Pataky Attila erre büszke: Mi, magyarok ebben a sötét, őrült világban szinte egyedül tartjuk a fáklyát
Pataky Attila elmagyarázta, miért százszorosan büszke arra, hogy magyar.
Pataky Attila az Edda fennállásának 50. évfordulója alkalmából nagyinterjút adott a Magyar Nemzetnek. A 72 éves rockzenész sokat mesél a Miskolcról kiindult zenekar történetéről, többek között arról is, hogyan tanulták meg, hogy hogy lehetett érvényesülni annak idején a szocializmus szórakoztatóiparában.
„Erdős Péter jópofa vidéki gyerekeknek tartott minket. Kaptunk egy lehetőséget, hogy készíthetünk egy nagylemezt, feltéve ha van elég saját számunk. Volt bőven, így egy hét alatt felvettük az Edda első albumát. Olyan dalok voltak rajta, mint az Elhagyom a várost vagy az Álmodtam egy világot. A második lemeznél pedig a tapasztaltabb zenészek kiokosítottak bennünket, hogy pontosan miként és milyen dalokat kell beadni. Kellett két nagyon kemény számot írni az albumra, amit aztán úgyis kihúznak, de a többit rajta hagyják. Így készültünk mi is. Beadtuk a Vadkutya és az Engedjetek saját utamon című szerzeményeinket, amelyeket aztán nem is hagyott jóvá a bírálóbizottság, de legalább a többi bent maradt! Így a Torony és az Ítélet is, amelyekért nagyon szurkoltam, hogy megjelenhessenek. Így működött az akkori lemezkiadás, ezt nem kell tagadni. Akik ezen a rendszeren belül léteztek, azok így próbálták megtalálni a boldogságukat. Mi is megtaláltuk.”
– meséli Pataky Attila, aki bizonyára a mostani rendszerben is próbálja megtalálni a boldogságát.
Az interjú egyik legérdekesebb részlete, amikor Pataky Attila arra válaszol, hogy fél évszázad után nem unja-e már rockerkedést. Az erre adott válaszában a következőket mondja:
„minden siker és csillogás ellenére elképesztő monotónia van ebben a hivatásban is. De bárhol is álljak színpadra, mindenütt igyekszem belecsempészni a hitvallásomat, a magyarságtudatomat, a Kárpát-medence imádatomat és az életszeretetemet.”
Itt a békés életszemlélet felé terelődik a beszélgetés fonala, és itt Pataky Attila egy olyasmit mond, amit Zalatnay Saroltától is hallhattunk nemrég: ők úgy vélik, hogy szinte minden kormány háborúpárti, kivéve a magyar kormányt. Pataky Attila így fogalmaz:
„sajnos most, amikor háborús idők járnak, vannak, akik a háborúra esküsznek és a gyilkolásra. Mi, magyarok ebben a sötét, őrült világban szinte egyedül tartjuk a fáklyát, mint annyiszor a történelem során. Százszorosan büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok, hogy ott lehetek az elöljárók között, és tehetem a dolgomat. Óriási tévedés ugyanis, ha valaki azt hiszi, hogy a dolgok maguktól megjavulnak. Nem fognak, nekünk kell változtatni rajtuk. Büszke vagyok arra, hogy itthon olyan politikusaink vannak, akik képviselik a békét, a józanságot. Akik nyugalmat, emberséges, élhető nemzetet akarnak építeni. Amíg ez a cél, addig én mindig ott leszek a harcosok első sorában.”
Azért máshogy hat, ha az ember Pataky Attilától hallja vissza a kormánypropagandából ismerős fordulatokat, mint ha Krausz Gábortól. Mindenesetre Pataky Attila egyik korábbi, március 15-i szereplésével búcsúzunk.
(Kiemelt kép: TV2/Mokka)