Répatorta, az édes bűnözés

A régészeti leletek szerint már az ókorban is előszeretettel fogyasztották a répát, bár a kezdetekkor még szabadon termő zöldségféle volt és leginkább a gyógyászatban használták. Akkor még egy fehéres-lilás, kesernyés ízű gyökér volt. Mai formáját a XVI. századi hollandoktól kapta, akik szerették volna a nemzeti színüket viszont látni a zöldségben. Ezért addig nemesítették, amíg sárga és mindemellett édeskés nem lett. Ugyan egy kicsit még kellett várni, de ezért kerülhetett süteménybe is ez a zöldség. A II. világháború idején a brit kormány alapélelmiszernek kiáltotta ki a növényt és mindenkit buzdított a termesztésére és a fogyasztására – írja az adalekmentesen.hu. A répatorta őse, a répapuding, a középkor vívmánya: a torta (vagyis az angol „cake”) szót eredetileg a vikingek találták ki az ősi skandináv „kaka” szó mintájára.

Számos történész úgy tartja, hogy a süteményt is a középkorban találták fel, amikor a cukor és más édességek hiánycikknek számítottak. (A zellert is például sárgarépával helyettesítették.) A világ első ismert répatorta receptjét egy 1827-ben kiadott francia szakácskönyv jegyzi, ám az máig rejtély, hogy pontosan ki készítette a világ első répatortáját. Az első sütemény viszont állítólag az ókori egyiptomiakhoz köthető, akik mézzel édesített kenyereket sütöttek. Sokan ezt az édes kenyeret tartják a mai desszertek ősének.

A répa ma már szinte a szivárvány minden színében beszerezhető, ami egy klassz salátában például istenien mutat, de kétségkívül a legismertebb és egyben leginkább elérhető formája a sárgarépa.

Miért éppen a répa?

Az nem bizonyított tudományos tény, hogy meg lehet tőle tanulni fütyülni, az viszont igen, hogy tele van igazán értékes vitaminokkal és ásványi anyagokkal, ezért érdemes sokat fogyasztani belőle. Ráadásul ennek a gyökérzöldségnek kifejezetten jót tesz, ha megpároljuk/megfőzzük, mert ekkor jobban érvényesül a benne található karotin.

Béta-karotinban igen gazdag zöldségről van szó, ezt a szervezetünk A-vitaminná alakítja. Emellett jelentős B1-, B2-, B6- C-, D- és E-vitamin, valamint foszfor, kálium, kalcium, nátrium, magnézium és vas tartalma is.

Jó vizelethajtó, a máj- és epebántalmak kezelésére kiváló, illetve segít a szív és érrendszer karbantartásában is.

Ha ez még nem lenne elég, akkor azt is eláruljuk, a répa az egyik olyan zöldségünk, amit rendkívül sokféleképpen lehet fölhasználni. Rágcsálhatjuk magában, vagy mártogatós mellé, de párolva, sütve is isteni, arról nem is beszélve, hogy számos leves, illetve főétel összetevője, netán főszereplője.
Sőt, tovább megyünk, még desszertbe is kerülhet édeskés ízének köszönhetően.

Répatorta krémes töltelékkel

Hozzávalók a tortához

10 dkg dió + a szóráshoz
35 dkg sárgarépa
14 dkg liszt
14 dkg rétesliszt
2 tk sütőpor
1 tk fahéj
1 csip só
4 db tojás
30 dkg barna cukor
2 tk vaníliás cukor
1.5 dl napraforgóolaj
vaj

Hozzávalók a krémhez

5 dkg vaj
25 dkg krémsajt (Mascarpone)
1 rúd vanília kikapart belseje
1 db citrom reszelt héja
20 dkg porcukor

A diót száraz serpenyőben megpirítjuk, majd amikor már kellően illatozik, deszkára halmozzuk, és durvára vágjuk. A répát megpucoljuk, lereszeljük.
Egy mély tálba öntjük a liszteket, hozzákeverjük a sütőport, a fahéjat és a sót.

Habosra verjük a tojásokat a cukorral és a vaníliás cukorral, majd hozzákeverjük az olajat. Hozzáöntjük a lisztes keveréket, és alaposan összedolgozzuk. Ezután hozzáadjuk a lecsöpögtetett reszelt sárgarépát és a pirított diót.

Alaposan összeforgatjuk, majd kivajazott tortaformába öntjük, és 180 fokra előmelegített sütőben 30-40 percig sütjük. Tűpróbával ellenőrizzük. A répatortát kihűtjük, majd hosszában félbevágjuk.

A nem túl hideg vajat a krémsajttal habosra keverjük, majd hozzáadjuk a vanília kikapart belsejét, a citrom lereszelt héját és a porcukrot. Alaposan elkeverjük.

A mascarponés krémmel megkenjük a torta alsó részét. Rátesszük a tetejét, és körbekenjük a maradék krémmel. Néhány órára a hűtőben tesszük. Dióval megszórva kínáljuk – ajánlja a Mindmegette.

(Kiemelt képünk illusztráció. Fotó: cakerawan via Pixabay)