Borkai

Attól volt néhány napig hangos az ellenzéki média, hogy az egyik bulvárlapnak megszólalt a bukott győri polgármester. Ő volt az, aki úgy járt, mint az a bizonyos kismacska a vonattal: amikor levágta a farkát a mozdony, és hátranézett, hová lett az éke, a fejét is elveszítette. Tudjuk, aki… De manapság a többség is csak erre emlékezik. Még az a politológus, jelenlegi főszerkesztő is, akinek a véleményét előszeretettel kéri ki a Klubrádió. Hiszen ő sem talált semmi kivetnivalót a bulvár hírében: a szexbotrányba belebukott exvárosvezető Sokorópátkán békés farmerként a piszkosul megcsalt feleségével turbékol, annak négyhektáros farmján. Szerinte az egész tavaly őszi történet nem volt más, mint a szokásos lejáratási ügy.

Emlékszünk: akkoriban megírták azt is, hogy a jókora gazdaság vételárát az egykori olimpiai bajnok pedagógus neje – feltehetően – az iskolai túlórákból spórolta össze. Legalábbis így indokolta a Borkai család a vagyonbevallásban, miből lett a luxusbirtok vételára. Amint a bulvaristától megtudtuk, a megtért bárány most trikóban és rikító színű rövidgatyában tengeti ott az életét. A világtól elvonultan él, őstermelőként keményen dolgozik, a hátsó kertet is ő maga tartja rendben. Meg kell dolgoznia a napi betevőért, hiszen ott semmi sem az övé. A lólengés egykori bajnoka lovakat (többes számban) csutakol, csirkéket ganajoz, korán reggel kel, megeteti az állatokat, a szőlőt is megmetszi, kapálja, kacsolja, a permetezésig mindent maga csinál. Mert cselédekre, juhászra, lóápolókra miből is tellene neki?

Ennél békésebb, idillibb életet el sem lehet képzelni egy bukott fideszes politikus számára. Erre szokták mondani: nincs itt semmi látnivaló, tessék továbbmenni! Mára kiderült (és ez a politikai elemzőnknek sem szúr szemet): a Fidesz–KDNP ügyesen keverte a kártyákat, amikor a nagy választási felbuzdulás napjaiban még rá is játszott a botrány szexvonalára: szörnyülködve határolták el magukat attól a megtévedt báránykájuktól, aki tehetős ügyvédje és néhány kikapós menyecske társaságában egy adriai jachton lyukas zokniban – hogy is mondjuk finoman? – „örömet szerzett” önmagának és egyik vendégének. Valami olyasmi lehetett ez a kirándulás is, mint amilyeneket a még nála is tehetősebb párttársai szoktak rendezni az övénél is nagyobb hajókon, csak ott nem az üvegpörgetés az örömszerzés kiindulópontja, ők inkább a „hogyan gazdagodjunk holnap is” társasjátékkal múlatják az időt, azzal szereznek kellemes perceket egymásnak.

Az az igazság, hogy Borkai akkoriban nagyon mellényúlt. Sokan pedzegették, hogy az a bizonyos hajóút sem szólt másról, mint a pénzről, a szex csak a jutalomjáték volt ahhoz a ki tudja, mennyi kenőpénzhez, amelyet a nagy hatalmú polgármester feltehetően a hozzá közel állóknak juttatott bennfentes információkkal. Sokat kereshettek, akik időben értesültek a városban terjeszkedni készülő német üzem területi elképzeléseiről, és ki tudja még, mennyi más mindenről. Az évek alatt annyit lehetett kaszálni, hogy abból az exolimpikon felnőtt fiának is futotta – valami semmivel sem foglalkozó cégből – milliós havi jövedelemre.

És itt kezdődik a mai történet bicskanyitogató fejezete. Az éles szemű ellenzéki politológus meg sem említi, fel sem teszi a kérdést: mi lett azokkal a feljelentésekkel, amelyek valóságtartalmát az ügyészségnek ezerrel kellett volna kutatnia? Miért tett pontot a rendőrség a korrupciógyanús ügyek vizsgálatára? Borkai (persze firkásan) átvette a megbízólevelét, nehogy az ellenzék ölébe pottyanjon Nyugat-Magyarország legnagyobb városának vezetése, aztán hamarjában megfeneklettek a nyomozások, semmi szabálytalanságot sem találtak, nyoma sem volt az expolgármester gazdagodása mögött a korrupciónak.

Tehetséges nép a miénk, valamennyien ismerünk számos sikeres magyar embert, akik kétkezi szakmunkásból – a maguk erejéből – az ország leggazdagabbjai közé jutottak fel. Nincs semmi kivetnivaló abban sem, ha az egyik nagyváros szintén expolgármesterének nyolcvan felett járó tehetséges, bölcsődei dadusként nyugdíjba ment édesanyja több százmilliós vagyonkát volt képes gyűjtögetni. Miért kellene kiakadnunk a Borkai-sztorin? Az egykori győri városvezető tehetséges sportoló volt, olyan, aki a csúcsra jutott a világ kemény tornászmezőnyében is. Miért ne juthatott volna a csúcsra földbirtokosként a tehetséges sportember tehetséges tanár neje is? Hiszen látjuk, Borkai ma is kérges kezű, dolgos emberként tengeti napjait. / Somfai Péter