A „szép festészet” albuma
Vass Elemér művészete részben a modernista narratívának esett áldozatul – állítja a Szépség és hangulat című, most megjelent kötetben Kieselbach Tamás. Az a műértő, műgyűjtő, aki a Modern festészet című, korábbi két impozáns albumában meggyőző erővel, eredeti megközelítéssel tárta fel, ábrázolta a magyar modernek értékeit. De hát „nincs ellentmondás a világok között: lehet lelkesedni Kassák és Vajda művészetéért, és közben elismerni a Gresham festészetét is” – írja Kieselbach Tamás a kiadójának gondozásában, a család kezdeményezésére megjelent Vass Elemér-kötetben.
A könyv Eva Seifertnek, a Hamburgban élő unokának az előszavával rajzolja fel nagyapja arcvonásait. A tudományos fokozatú elegáns jogászt, akit számos rajongó nő vett körül, „háromszor házasodott, viszont csak egyetlen fia született, az én édesapám” – írja Eva Seifert.
Rieder Gábor művészettörténész azt fejtegeti: Vass Elemér „más pályán mozgott, mint a legtöbb magyar festő,” noha ő ugyanúgy végigélte a 20. század történelmi tragédiáit. Az első világháborúban hadifestőként is szolgált, majd bejárta Európát, ismerősként köszöntötték a pesti szalonokban. A második világháborúban elpusztult a zebegényi műterme, Tihanyban talált otthonra. A háború után maradhatott volna külföldön, de ő a viszontagságos időkben is itthon akart maradni. Az ötvenes években afféle értelmiségi szalonként működött a lakása, ő pedig akkor teljesedett ki, amikor sok más művész eltávolodott önmagától. Előfordult, hogy sarlós-kalapácsos képet kértek tőle, ő viszont fehér rózsásat küldött, emlékszik vissza az unokája.
Az École de Paris modernsége – több magyar művésszel ellentétben – pályája vége felé érintette meg.
A kortörténetként is izgalmas album írója Benkó Zsuzsanna, a könyvterv pedig Kieselbach Anita és Márkus Laura munkája. Rácsodálkoztat a kötet arra, hogy mennyi felfedeznivalónk van még a közelmúlt szép magyar festészetéből. / Hajba Ferenc
