Ötszázhetven percbe került az erkölcsi diadal - A leghosszabb futballpárharc

A világ valaha volt leghosszabb labdarúgópárharcáról lesz szó. Ötszázhetven játékpercig tartott. Hat meccs után sem dőlt el, végül sorshúzásba torkollott. Nyolcvanöt éve azzal jutott tovább a prágai Sparta a Hungáriával (MTK) szemben a Közép-európai Kupában.

Már az első meccs sem volt akármi: 1934. június 16-án a Sparta 5:4-re győzött a Hungária úton. A meccsre csupán hatezer ember ment ki, mert a drukkerek még nem emésztették meg a bolognai csapást, a világbajnokság bő két héttel azelőtt lejátszott negyeddöntőjében az osztrákoktól elszenvedett 2:1-es vereséget. Hiába tűnt fel két teljes csapatra való, Itáliában dolgozó magyar edző – Bánás Józseftől Czeizler Lajosig, Feldmann Gyulától Holits Ödönig, Kutik Andrástól Révész Béláig, Viola Józseftől Weisz Árpádig – a honfitárs labdarúgóknak otthont adó szállodában, azaz bármennyire magyarok tanították is akkoriban a futballvilágot, az „oktatás” az aktív labdarúgóknak (Szabó – Vágó, Sternberg – Palotás, Szűcs, Szalay – Markos, Avar, Sárosi dr., Toldi, Kemény) a Mondiale legjobb nyolc csapata között nem sikerült.

Bezzeg a prágai együttesben világbajnoki döntősök vonultak fel az MTK-pályán! Josef Čtyřoký, Josef Košťálek, Oldřich Nejedlý egyaránt szerepelt a római csúcstalálkozón, a hosszabbításos olasz–csehszlovák-mérkőzésen (2:1), amely után az olasz közönség ütemes „Duce, Duce!” kiáltással köszöntötte Benito Mussolinit. Pedig hát nem a fasiszta vezér nyert, hanem a Combi – Monzeglio, Allemandi – Ferraris, Monti, Bertolini – Guaita, Meazza, Schiavio, Ferrari, Orsi összeállítású tizenegy. A Sparta játékosai közül Jaroslav Burgr a vb korábbi szakaszában lépett pályára, és Jaroslav Bouček, Erich Srbek, valamint Kalocsay Géza is az ezüstérmesek keretéhez tartozott. (Kalocsay mind a csehszlovák, mind a magyar válogatottban futballozott, mielőtt megkezdte ugyancsak sikeres edzői pályáját. Irányította – a többi közt – az FTC, az MTK, az Újpest, valamint a belgrádi Partizan, a Standard Liège vagy a Górnik Zabrze csapatát is.) S a Budapestre látogató prágaiaknál ott volt még Raymond Braine, akinek a csehszlovák szövetség százezer koronát ajánlott fel a csehszlovák állampolgárság felvételéért a harmincnégyes vb előtt, de az 54-szeres belga válogatott labdarúgó visszautasította az ajánlatot.

Ezzel együtt a Hungária csak úgy kapott ki, hogy 5:4-es prágai vezetésnél Turay József szabadrúgását a felső léc hárította. Nem mulasztható el megemlíteni: Turay volt a magyar futball első „Császára”, így nevezték őt már sok évvel azelőtt, hogy Albert Flórián megszületett volna. A ferencvárosi drukkerek azonban csak addig áldották a nevét, amíg 1933-ban át nem lépett az FTC-ből a rivális MTK-ba. A Sparta-meccsen viszont a kék-fehér szurkolók is szidalmazták – akárcsak a többieket –, sőt olyan hangulat keletkezett, hogy amikor a Hungária-rajongók egyike kikelt a saját csapatukat becsmérlők ellen, verekedés tört ki a lelátón, rendőrök serege nyomult fel a tribünre. A publikum szó szerint az első perctől zúgolódott, mert még egyszer sem járt körbe a percmutató, amikor Kalocsay beívelését Vaclav Hruska befejelte. Hiába, a kék-fehér-hívek idegeit kikezdte az előző bajnoki évad a nyolc fájó vereséggel és azzal a feldolgozhatatlan végeredménnyel, hogy a Hungária a dobogóra sem került: a Ferencvároson és az Újpesten kívül még a debreceni Bocskai is megelőzte.

Az újságok sem bántak finoman a vesztessel. A Sporthírlap azt írta: „Nem sikerül egy támadás? Rendben van. Nem sikerül a második? Ez is rendben van. De hogy a huszadik se sikerüljön?!”

Ennyi idő elteltével az ember tűnődve teszi hozzá magában: jó, a Szabó – Mándi, Kis – Egri, Sebes, Dudás – Fenyvesi, Kardos, Cseh II, Turay, Titkos összetételű MTK kikapott, de négy aprócska gólt azért mégiscsak berámolt.

Aztán Prágában „kiegyenlített”. A harmincezer nézőt mozgósító találkozó a nyolcvannyolcadik percig 1:1-re állt, ám akkor Titkos beívelését Cseh II – tőle egészen szokatlan módon – felhőfejessel küldte a hálóba. Előzőleg a Sparta-drukkerek már a következő körben látták csapatukat, de hol volt az még?! Csalódásukban söröskancsókat dobáltak Szabó Antal kapus felé, aki a prágai szurkolók egyikét lapáttenyerével pofon vágta.

Ez a skandalum azonban semmi nem volt ahhoz a patáliához képest, amely néhány héttel korábban, május 27-én, az uruguayi bajnoki döntőn tört ki Montevideóban. João Almeida Bahiának, a Penarol brazil jobbszélsőjének lövését Eduardo Garcia, a Nacional kapusa kiöklözte, a labda azonban a pálya mentén elhelyezett gyógyszeresládikáról visszapattant a pályára, és Braulio Castro a kapuba küldte. Telesforo Rodriguez játékvezető pedig – általános ámulatra – gólt ítélt. Erre az 1930-ban világbajnok José Nasazzi, valamint Ulises Chifflet és Juan Labraga nekiesett a sporttársnak, és úgy elverte szegényt, hogy a meccs után mindhárom futballistát őrizetbe vették. A gólt utóbb visszavonták, a találkozót pedig folytatták, de a helybenhagyott Rodriguez helyett Luis Scandroglio vezetett tovább, mígnem a hetvenedik percben – sötétedés miatt – lefújta a mérkőzést. Az utolsó húsz percet aztán 0:0-ról újra lejátszották, de úgy, hogy a Nacionalnak kilenc játékossal kellett kiállnia (Chifflet valamilyen okból pályára léphetett). Mivel maradt a gól nélküli remi, újabb kétszer harminc perc (!) következett, s mert ez sem döntött, a teljes meccset, majdnem fél évvel később, november 18-án megismételték. A Szigeti Imre edző irányította Nacional 3:2-re nyert; a párharc hosszúsága már-már vetekedett az MTK–Spartáéval.

Ami a közép-európai balhét illeti, az után a Hungária vezetői hallani sem akartak arról, hogy a harmadik mérkőzést is Prágában rendezzék. Az éjszakába nyúló tárgyaláson azonban bágyadtan belementek abba: sorsolás döntsön a helyszínről.

Nyertek a csehszlovákok.

A pályán pedig 5:2-re győztek. Braine bevágott kettőt, Ferdinand Faczinek úgyszintén duplázott. A Kalocsayhoz hasonlóan a csehszlovák és a magyar válogatottban is játszó, prágai-ferencvárosi Szedlacsik Ferenc, a Sparta edzője már az újabb fordulóra kapható ellenfelek névsorát böngészte, amikor a Hungária útra levél érkezett az FC Biel elnökétől. A svájci elöljáró arról értesítette a Hungáriát, hogy Faczinek játékengedélye még a Bielnél van. A magyar klub azonnal óvott, és a KK-bizottság – ötórás ülés után – újrajátszást rendelt el, ami annyit tett: nemhogy a harmadik mérkőzést, de az egész párharcot meg kellett ismételni!

Érdekes, hogy a negyedik meccsen megint csak pályára lépett, sőt gólt is szerzett Faczinek, de ez akkor már nem érdekelte a tiszteletre méltó bizottságot. A Hungária körúti közönség sem a prágai csatár egyenlítésével, hanem Turay vezető góljával, s főként a győztes „dugó” előtti megmozdulásával törődött, mert a „Császár” sarokkal adta a gólpasszt Cseh II-nek (2:1). A nézők a gyönyörűségtől, a prágaiak a haragtól voltak oda, mivel a számukra kiváltképp riasztó Frankenstein, a találkozó bécsi bírója a hatvanharmadik percben kiállította Čtyrokýt, majd a meccs végén néhány szurkoló leköpködte a vendégfutballistákat, miközben azok az öltözőbe vonultak. Faczinek felháborodottan mondta:

„Ki látott ilyet? Más közönséget képzeltem Pesten.”

A poénok lovagjait ez sem zavarta. A folytatás előtt már azzal tréfálkoztak idehaza: „Az MTK–Sparta olyan, mint egy antik dráma. Ötödik felvonása következik.” Majd utóbb azt jelentette Prágából a Nemzeti Sport: „Úgy látszik, e mérkőzéssorozatnak tényleg nem akar vége szakadni.” Az ötödik találkozón ugyanis a Sparta győzött 2:1-re, Szabó kapus különleges közreműködésével. A háló őre előbb Kalocsay, aztán – öt perccel a befejezés előtt – Srbek labdáját ütötte a saját hálójába, majd sopánkodva mondta: „Fatális balszerencse üldözött.” A legjobban még Mándi Gyula és Oldřich Nejedlý járt, mert egy perccel a záróra előtt mindkettejüket kiállította Beranek bécsi bíró, így ők már elnyúlhattak a korszak felkapott bútorán, a Schöberl fotelágyon.

Az eltiltott labdarúgók nélkül állt fel július 15-én Bécsben a maratoni két résztvevője. (Hat MTK–Sparta egy hónap alatt!) A hagyományos játékidő 1:1-gyel zárult – a tarthatatlan Cseh II megint „bezörgetett” –, a kétszer negyedórás ráadásban aztán már nem esett gól. Pedig a Nemzeti Sport szerint „a Hungária kolosszális hajrába kezdett, a Sparta kilenc emberrel védekezett”. A döntetlen után a hatodik mérkőzést is dirigáló Frankenstein, az osztrák szövetség és a KK-bizottság elnöke, Heinz Gerö, valamint a két klub képviselője félrevonult, hogy sorsolással döntsön a továbbjutóról. Frankenstein húzott, majd a Sparta nevét tartalmazó cédulát mutatta fel.

Amint ezt megtudták, valósággal összeomlottak a magyar futballisták. Másnap azonban azt olvashatták az újságban: „Az emberek a hat mérkőzés után belátják, hogy a csapat továbbjutása voltaképpen a játékosok túlerőltetését jelentette volna, ami a bajnoki szezon előtt egyáltalában nem kívánatos.”

A Békeffin, Nótin, Vadnayn felnőtt Pollatschek csapatorvosnak még viccelni is volt kedve: „Ha most is kéri tőlem az asszony a győzelmi prémiumot, akkor megint azt válaszolom, hogy fiam, az erkölcsi diadal a miénk!” / Hegyi Iván