Kudlik Júlia olyanokat vallott be gyerekkoráról, amit eddig kevesen tudtak: Rugdostam a szomszédot, betörtem az ablakot

Kudlik Júlia elmondja, hogy az esze helyén volt iskolás korában, de nem volt mintagyerek.

2024. március 9., 06:27

Szerző:

Kudlik Júlia az Eventus Podcast Studióban járt a napokban, és a látogatása egy nagyon érdekes beszélgetést eredményezett. Gyerekkorára visszaemlékezve azt mondja, hogy édesanyja szerb volt, édesapja pedig csak magyarul és németül tudott, így nem is érti, hogy ők ketten hogyan jöhettek össze. Mindenesetre a későbbi bemondó anyanyelve a szerb volt, Kudlik Júlia csak 5-6 évesen, az iskolában tanult meg magyarul.

De a nyelv ezek szerint nem jelentett akadályt, mert a most 78 éves tévés legenda anno jól tanult, csak a magatartásával voltak elég súlyos problémák. Kuldik Júlia a következőket meséli:

„mindig jó tanuló voltam, de nem olyan eminens, mint gondolnák. Engem azt hiszem, hogy a társaim szerettek, de nem voltam egy mintagyerek. Hatodikos voltam, azt hiszem, amikor betelt az ellenőrző könyvem, mert annyi intőt kaptam. Az okok ugye, hogy súgtam a felelőnek, húztam az előttem ülő haját, hát biztos megérdemelte, a szomszédot rugdostam, betörtem az ablakot... Szóval nem voltam egy mintagyerek, de ezzel együtt az eszem a helyén volt. Én mindig mindenkinek igyekezetem segíteni és mindig jó tanuló voltam. Kivéve a testnevelést, mert abból mindig kegyelemjegyem volt. Mindig a jeles- és kitűnőrendűségem múlt rajta, és érdekes módon mindig megkaptam az ötöst, mert az igyekezetem látszott. De féltem, mert akkor még nem tanultam meg legyőzni a félelmet. De mindig szégyelltem, hogy tulajdonképpen nem érdemeltem meg azt a jelest, amit kaptam.”

Kuldik Júlia elmondja, hogy színésznőnek készült, de kamaszkorában úgy érezte, hogy nagyon megcsúnyult, ezért úgy döntött, inkább orvos lesz. Végül mégis a Színház- és Filmművészeti Főiskolára felvételizett, ahol a három közül az utolsó rostán esett ki. Egy rokon vitte be ekkor a Magyar Televízióba, ahol mindenesként kezdett dolgozni 1963-ban, így kezdődött a tévés pályafutása, és 1964. február 29-én, éppen 60 évvel ezelőtt debütált élő adásban a képernyőn. A többi, ahogy mondani szokás, már történelem.

Kuldik Júlia több verset is elszaval az alább megtekinthető felvételen, és az életfilozófiáját a következőképpen foglalja össze:

„hiszek abban, hogy a földi életünk tulajdonképpen egy szolgálat. Ezt teljesíteni, betölteni, lehetőségeinkhez és adottságainkhoz képest a feladatunk. Ez nem más mint sokak számára hasznára lenni.”

A beszélgetésben sokszor szóba kerül a spiritualitás, illetve a Teremtő, és Kudlik Júlia elmondja, hogy úgy érzi, a mai világból kiveszett a szeretet. A következőket teszi hozzá:

„nem vagyok semmi jónak az elrontója, semmilyen fejlődésnek nem vagyok ellene, de azt hiszem, hogy a mai ember valahogy sokkal többet foglalkozik magával, mint a körülötte lévőkkel. Sokkal többet foglalkozik az anyagi, a külső dolgokkal, mint a belsővel. Az a spirituális igény – amit tagadhatunk, persze, de hiába tagadjuk, együtt születtünk vele – az nincs kielégítve.”

Alább tekintheti meg a teljes beszélgetést.

(Kiemelt kép: YouTube/Eventus Podcast Studio)