Száz éve született Sugar Ray Robinson, az évszázad bokszolója

Száz éve, 1921. május 3-án született az amerikai boksz egyik legnagyobb alakja, Sugar Ray Robinson, aki két súlycsoportban is profi világbajnok lett. Az ezredfordulón – Muhammad Alit is megelőzve – az évszázad ökölvívójának választottak. A sportolóról az MTVA Sajtóarchívuma közölt portrét.

Robinson születési neve Walker Smith Jr. volt. Az amerikai Délen, a Georgia állambeli Ailey városkában látta meg a napvilágot, fekete szülők három gyermeke közül a legfiatalabbként. Detroitban nőtt fel, abban a háztömbben, ahol a nála hat évvel idősebb Joe Louis, a későbbi profi nehézsúlyú világbajnok is lakott. Apja nem sokat törődött a családdal, ezért anyja 1932-ben Harlembe költözött, hogy új életet kezdjenek. Az új nem sokban különbözött a régitől, az asszony alig talált munkát, s mivel féltette fiát az elzülléstől, elvitte a környék egyetlen bokszklubjába. Walker orvos szeretett volna lenni, de miután ott kellett hagynia az iskolát, az ökölvívásra összpontosított.

Tizenöt évesen már versenyzett, de mivel még nem volt nagykorú, edzője egy Ray Robinson nevű fiú igazolványával nevezte be, a név rajta maradt. A Sugar (cukor) becenév a nézőtéren ülő egyik asszonytól származik, aki azt mondta róla: „olyan édes, mint a cukor”. Amatőrként 85 győzelmet aratott, ebből 69-et kiütéssel, 40 alkalommal már az első menetben. 1939-ben pehelysúlyban, 1940-ben könnyűsúlyban nyerte meg a legrangosabb amatőr versenyt, az Arany Kesztyűt.

1940-ben lett profi, az elkövetkező negyedszázadban 202 mérkőzéséből 175-öt megnyert, hat döntetlenre végződött, kettőben nem született döntés, és csak 19 vereség érte, javarészük pályafutása leszálló ágában. Első negyven mérkőzésén veretlen maradt, először 1943-ban Jake La Motta – akiről a Dühöngő bika című film is szól – verte meg. Amerika hadba lépése után besorozták: fő feladata az volt, hogy Joe Louis társaságában bemutató mérkőzéseket vívjanak a katonák előtt. Rasszista feletteseivel többször meggyűlt a baja, végül furcsa körülmények között amnéziásnak minősítették és leszerelték.

A váltósúly világbajnoki övét 1946-ban szerezte meg. Tommy Bell ellen a hetedik menetben a padlóra került, de végül egyhangú pontozással győzött. Címét először 1947-ben védte meg, a mérkőzés azonban nem sportértéke miatt maradt emlékezetes. A Jimmy Doyle elleni összecsapás előtti éjjel azt álmodta, hogy meg fogja ölni ellenfelét, aki a nyolcadik menetben egy ütéskombináció után valóban eszméletét vesztette, és másnap meghalt – csak később derült ki, hogy már sérülten állt ki. Robinsont nagyon megrázta az eset, még visszavonulását is fontolgatta, ellenfele családjáról bőkezűen gondoskodott. Világbajnoki címét még négyszer védte meg, de mivel a súlycsoportban igazi ellenfele nem akadt (váltósúlyban soha nem győzték le), 1950-ben felment középsúlyba.

Itt is gyorsan haladt előre, egyik ellenfelét 50 másodperc alatt ütötte ki, ez a rekordja 38 évet élt. 1951. február 14-én a világbajnoki címért az ellen a Jake La Motta ellen húzhatott kesztyűt, akitől első vereségét elszenvedte. A boksztörténetbe Valentin napi vérengzésként bevonult összecsapás során végig Robinson diktált, s mivel a tizedik menettől szinte akadály nélkül vitte be az ütéseket, a bíró a 13. menetben kihirdette a technikai KO-t. Az első kiütéses vereségét elszenvedő, véresre vert La Motta azt nyilatkozta: olyan sokat bokszoltam Sugarral, hogy cukorbeteg lettem...

Robinson ezután kiengedett, s még abban az évben elvesztette, de rögvest vissza is nyerte címét. 1952-ben kiütéssel győzött Rocky Grazianóval szemben, majd megcélozta a félnehézsúlyú világbajnoki címet is. A júniusi, 39 fokos kánikulában rendezett mérkőzés tizedik menetében a bírót le kellett cserélni, majd a tizenharmadikban az erejével rosszul gazdálkodó Robinson is összeesett. A következő menetre már nem tudott kiállni, s hiába vezetett fölényesen a pontozóbíróknál, egyetlen kiütéses vereségét szenvedte el. A kudarc kedvét szegte, egy ideig táncosként, énekesként lépett fel.

Három év múlva már úszott az adósságokban és kénytelen volt visszatérni a bokszhoz. Az újrakezdés fényesen sikerült: a második menetben kiütötte a címvédő Carl "Bobo" Olsont, és újra középsúlyú világbajnok lett. 1957-ben vesztett Gene Fullmer ellen, akit a visszavágón a már öregedő, de nagyon összeszedett Robinson az ötödik menetben minden idők egyik legtökéletesebb balhorgával kiütött. Az év szeptemberében vitatott körülmények között alulmaradt Carmen Basilióval szemben, de a visszavágón, 1958 februárjában győzött, és példátlan módon ötödszörre is megszerezte a világbajnoki címet. Amit aztán 1959-ben megint csak elvesztett, s a visszaszerzésére tett hiábavaló kísérletezést megunva 1965-ben végleg visszavonult.

Kaliforniában telepedett le, tévéműsorokban szerepelt és alapítványt hozott létre. A mindig is világfinak számító Robinson életstílusáról is sokat írtak: rózsaszín Cadillacen közlekedett, csinos nők serege, személyi titkár, fodrász, masszőr sürgölődött körülötte, az ötvenes években nagyon sok fekete amerikai gyerek példaképe volt. A cukorbetegséggel is küzdő bajnok élete végén Alzheimer-kórban is szenvedett, a halál 1989. április 12-én érte.

Sugar Ray Robinson rendkívüli ütőerővel rendelkezett, káprázatosan gyors volt a keze és a lába is, kiváló taktikai érzékkel volt megáldva, és állta az ütéseket is. Tiszteletére vette fel nevét a többszörös világbajnok Sugar Ray Leonard, és a szerénységgel egyáltalán nem vádolható Muhammad Ali is azt mondta róla: „ő volt a király, a mester, az ideálom”. 1999-ben szakértők Robinsont választották meg a 20. század (súlycsoporttól független) legnagyobb bokszolójának, a voksoláson öt szavazattal előzte meg Alit.

(Kiemelt kép: wikimedia commons, New York World-Telegram and the Sun staff photographer: Orlando Fernandez)