Ceglédi Zoltán: Sorosozót sorosozni is sorosozás
Van egy ronggyá hivatkozott történet csaknem nyolcvan évvel ezelőttről, mindenki ismeri. Adott egyfelől egy antiszemita, a zsidók ellen következetesen fellépő miniszterelnök, az úgynevezett „úri fasiszta” Imrédy Béla. Nem nyilas, de egy szélsőjobboldali, vasalt gazember. Adott aztán egy konferanszié a kabaréban, Békeffi (Békeffy) László, aki 1939-ben kimegy egy este a pódiumra, széttárja a kezét a közönség előtt, és csak annyit mond: nahát! A terem pedig felrobban a röhögéstől. Aznap derült ki, hogy a zsidótörvények erőltetőjének, a „zsidótlanítás” élharcosának, Imrédynek az egyik dédszülője maga is zsidó. Bukik.
Most pedig nézzük onnan ezt a történetet, hogy a polgárok, a humoristák indokolt és jóleső kajánkodásán kívül mi történt aznap este. Egyrészt kiderült, hogy a zsidózás még veszélyesebb fegyver, mint addig gondolták, hiszen használóját is lekaszabolhatja, másrészt pedig politikai törésvonalakon átívelő pillanatnyi konszenzus alakult ki abban, hogy bizonyos körülmények között lehet annak örülni, hogy valaki zsidósága miatt bukik el egy közjogi posztot.
Mindez arról jutott eszembe, hogy a Párbeszéd parlamenti képviselője benyújtott egy törvényjavaslatot a parlament elé, amellyel megtiltaná, hogy olyan ember lehessen magyar miniszterelnök vagy miniszterelnök-jelölt, aki valaha Soros György által alapított szervezet ösztöndíjában részesült. Itt ugye a humorforrás, egyben a hihetetlen csel az lenne, hogy a sorosozó Orbán maga is Soros-ösztöndíjas volt, így vagy maga ellen szavaz, vagy bevallja, hogy mégsem gyűlöli eléggé Soros pénzeltjeit, hiszen leszavaz egy Soros-kirekesztő javaslatot.
Nézzük először, hogy mi van, ha az erőből politizáló Fidesz kapva kap az alkalmon, és köszönettel magáévá teszi a javaslatot. Sőt akár kiterjeszti, hogy még országgyűlési képviselőjelölt se lehessen az, aki (most figyelj) az elmúlt húsz évben Soros-ösztöndíjas volt. Ebben az esetben az összes fideszes maradhat, hiszen rájuk már pont nem vonatkozik, ellenben kiszórják a beterjesztőt, és elvágják további aktuális és reménybeli ellenzéki politikusok tucatjait is a közéleti szerepvállalástól.
És ez a legkevesebb, nem szakadna meg a szívem értük, de a rohadt életbe már, tényleg azért kellett bemenni a parlamentbe, azért tolták itt az összefogós-zsarolós demokrata kampányt, hogy ilyen trollkodásba mártott jogkorlátozó javaslatokkal jöjjenek?
Miben jobb ez, mint amikor a rasszista fideszes nyilatkozatokra válaszul a Facebookon elkezdik Orbán Viktort cigányozni? Hm? Miben jobb ez, mint amikor a gyűlölettel teli menekültellenes kampány közepén az ellenzék felfedezte Altusz Kristóf nyomán, hogy Orbánék titokban befogadtak ezerpárszász szerencsétlent, és elkezdték diadalmasan ütni a kormánypártot, hogy „Hoppá-hoppá, hát itt egy rés, egy kihagyás a gyűlöletben!” Pfuj.
De nézzük, mi történik a valószínűbb esetben, amikor is a Fidesz leszavazza ezt a javaslatot. Az úgynevezett baloldali úgynevezett ellenzék valószínűleg nem áll meg ott, hogy nahát, taps, lapozzunk. Rákap majd, egyszerűen fogható kis konc lesz ez, hogy tudniillik Orbán nem szavazott meg egy Soros-elleneset, hát kérem, nem is következetes a gyűlöletben. Ezt rázza, rágja, szorítja majd, és nem veszi észre, hogy az üzenete itt pont ugyanaz, mint a legocsmányabb Habony–Rogán-plakátnak.
Voltak itt mindenféle fogadkozások, hogy micsoda pompás parlamenti munka jön, harapófogóba kapják a Fideszt, hó, hát azért ülnek be, mert csak ott lehet küzdeni Orbán ellen. Ehhez képest eddig frakcióizélgetések, belső tisztújító izélgetések, szado-mazo csapkodó izélgetések meg árulózó izélgetések voltak, és végtelenül színvonaltalan trollkodás. Tulajdonképpen még egy másik kabarészereplő reaktiválása volt a legelviselhetőbb elem ezekben a napokban, amikor is ugyane párt, a P szóvivője előadta Bodrogi Gyula egyik népszerű alakítását: ismét itt a Kotonos úr.
Amit az országgal művelnek kormányon és ellenzékben egyaránt, ahhoz kell is.
