A bárányok hallgatnak
Az utóbbi napok eseményei kapcsán jutott eszembe Anthony Hopkins híres filmje, amely beszédes tartalmat hordozott. Valóban. Manapság is, itthon is: a bárányok hallgatnak, az ordasok üvöltenek.
Nézem a tévé híradásait, ahol arról kérdezik az utcán a nyugdíjas embereket, mit szólnak a megszorításokhoz, hogyan fogja ez őket érinteni.
Mindegyikük – ismétlem mindegyikük (kissé szégyenkezve, hogy neki mint már tényezőként számba nem jöhető véleménynyilvánítónak talán nem is lenne helyes ilyen komoly, országos kérdésben megnyilvánulnia) – úgy nyilatkozott, hogy bár tudják, nem lesz könnyű, de voltak már nehezebb idők is, és ha az ország érdeke így kívánja, ők ezt a terhet vállalják. Pedig a legnagyobb súlyt (fajlagosan) mégiscsak az ő vállaikra rakják. A bárányokéra, akik hallgatnak és cipelnek. Ugyanis nincs más választásuk.
Ugyanakkor hírét vehetjük azoknak a tiltakozásoknak, sőt sztrájkfenyegetéseknek, amelyek arról szólnak, hogy különböző munkavállalók milyen hevesen elleneznek minden őket érintő megszorítást. Ebben a vasutasok sztrájkkozákja, Gaskó István jár az élen. Mi, bárányok pedig hallgatunk.
Olvasom Morvai Krisztinának, a nemzet fürge nyelvű honasszonyának fenyegetőzését, amelyet Gusztos Péter minapi sajtótájékoztatójára írt: „Ha Magyarországon eljön az igazság órája, akkor ezért [a rendőri intézkedésekért] és számos más tevékenységéért elvtársaival együtt, jó eséllyel börtönbe kerül. [...] Visszavesszük az Önök által külföldiek, illetve elvtársaik kezére juttatott nemzeti vagyont, újraépítjük a magyar gazdaságot, talpra állunk, és visszavesszük hazánkat a Magukfajtáktól.”
Ez a szöveg kísértetiesen emlékeztet a magyarországi sajtó 1944-es és 1954-es ordas üvöltéseire. Amikor a véresszájúakból hamarosan véreskezűek lettek.
A bárányok akkor is hallgattak, és engedelmesen mentek a vágóhídra.
Úgy gondolom, eljött az ideje annak, hogy a bárányok többé ne hallgassanak. Emeljék fel szavukat az uszítások ellen. Legyenek hangosak és egyre hangosabbak, még ha egyenként halk is a szavuk, de többen vannak. Sokkal, de sokkal többen, mint azok, akik az utóbbi száz évben többször is kudarcba és romlásba sodorták ezt az országot.
Ha eddig bárányok voltunk is, ne legyünk többé birkák!
Kuthi Csaba
Tállya
