Petrov Iván: Naiv dolog a Turi-ügyben az igazságot keresni

Az úszóedző szerint már senki sem fogja rehabilitálni Turit, erről vitázott Fiala Jánossal a KeljFelJancsiban.

2021. november 19., 12:38

Szerző:

Az uszoda egy versenyistálló, állítja Petrov Iván úszóedző. Sőt, tovább ment, egy diszkriminatív közeg, az elnyomás egy eszköze, mert az erősebb és ügyesebb legyőzi a gyengébbet, aki ezáltal rosszul érzi magát. Aki eredményes akar lenni, az nyolc és fél milliárdos piacon akar a legjobb lenni, ezért óriási a konkurencia. A KeljFelJancsi pénteki adásában Fiala János a szakma nevelési módszereiről kérdezett a Turi György-botrány kapcsán, így kanyarodtak rá az edzőket és versenyzőket érő nyomásra. Petrov Iván szerint, ha az ismert úszóknak kibeszéletlen belső konfliktusaik, eltemetett sérelmeik vannak, akkor beszéljenek róla a nyilvánosság előtt. De nem érti, hogy az edzőtársadalomnak ezzel mit kellene kezdenie.

„A jelen normái alapján próbálunk megítélni egy viselkedést, ami nem most történt, hanem 30 éve. Én ezt nem legitimálom” – jegyzi meg Petrov Iván, mire Fiala János azzal reagál, hogy nem arról van szó, hogy az áldozatok akkor azt normálisaknak tartották volna, hanem azt tartották abnormálisnak, hogy ez ellen fellázadjanak. Akkor is tudták, hogy ez helytelen, de azt hitték, hogy ezt el kell tűrniük. A rádiós/tévés műsorvezető szerint azért nem beszélhettünk a múltban az edzői stílus legitimációs kérdéséről, mert egyáltalán nem is beszéltek róla, így az sem derülhetett ki, hogy egyetértenek vele.

„Én úgy tudom, hogy akkoriban ezek a módszerek már széles körben ismertek, majdhogynem hírhedtek voltak. Nem éltem akkor, nem is szeretnék pálcát törni azok felett, akiknek nagyon komoly munkásságuk van. Az biztos, hogy ez a mai világban elfogadhatatlan.”

A vita tetőfokát Kiss László-esetének értékelése jelentette, amely az edzőtársadalom törzsi gondolkodására, lojalitására mutatott rá, Petrov Iván kvázi megvallja, hogy bizonyos kérdésekben nem képviselheti a saját véleményét. A számtalan olimpiai bajnokot kinevelő szövetségi kapitányt öt évvel ezelőtt lemondatták összes tisztségéről, miután kiderült, hogy 1961-ben nemi erőszak miatt elítélték. A beszélgetést Fiala János abba az irányba terelte, hogy a Turi György-ügy tanulságait levonva ilyen helyzetben ki vállalná fel azt a felelősséget, hogy rehabilitálja Kiss Lászlót? „Miért nem kezdeményezi?” – kérdezi a műsorvezető. „Kezdeményezzem? Mi történne velem, ha kezdeményezném ezt a dolgot?” – válaszol mosolyogva Petrov Iván. „Ki nem szarja le, ki mit szólna? Minden nap kockázat! […] Ha Kiss László esetére azt mondja, hogy ez mivel járhat az ön életét tekintve, az többet árul el önről, mint az én kérdésemről” – replikázik Fiala János.

„Nem, ez a társadalomról árul el elég sok mindent, nem feltétlenül rólam. De ön szerint kell rehabilitálni Kiss Lászlót?” – mondja Petrov Iván. „Elnézést, ez most nem az a pillanat, ahol visszakérdezhet” – reagál erre hűvösen Fiala János.

A nevelési módszerek határairól, az elfogadott és elfogadhatatlan kérdéseiről is kialakult szóbeli csörte. Petrov Iván Csernus Imrével példálózott: ha az ismert pszichiáter ülne előtte, akkor a súlyfeleslegére direkten, agresszíven az arcába kiabálná a véleményét. A televízióban pedig úgy értékelnék ezt a nézők, hogy na, ez az ő módszere. Szerinte ma már a profinak készülő úszóknál sem fordulhat elő, hogy fizikai erőszakot alkalmazzanak velük szemben. „Az nem kizárható, hogy nem csattan el egy pofon az uszodában, de az biztos, hogy helytelen és elfogadhatatlan. […] Én nem tapasztaltam úszóedzéseken az elmúlt 10-20 évben, hogy bármilyen szintű rendszeres fizikai fenyítés jelen lenne az uszodában. Az Úszószövetségnek van egy gyermekvédelmi programja, minden uszodában ki kellett rakni a plakátot az elérhetőséggel, hogy ha baj van, akkor szólj! Ezt Wladár Sándor elnök úr kezdeményezte, van egy bizottság, amely ezzel foglalkozik. Évente két-három bejelentés van, de jelentősebb úgy még nem volt.” – meséli Petrov Iván.

Turi György az őt ért vádak után fefüggesztette alelnöki tevékenységét a Magyar Úszószövetségnél. Petrov Iván szerint nagyon hiányzik a szakmai munkája, ugyanakkor jó döntésnek tartja, hogy visszalépett a tisztségtől.

„Miért kezelünk tényként olyan dolgokat, amelyeket egy, két, vagy három ember állított? [...] Ebben az ügyben igazságot keresni naiv dolog” – teszi fel a kérdést Petrov Iván a vádakkal kapcsolatban.

„Miért tudná egy szülő feltétlenül, hogy hogyan kell viselkedni egy gyerekkel? Nem szükséges képesítés a szülőséghez. Ezért fordulnak ezek az emberek szakemberhez, pedagógushoz. [Gyereknevelésben] fontos a következetesség. Amit lehetett ma, azt lehessen holnap is, amit tegnap nem lehetett, azt ne lehessen ma sem.”

Petrov Iván szerint egészen más világot élünk ma, mint régen. Elmesélte, hogy a 2010-es évek második felében a dán úszók szövetségi kapitányát azzal vádolták meg, hogy a versenyzőinek nyilvánosan mérlegre kellett állni. És ez body shaming. „Ha valakit ez tényleg zavar, azt nem szabad csinálni” – teszi hozzá az edző. Szerinte a legfontosabb tanulság, amit ebből az egész ügyből leszűrhetünk, hogy a szülők a gyerekeknek ne sportágat válasszanak, ne célként tekintsenek a sportra, hanem nevelési eszközként, és olyan közösséget válasszanak, amelyben boldognak látják a gyereküket.

A teljes adást itt láthatják: 

 

(Kiemelt kép: 168-grafika)