A zene temploma

A Musikverein 1812-ben alakult, és Bécs polgárainak a komolyzene népszerűsítését, oktatását, dokumentumainak gyűjtését célzó magánegyesülete azóta is működik. Első koncertterme a belvárosban 700 férőhelyével végül kicsinek bizonyult, és azután kevesebb mint három év alatt felépült új otthona a főváros legjobb pontján.

„Isten áldása kísérje Őfelségét, hiszen a telket ő adományozta, majd az építési költségekhez is hozzájárult, így voltaképp a saját házában jár” – így lelkendezett Ferenc Józsefet köszöntve a megnyitóünnepség szónoka. Őfelsége főhercegek, marsallok, miniszterek karéjában jelent meg, majd külön lépcsőn jutott fel a császári páholyba. A telek adományozása persze vitatható, de tény: császár-királyunk engedélyezte a városfal lebontását, hogy helyén kiépülhessen a pompás körút, a Ringstrasse. Az így felszabadult telkek egyikére emelhette a Musikverein új otthonát Theophil Hansen, a jeles dán építész. Személye nem az első választás volt, mivel August Sicardsburgot és Eduard van der Nüllt, a közelben 1869-ben, nyolcéves munka után megnyílt Császári-királyi Udvari Operaház tervezőit nem érdekelte a pályázati kiírás.

Hansen Athénban tanult, majd sokáig ott is működött. Az ókori építészet rajongója volt, és megfogalmazása szerint egyfajta görög reneszánsz ízlésben álmodta meg a bécsiek zenének szentelt templomát. A főváros művészei fanyalogtak már az Operaházon is, és voltak, akiknek a Musikverein épülete sem nyerte el a tetszését. „Túl sok az arany meg a márvány, mi köze ennek a zenéhez?”, írta Eduard Hanslick, a kor híres zenekritikusa. Valóban: kariatidák és jón oszlopok, Apolló és Orfeusz szobra, a múzsák és hozzájuk sok aranyfesték, amelyről a nagyterem a nevét is kapta, igen fényűző. A szobrok, erkélyek, páholyok persze segítenek teríteni, reflektálni a hangot, s az épület méreteihez képest mérsékelt számú, 2000 fős közönségen kívül nincs a hangot elnyelő felület – innen a remek adottságok.

A megnyitó hangversenyen Beethoven, Haydn és Schubert művei csendültek fel, és Hanslicknak is el kellett ismernie, hogy az akusztika páratlan. A nagyterem téglalap formájú cipődoboz-alaprajza iskolát teremtett. Hansen görög évei alatt az ókori templomok akusztikáját is behatóan vizsgálta, de alighanem inkább a jó ösztönei vezették, hiszen a térakusztika tudománya csak a 20. században jelent meg. „Az antikot idéző palota ideális környezetet kínál classicus művek előadására”, írta Hansen. A kisebb, a kamarazenét szolgáló, 600 nézőt befogadó terem, amely 1937 óta Johannes Brahmsnak, a Musikverein egykori igazgatójának nevét viseli, nemkülönben kiváló adottságokkal szolgál.

Brahms egyébként három évig állt az intézmény élén. Az énekkar rajongott érte, mások sokkal kevésbé: a zeneszerző utálta hivatalnoki kötelezettségeit, az értekezleteket, önkényes volt a műsorok összeállításában, és veszteségessé tette a házat. Ám leváltása után is hű maradt a Musikvereinhez, s mint utóbb kiderült, ő volt a névtelen adományozó, aki 6000 aranyforinttal támogatta a munkahelyét, ahonnan kitették, sőt a zenei könyvtárát is nekik adományozta. A Musikverein gyűjteménye rengeteg egyéb kincset is rejt, az UNESCO a világörökség részének nyilvánította.

Tekintettel a Zenebarátok korlátozott anyagi lehetőségeire, orgona csak két évvel később került a házba, felavatásán Anton Bruckner szólaltatta meg. A hangszer utóbb hibásnak bizonyult, és nem volt szerencséjük az utódaival sem. A 21. század küszöbén világhírű orgonisták bizottsága kereste a megoldást, amit egy osztrák gyártónál találtak meg. A 2011-ben felavatott, több mint 6000 sípot tartalmazó hangszert a világ egyik legjobb koncertorgonájának tekintik.

Miután a bécsi polgárságnak már a 18. század elején sikerült kivinnie a zenét az arisztokrácia palotáiból, a Musikvereinben bárki hallgathatta a nagyok műveit, hozzájuk illő rangú művészek előadásában. A muzsika demokráciája persze heves harcokat is hozott, különösen a 20. század modern szerzőinek megjelenésekor. Például 1913 tavaszán, amikor Arnold Schönberg a maga Kamaraszimfóniáját és két tanítványa – Alban Berg és Anton Webern – alkotásait vezényelte. A szokatlan zene ellen először sípokkal, kulcscsomók zörgetésével, pfujolással tiltakozott a közönség egy része, míg mások védelmükbe vették az alkotókat. Schönberg megszakította a koncertet, és a rendőrséggel fenyegetett, Webern ordítani kezdett, hogy „dobják ki ezt a bagázst”, míg a kor zenéjének haragosai visszaordítottak: „A bolondokházába valók az ilyen komponisták.” A nagyérdemű végül pofozkodni, verekedni kezdett. Ilyen izgalmas koncert azóta sem volt ott.

Nem kevésbé izgalmas viszont, ahogyan a Musikverein 2004-ben megújult és négy új teremmel bővült, anélkül, hogy ebből kívülről bármit is látnánk. A látogató elképed, amikor levezetik a mélybe, az új helyiségekbe, amelyeket a falaikat burkoló anyagokról neveztek el.

Az Üvegterem méretei pontosan megegyeznek az Aranyteremével, ahol zenekari próbákat, de akár koncerteket is hasonló körülmények között tarthatnak a csaknem 400 fős közönség előtt. A beavatottak szerint a lehetőség különleges: a könyörtelen akusztika megmutatja a kisebb hibákat is, amelyek odafenn nem tűnnek fel. A Fémterem az alternatív zenei formációk és a próbák otthona. Építettek Kőtermet is tanácskozásokra, a Faterem az Üvegtermet egészíti ki. Odalenn otthonra talált a dzsessz is, és sok a gyerekeknek szánt rendezvény.

A Musikverein összesen vagy 600 koncert helyszíne egy évben, 600 ezer néző fordul meg benne. A bővítés páratlan műszaki vállalkozása persze óriási pénzekbe került. Alberto Vilar, az amerikai milliárdos ígért először támogatást, de a nevét ma nem szívesen említik, mert sikkasztásért börtönbe került. Helyette Frank Stronach, az osztrák lakatosból lett kanadai nagytőkés finanszírozta a zene templomának bővítését. Stronach utóbb pártot is alapított szülőhazájában, majd feladta a politizálást. Az Üvegtermet a tiszteletére Magna auditóriumnak is nevezik. Nem a méretei miatt: Stronach évi 20 milliárd dolláros forgalmat lebonyolító Magna-konszernjéről van szó, amely az autóalkatrészektől a labdarúgáson át a sportfogadásig hoz óriási jövedelmeket.

Ángyán Tamás, a ház jogászként indult igazgatója 32 év után idén adja át tisztét Stephan Paulynak. A magyar származású intendáns általános elismerést szerzett, nevéhez a ház igen sikeres korszaka fűződik. Szomorú, hogy utolsó fél évében alkalmasint valamennyi hangverseny elmarad. Hadd reméljük, hogy nem kell az új évig várni, amíg újra láthatunk-hallhatunk muzsikát Theophil Hansen zenetemplomából, ahová sok magyar azért is eljár, mert ennél közelebb nem hallgathatja az ott rendre megforduló Schiff Andrást. / Heltai András