Strache bukása

Egészen elképesztő, ami Ausztriában történik: a Szabadságpárt vezetőjének bukása nemcsak szégyenteljes, hanem rendkívül látványos is. Gondoljunk csak bele: miután napvilágra került az őt leleplező videó, egyetlen nap leforgása alatt bejelentették, hogy előrehozott választásokat írnak ki.

Igen, nem kétséges, Heinz-Christian Strachét csőbe húzták. Lehet persze találgatni, hogy kinek állhatott érdekében a szélsőjobboldali politikus kompromittálása, de a nagyszabású trükk és más jelek is arra mutatnak, hogy titkosszolgálati vagy legalábbis titkosszolgálati ismereteket feltételező akcióról van szó, ami nem idegen a hazai nyilvánosságtól sem. Emlékezhetünk arra, amikor a tavalyi választási kampányban civilszervezetek vezetőivel akartak máig ismeretlen személyek kimondatni kompromittáló mondatokat – sikertelenül. És ez egy nagy lényeges különbség a két akció között: Strachét ugyanis nemcsak akarták kompromittálni, hanem készségesen bele is sétált a csapdába, olyan kijelentéseket tett, amelyek egy működő demokráciában minden szempontból elfogadhatatlanok. És hiába is maszatol most már az osztrák szélsőjobb – és vele együtt a magyar kormánypropaganda is –, hogy Strachét bevándorláspárti szervezetek húzták csőbe, meg így kompromittálták és úgy kompromittálták, továbbá hogy manipulált az őt lebuktató videófelvétel, nem: Ausztria önvédelmi mechanizmusa nagyon erős. Ezért is történhetett meg az előrehozott választások villámgyors kiírása, ami meglehet, kedvére való Kurz kancellárnak, aki korábban kénytelen volt összefogni a szélsőjobbal, de az is meglehet, hogy annyira nincs ínyére. Egy választás ugyanis mindig kockázatos, még ha most úgy néz is ki, hogy profitálhat belőle.

Strache épp abba bukott bele, amiért idehaza Orbán Viktort csodálják a sajátjai: olyan médiabirodalmat akart magának, mint amilyen a magyar kormányfőé, s úgy érezte, hogy ennek megszerzése érdekében nyugodt szívvel ígérhet oda zsíros közbeszerzéseket. Az már csak hab a tortán, hogy mindehhez épp azt a Heinrich Pecinát ajánlotta strómanként, aki annak idején – még jól emlékezhetünk erre az akciójára – egész egyszerűen bezárta Magyarország legnagyobb és legerősebb napilapját, a Népszabadságot, továbbá átjátszotta Mészáros Lőrincnek a teljes vidéki lappiacot. Nem véletlen, hogy amikor az új osztrák kormány megalakult, Orbán Viktor első látogatásakor előbb Heinrich Pecinát ejtette útba, s csak ezek után indult köszönteni a frissen megválasztott Kurz kancellárt. Csak hogy mindenki tudja, mi a fontos. Strache bukása azt jelzi, hogy Ausztria működő demokrácia, az pedig, hogy Orbán Viktor akadálytalanul meg tudta valósítani mindazt, amibe a Szabadságpárt vezetője most belebukott, azt mutatja, hogy Magyarország nem az. És nem feltétlenül azért, mintha Magyarországon diktatúra tombolna, sokkal inkább a lelkekben van különbség: a mi lelkünk mintha nem nagyon igényelné ezt a demokráciának nevezett tortúrát. És ez elég vészjósló a jövőre nézvést. E ponton muszáj megemlítenünk a nagy pénzügyi mágust, Matolcsy Györgyöt, aki szerint 2030-ra utolérhetjük Ausztriát. A történtek fényében erre semmi esélyünk.

László Gábor, e-mail