Biden választása

Az Egyesült Államok alkotmánya, valamint annak 20., illetve 25. kiegészítése nem biztosít érdemi hatáskört az alelnöknek. Ő ugyanis nem az államfő helyettese, csak pótember arra az esetre, ha az elnök a mandátuma idején meghalna vagy cselekvésképtelenné válna. Ekkor az alelnök automatikusan az elnök helyébe lép, ahogyan az a múltban már nyolc esetben (Truman Roosevelt után, Johnson Kennedy után stb.) meg is történt. „Békeidőben” azonban az alelnök csak protokolláris értelemben a második számú vezető, hatásköre jóformán abban merül ki, hogy elnökölhet a szenátus ülésein. Jellemző, hogy Harry Truman, Franklin D. Roosevelt elnök haláláig, amikor is alelnökként megörökölte az államfői tisztet, mit sem tudott arról, hogy az Egyesült Államok az atombomba előállításán dolgozik.

Dwight D. Eisenhower elnöksége óta szokássá (de nem törvénnyé) vált, hogy az államfő ilyen-olyan, kisebb vagy nagyobb feladatokkal bízza meg az alelnököt. Az utóbbi tisztség azonban nemcsak azért lehet döntő fontosságú, mert betöltője – így mondják Amerikában – csak egy szívdobbanásnyira van az elnöktől (hiszen annak halála esetén ő lesz a Fehér Ház lakója), hanem mert nem csekély esélye van arra is, hogy a hivatalban lévő államfő mandátumának lejárta után sikeresen indulhat az elnöki címért.

A múltban kilenc volt alelnököt választottak az Egyesült Államok elnökévé, és Barack Obama volt alelnökének, Joe Bidennek jó esélye van arra, hogy ő lesz a tizedik. Ám Biden a 78. évét tölti majd be, ha beköltözik a Fehér Házba, ami az adott esetben értelemszerűen növeli majdani alelnöke politikai súlyát és reményeit.

Joe Biden hosszú hónapokig halogatta alelnökjelöltjének kiválasztását, megnevezését. Ígérete ugyan lényegében kötelezte arra, hogy a szavazócédulákon egy nőé legyen a második név, de ezekből a politikusokból is majdnem egy tucatnak, köztük öt afroamerikainak a neve szerepelt a kalapban. Közülük Kamala Harrisre – első látszatra paradox módon – végül alighanem azért esett a választása, mert a kaliforniai szenátornő jóformán mindenben különbözik tőle, tehát remélhető, hogy neve mellé a szavazócédulán azok is odateszik majd az ikszet, akik egyébként nem rá adnák a voksukat, vagy el sem mennének szavazni.

Azon túlmenően, hogy Biden férfi, Harris pedig nő, az eltérések listája igencsak hosszú. Biden idős (78 éves), Harris középkorú (56 éves). Biden fehér, Harris fekete-ázsiai (apja jamaicai, anyja indiai tamil bevándorló volt), ő maga a feketékhez sorolja magát. Biden katolikus, Harris protestáns. Biden szűkebb pátriája/bázisa a kicsiny, nem egészen egymillió lakosú Delaware állam, Harrisé a csaknem 40 milliós Kalifornia. A politikusnő férjezett: 50 éves korában kötötte össze életét egy Douglas Emhoff nevű ügyvéddel, és neveli annak első házasságából származó két gyermekét.

Kamala Devi Harrisnek már a „kereszt”- és a középső neve is a hindu mitológiából származik. Kaliforniában született, apja, anyja (akik már az ő gyermekkorában elváltak) tudományos pályán dolgoztak. A középiskola után a hagyományosan csak fekete hallgatók által látogatott washingtoni Howard Egyetemen szerzett alapdiplomát politikatudományból és közgazdaságtanból, majd a Kaliforniai Egyetem San Franciscó-i tagozatának elvégzése után lett jogi doktor. Ezután egy kaliforniai megye helyettes ügyészi, később a kaliforniai körzet ügyészi tisztét töltötte be; 2011 és 2017 között a Csendes-óceán-parti állam főügyésze (igazságügyi minisztere) volt; 2016-ban a kaliforniai szavazók beválasztották az Egyesült Államok Szenátusába, amelynek soraiban előtte csak egyetlen fekete bőrű nő foglalt helyet.

Aktív tagja a szenátus igazságügyi bizottságának, ahol a különféle meghallgatásokon sok borsot tört a Trump-kormányzat embereinek orra alá. Tavaly megpróbálkozott azzal, hogy elnyerje a Demokrata Párt elnökjelöltségét, de nem járt sikerrel. Választási alapjának elfogytára hivatkozva hamar kiszállt a Biden ellenében is folytatott versenyből, majd az idén márciusban mögé állt. „Joe Biden azért egyesítheti az amerikai népet, mert egész életében értünk harcolt” – írta a Twitteren, azt követően, hogy elfogadta az alelnöki jelölést.

Amerikai politikai megfigyelők emlékeztetnek arra, hogy Joe Biden egyebek között most azért is emelte maga mellé, mert Kamala Harris a 2015-ben agydaganatban elhunyt Beau Biden delaware-i főügyésznek, Biden szeretett fiának jó barátja, harcostársa volt. Emellett azonban a demokrata elnökjelöltnek meg is kellett bocsátania a politikusnőnek, aki még évekkel ezelőtt több ízben bírálta, támadta őt, egyebek közt azért, mert Biden annak idején ellenezte a diákoknak – az iskolai faji szegregáció leküzdése érdekében bevezetett – települések, városi kerületek közötti oda-vissza buszoztatását. Ugyanakkor egy tavalyi vita során megvédte Bident, akit Trump rasszistának bélyegzett. Trump most már rajta köszörüli a nyelvét. „Undorítónak”, „borzalmasnak” nevezte Harrist, és azt mondta róla, hogy „az Egyesült Államok Szenátusában még senki sem volt olyan neveletlen, mint ő”.

Miután a demokraták alelnökjelöltje már hosszabb ideje áll az amerikai állampolgárok figyelmének középpontjában, a közvélemény tisztában lehet azzal, hogy mit várhat tőle a jövőben az Amerikában legfontosabbnak tartott kérdésekben. Harris a faji egyenlőség, a deszegregáció harcos híve. A halálbüntetés esetleges eltörlését illetően álláspontja ellentmondásos. A szenátusban támogatta Bernie Sanders indítványát a Medicare (ingyenes orvosi ellátás) általános kiterjesztéséről. A Wall Street és a Szilíciumvölgy (értsd: a monopóliumok) elleni fellépéseiben óvatos, centrista álláspontot foglalt el. Követelte a pedagógusok bérének jelentős emelését, szigorúbbra fogná, de azért nem radikálisan a szabad fegyvertartás korlátozását. Visszafogottan viszonyul az abortusz tiltását követelő mozgalomhoz. Síkra száll azért, hogy amíg a járvány tart, minden polgár kapjon az államtól havi 2000 dollárt. Már korábban javasolta a klíma- és környezetvédelmi törvények betartását ellenőrző hivatal felállítását.

Mindennek alapján az amerikai politikai megfigyelők többsége Kamala Harrist a demokratáknak a középtől alig balra álló szárnya képviselőjének tekinti. Külpolitikai nézetei? – kérdezheti az olvasó. Ilyenekről eddig nem nyilatkozott. Egyelőre talán nincsenek is.

Ha november 3-ról 4-re virradóan – vagy a szavazatok újraszámlálása esetén valamivel később – a 2020. évi elnökválasztás győztesének Joe Bident hozzák ki, Kamala Harris lesz az Egyesült Államok első női és első színes bőrű alelnöke. Később pedig jó eséllyel országa első női és második színes bőrű államfője is lehet. / Kulcsár István