Félnetek jó lesz
Etikai vétség gyanúja miatt vizsgálatot kezdeményezett Sándor Mária, a „fekete ruhás nővér” ellen az Egészségügyi Szakdolgozói Kamara vezetősége.
A mára országszerte ismert ápolónő „bűne” az volt: nyilvánosan felemelte szavát az egészségügyben uralkodó gyalázatos viszonyok, a tűrhetetlen munkakörülmények, a dolgozók kizsákmányolása és a betegek kiszolgáltatottsága ellen. A szakdolgozói kamara által kezdeményezett etikai eljárás célja nyilvánvalóan a törékeny, halk szavú nővér megfélemlítése lett volna. Ám a futótűzként terjedő hírt követő felháborodás és a szerveződő tiltakozáshullám láttán a kamara leállította a vizsgálatot. Ők akarták megijeszteni Sándor Máriát. Végül ők ijedtek meg.
A kötelező kamarai tagságot az Orbán-kormány az állami szférában dolgozó két legnagyobb létszámú és legkönnyebben szerveződő munkavállalói csoport, az oktatásban és az egészségügyben foglalkoztatottak számára írta elő. Az úgynevezett szakmai kamarák egyetlen szervezetbe tömörítik az adott területen dolgozókat – képzettségüktől, beosztásuktól függetlenül. Elméletileg ezek látják el a szakmai és munkavállalói érdekképviseleti funkciókat. Valójában azonban az állam érdekeit képviselik a közalkalmazottakkal szemben, és nem jelentenek egyebet, mint a munkavállalók államosítását, a tényleges szakmai és szakszervezeti érdekképviseletek működésének ellehetetlenítését. A munkahelyi vezetőktől elvonva a jogköröket, a kamarák – vagyis közvetlenül az állam – gyakorolják az összes munkaadói jogot a dolgozókkal szemben, ők döntenek alkalmazásokról és kirúgásokról, előléptetésekről és lefokozásokról, jutalmakról és büntetésekről, valamint az összes állami forrás elosztásáról.
A kötelező kamarai tagság előképeként Mussolini fasiszta rendszere szolgál, ahol minden szakma munkavállalói kötelező hivatásrendekbe tömörültek, az állam akaratát pedig a kamarák élén álló korporációk közvetítették. Ugyanez később a náci Németországban is modellként szolgált. Az államszocialista rendszerekben a transzmissziós szíj szerepére vállalkozó monolit szakszervezetek közvetítették a hatalmi akaratot, ezek feladata volt az alulról szerveződő munkavállalói érdekérvényesítési törekvések elfojtása.
Orbán Viktor rendszerében a Nemzeti Pedagógus Kar és az Egészségügyi Szakdolgozói Kamara hivatott a munkavállalók megregulázására s arra, hogy csírájában elfojtson minden elégedetlenséget, lázongást. Ezzel párhuzamosan próbálja a kormány folyamatosan marginalizálni az alulról szerveződő szakmai és érdekvédelmi szervezetek működését.
Az etikai eljárást kezdeményező kamara elnöke azt állította: azért vonták vissza panaszukat, mert az elnökség tagjainak fizikai biztonsága került veszélybe. Állítása szerint az utóbbi napokban az elnökség mind a húsz tagja fenyegetéseket kapott Sándor Mária tervezett meghurcolása miatt. Ennél azonban feltételezhetően nagyobb súllyal esett latba a Sándor Mária érdekében szerveződő tiltakozáshullám. A közösségi oldalakon néhány óra alatt sok százan csatlakoztak a meghirdetett szolidaritási akcióhoz. A nővér elmondásából arra következtethetünk: még az egészségügyi államtitkár sem értett egyet az etikai eljárás megindításával.
A túlteljesítés hibájába eső kamarai vezetők most kissé elmérték a dolgot. Ám ne ringassuk magunkat abban az illúzióban, hogy félreértették feladatukat.
