Tibeti menekültnek álcázta magát a kínai ügynök

Azt az amerikai állítást, hogy Kína lopja a technológiájukat, az elmúlt hónapokban a korábbinál jóval gyakrabban támasztották alá konkrét esetek. Nem tudni, hogy ebben Peking növekvő aktivitásának, vagy inkább az amerikai elnökváltási időszak politikai éberségkampányának volt-e nagyobb szerepe, de január közepén jelentették be, hogy őrizetbe vették a Massachusetts Institute of Technology (MIT) műszaki tudományokkal, nanotechnológiával foglalkozó professzorát, Kang Csent. Egy nappal korábban az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA egyik kaliforniai kutatóközpontjának vezető beosztású, indiai gyökerű tudósa, Meyya Meyyappan ismerte el bűnösségét a manhattani szövetségi bíróságon. A formális vádpontok egyik esetben sem szükségszerűen fedik le a két férfi által folytatott üzelmek valós súlyát.

Kang Csen ellen távközlés útján elkövetett csalás, külföldi bankszámla bejelentésének elmulasztása, illetve valótlan adóbevallási adatközlés a vád. A New York-i kínai konzulátus tisztviselői-vel folytatott találkozásai leplezték le: a nanotechnológust Pekingben tengerentúli szakértői státuszban tartották nyilván, szakmai tapasztalatait időnként velük osztotta meg. Tevékeny részese volt a Kínai Népköztársaság által működtetett két tehetséggondozó program egyikének, és az – érthető módon csak hiányosan közzétett – vádirat tartalmából arra lehet következtetni, hogy a kínai tehetséggondozás ebben az értelemben alighanem a műszaki kutatási eredmények szakmányban történő ellopásának projektjét jelenti.

Meyya Meyyappan arról tett töredelmes vallomást, hogy nem fedte fel az illetékes amerikai hatóságok előtt saját személyes kapcsolódását a kínai Ezer Tehetség elnevezésű programhoz, illetve elmulasztotta feltárni az FBI előtt azokat a kínai kapcsolatait, amelyek egyebek közt a Kuangtungi Műszaki Egyetemhez fűzték, amely pekingi kormányzati támogatásban is részesül. Az 1996 óta a NASA szilícium-völgyi kutatóintézetében dolgozó tudósnak szintén a nanotechnológia volt a területe. Ugyanilyen jellegű titkolt kapcsolattal bukott le tavaly augusztusban a texasi A&M egyetem professzora, Csen-tung Cseng is.

A kínaiakat – legalábbis részben – hazafias alapon lehet beszervezni. A megismerhető iratok alapján Peking nem fizette túl a tengerentúli tehetségeket: a januárban leleplezett Kang Csen kínai bankszámláján csak 10 ezer dollár lapult, de az Egyesült Államokban ez is büntetendő. Különösen, ha nem vallják be az adóhatóságnak, amely gazdag tapasztalatokkal rendelkezik a másként nem fülöncsíphető bűnözők lekapcsolásában, lásd Al Capone esetét. Az indiai gyökerű Meyyappan esetében nem a hazafiság, vélhetően inkább a pénz számított. Ebbe a kategóriába tartozhatott Charles M. Lieber is, a Harvard Egyetem vegyészeti laboratóriumának vezetője, akiről egy évvel korábban, tavaly januárban derült ki, hogy ő is a kínai Ezer Tehetség program kedvezményezettje. Lieberrel együtt annak idején megvádolták a szintén a Harvardhoz kötődő Csao-szung Cseng rákspecialistát és a Bostoni Egyetemmel összefüggésbe hozott Janging Je nevű természettudóst.

Mindezekhez képest voltaképpen egészen nevetséges ügy Pajmatie Angvang esete – csak éppen az érintett számára nem az, mert simán kémkedésnek minősül, mert a tavaly szeptemberben lebukott elkövető rendőr volt New Yorkban. Kémkedésért halmazati büntetésként elvben akár 55 év szabadságvesztéssel is sújtható lenne, de egy január elején megjelent sajtóhír szerint vádalkut ajánlottak neki, ha elfogadja, akkor mintegy tíz évvel megúszhatja.

A Pajmatie Angvang név a fiatalember eredeti, tibeti nevének a kínaiasított változata, és ez már utal is arra, hogy az ügy a Kína által megszállt Tibettel, illetve az emigráns tibetiek amerikai közösségével kapcsolatos. Angvang 17 éves korában kulturális cserevízummal került az Egyesült Államokba, és az engedélyezett tartózkodási idő letelte után is ottmaradt. Menedékért folyamodott, amit meg is kapott. Azt állította, hogy Kínában megkínozták, és ugyanez vár rá, ha hazatér. Megkapta az amerikai állampolgárságot is, szolgált a tengerészgyalogságnál, törzsőrmesteri rangban szerelt le, majd rendőrnek állt.

Kémkedése azzal kezdődött, hogy látogatni kezdte a New Yorkban élő tibeti emigránsok közösségének rendezvényeit. Kezdetben nem nagyon tudtak szót érteni vele, mert rosszul beszélte a tibeti nyelvet, de ez nem ébresztett gyanút vele szemben, mert a kínai megszállás hosszú évtizedei alatt a hatóságok alaposan leszoktatták a tibetieket az anyanyelv ápolásáról. Az viszont már többeket felháborított, hogy Angvang, amikor meglátta, hogy a szabad Tibet nemzeti lobogója leng a tibeti közösségi központ épületének bejárata fölött, azt tanácsolta, hogy távolítsák el a zászlót, mert az elidegenítheti a nem tibetieket. A nemzeti lobogó, amelynek használata tilos a Kína által megszállt Tibetben, több mint szimbólum: kitűzése jelképes lázadás a Kínai Kommunista Párt ellen.

Amikor pedig Angvang arra kérlelte a közösség tagjait, hogy hagyjanak fel a politizálással a Tibet területén élők emberi jogaira való rendszeres emlékeztetéssel, és foglalkozzanak inkább kizárólag vallási kérdésekkel – szerinte ugyanis csak ebben az esetben számíthatnak Peking anyagi támogatására –, akkor betelt a pohár. Megmondták neki, hogy be ne tegye többé a lábát a közösségi házba.

Ezzel nagyjából véget is ért az ígéretesen kezdődő, de nem túl körmönfontan leplezett kémkarrierje. A New York-i tibetiek megnézték Angvang Facebook-profilját, és arról rögtön megtudták, hogy a fiatalember felesége a New York-i kínai konzulátushoz kötődött, amelyről maga Mike Pompeo amerikai külügyminiszter jelentette ki, hogy az intézmény egyetlen hatalmas kémközpontként működik. Angvangról kiderült, hogy mind az apja, mind a bátyja kapcsolatban áll a kínai Népi Felszabadítási Hadsereggel. Apja és anyja egyaránt a Kínai Kommunista Párt nyilvántartott tagja, ő maga pedig az elmúlt időben többször hazalátogatott Kínába, ami felettébb kétségessé teszi azt az állítását, hogy ott kínzásnak lenne kitéve.

A vád szerint Angvang a Kínai Kommunista Párt számára gyűjtött információkat. Az volt a feladata, hogy „felkutassa a lehetséges hírszerzési forrásokat”, és azonosítsa a Kínai Népköztársaságot New Yorkban fenyegető veszélyeket. Azt is elvárták tőle, hogy a konzulátus számára hozzáférést biztosítson a New York-i rendőrségi tisztségviselők adataihoz. A konzulátuson dolgozó összekötőjének a vádirat szerint úgy nyilatkozott: az a célja, hogy előléptessék a rendőrségnél, és ezzel nagyobb dicsőséget szerezhessen Kínának. Peking a vádiratot teljes egészében légből kapottnak minősítette. / Szurok Dávid