Dr. Beck István: Demokráciadeficit az MSZP-ben

Tíz nappal ezelőtt már írtam arról, hogy morális válságot látunk az MSZP működésében a tisztújítás közeledtével. Az azóta eltelt tíz nap sajnos megerősítette a feltételezésünket. 

A szeptember 19-edikei tisztújítás az MSZP számára fontos esemény és korábban nagy felhajtással járt a médiában. Az MSZP azonban az elmúlt két évben drámai visszaeséssel ezt az érdeklődést elvesztette, mert egy 4-5 százalékos párt már nem vonz túl nagy figyelmet. Talán ezért is gondolhatta Tóth Bertalan, hogy nem lesz túl feltűnő, ha az összes Pest megyei szervezetet kivágja a pártból. Tévedett.

Ilyen az MSZP életében a tisztújítás előtt tíz nappal sosem fordult elő. Sőt fél évvel előtte sem. Pártvezető ilyet nem tesz, mert rombolja a párt megítélését, a demokratikus versenyhelyzetet felrúgja és egyáltalán nem tisztességes a pártelnöki hatalommal így visszaélni. Tóth Bertalan másként gondolta. Fontosabb volt számára, hogy kivágja a pártból pártelnöki riválisa, Mesterházy támogatóit, hiszen Pest megye a kongresszus 10%-át adja és 95%-ban Mesterházyt akarják elnöknek.

Ne vitázzunk, szavazzunk!

Horn Gyula már itt felhúzná a szemöldökét és cifrákat mondana, de Tóth Bertalannak ez nem volt elég. A Covid helyzetre való tekintettel online szavazás mellett döntött, amivel van pár probléma. Először is már Tusknak is az volt a véleménye – holott az Európai Néppártnak kicsit jobb infrastruktúrája van, mint az MSZP-nek -, hogy „a Fidesz kizárását azért nem tárgyalják meg a kongresszusukon, mert online módon nem lehet megfelelően megtartani a vitát róla és nem lehet garantálni a szavazás titkosságát. Online szavazásnál már az is gond, ha a küldöttek fejében megfordul az, hogy valóban titkos lesz-e ez a szavazás, mert ez befolyásolhatja a döntésüket.” Márpedig megfordul a fejekben ez a gondolat. Ezen felül nem lehet megvitatni, ütköztetni az érveket, nincs ismét tiszta verseny, így a tagság információhiányosan kénytelen dönteni, ami nem nevezhető demokratikus megoldásnak. 

Meccs közben módosítunk a szabályokon

Ez azonban nem zavarta Tóth Bertalant. Az viszont igen, hogy egy belső felmérés azt mutatta ki, hogy Mesterházy támogatóinak eltávolítása ellenére még mindig Mesterházyt választaná meg a kongresszus. Tehát sürgősen ki kellett valamit találni és ki is találtak. Szekeres Imre, az országos jelölőbizottság elnöke két nap alatt(!) kihajította az ablakon a kongresszus eddigi játékszabályait és újat készített: az elnökjelöltek csapatban indulnak, a további tisztségekre nem lesz külön választás. Ez annyit tesz, hogy a tizennégy kiemelt tisztségre(és a többi „apróra”) nem szavaznak külön a küldöttek, hanem csak a társelnökökre, akiknek kötelességük megnevezni a csapatukat. Ezzel megint van némi gond. 

Először is a társelnöki indulásnál a kongresszus úgy döntött, hogy külön-külön szavazzanak a férfi és a női elnökre. Tehát elutasították a közös társelnöki szavazást, mert nem tekintették demokratikusnak. Amennyiben már a két jelölt összevonásánál aggályokat véltek felfedezni a kongresszusi küldöttek, akkor elképzelhető, mennyire berzenkednének egy olyan változattól, ahol nem szavazhatnak a többi tisztségről, mindössze a társelnökökről, akik meghatározzák, kikkel akarnak dolgozni. Ez teljesen ellentétes mindazzal, ami az MSZP-t jellemzi és komoly demokráciadeficitről árulkodik. Egészen elképesztő, hogy a tagság azon jogát vonják meg, hogy döntsön, kit akarnak elnöknek, választmányi elnöknek, akárkinek, mindössze az elnökről dönthetnek, azt is csak párban, amit már korábban elutasítottak. Azaz Szekeres és Tóth olyan játékszabályt alkottak, ami magasról tesz a tagság akaratára és döntésére. 

Tóth Kunhalmi szoknyája mögött

Egyes MSZP-s források azt mondják el, hogy már a társelnöki megoldás is azért született, mert Tóth Bertalan tartott attól, hogy egyedül őt nem választaná meg a tagság. Ahogy ők fogalmaznak „Kunhalmi szoknyája mögé bújva akar elnök lenni”. Ezt némileg erősíti, hogy Tóth ismertsége és kedveltsége messze alatta van Mesterházy és Kunhalmi ismertségének és kedveltségének. 

Hatalom bármi áron

A helyzet tehát az, hogy Tóth Bertalan sorozatos, egymás utáni döntései folyamatosan azt a látszatot keltik, hogy egyetlen feladat lebeg a szeme előtt: bármi áron elnök akar maradni. Ha ezért a tagsággal is szembe kell mennie, akkor azt is vállalja. Ezt a bármi áron mentalitást erősíti, hogy korábban már kijelentette, hogy neki „nem a közvélemény-kutatásokat kell megnyerni, hanem az MSZP küldötteinek bizalmát”. Tehát lényegtelen számára, hogy milyen támogatottságú a párt, őt csak a rá szavazók érdeklik. Így már érthető, miért mondott olyat, hogy a jelenleg 4-5%-os támogatottságú MSZP a „történelme legjobb köreit futja”. Horn Gyulának lehet, hogy erről más az elképzelése… 

Felmerülhet a kérdés, hogy mi erről a tagság véleménye. A korábban már idézett belső felmérés már adhat erről némi támpontot, de a Nyíradonyi szervezet minapi MSZP-ből való kilépésekor közreadott nyilatkozatuk eléggé beszédes: 

„Nyíradony MSZP tagsága és vezetése ma lemondott és kilép az MSZP-ből! Nem értünk egyet a módszerekkel, ahogy az országos vezetés bánik a tagsággal! Hol van a demokrácia, véleménynyilvánítás, verseny? Ez már nem a mi MSZP-nk! Ezért dolgoztunk vidéken, megaláztak bennünket a választáskor?! Jó munkát MSZP, de Nyíradony nélkül!”

Biztos, hogy ez az a párt, amelyik a rendszerváltás óta nem csak szavakban, de tetteivel is igazoltan a demokrácia elkötelezett híve?