatalom nyelve lett, hiszen haladéktalanul odaoldalazott a Fideszhez azzal, hogy nem vett részt a szavazáson, ellenben mindenkit „seggbe” akart rúgni, és bejelentette, följelentést tesz az ügyészségnél, mert mi az, hogy csak úgy kiszivárog egy pályázat.
A vitában az ellenzék kiszabadult a „korrektség szellemi elnyomásából”, a volt szocialista polgármester például úgy fogalmazott a szakmai bizottságban részt vevő Eperjes Károlyról: „annál balfácánabb munkásőrt még soha nem alakított, mint ott”. Azt meg már mindenki vállrándítással elintézte, hogy Czeglédy Csaba, a baloldali frakció vezetője szerint megkereste őket a fideszes polgármester, és azt javasolta, kenjék rá ezt az egész ügyet Hende Csabára, a város országgyűlési képviselőjére. Ezen még a hallgatóság soraiban sem háborodott fel senki, a polgármester erőtlenül tiltakozott, aztán ment minden tovább.
Ebben a vitában szétáradt a hazai pártpolitizálás minden mocska, ócskasága. A közgyűlésben a jobbikossal együtt egyfős többséget alkotó kormányzópárt helyi vazallusai súgóikra hallgatva átlátszó mellébeszéléssel takarták ki Jordánt a közélet színpadán.
