A csecsenek feje

Ramzan Kadirov az 1994–96-os függetlenségi háborúban az oroszok ellen harcolt, majd atyjával, Ahmat-Hadzsi Kadirov muftival együtt átállt Moszkva oldalára, és a második csecsen háborúban (1999–2000) már volt bajtársai sorát ritkította. 2005 óta a másfél millió lakosú észak-kaukázusi köztársaság első embere. Címeinek, kitüntetéseinek számával talán még a néhai Elena Ceausescu idevágó rekordját is túlszárnyalja. A politikus az Oroszországi Föderáció rendőr vezérőrnagya, az Oroszországi Föderáció Hőse, az orosz Becsületrend és a csecsen Ahmat Kadirov-érdemrend lovagja, az orosz Állami Duma „A parlamentarizmus fejlesztéseben elért érdemekért” elnevezésű érdemérmének, továbbá egy fehérorosz és egy kazah érdemrendnek a tulajdonosa, a Csecsen Köztársaság díszpolgára, a közgazdaság-tudomány doktora, a Csecsen Tudományos Akadémia és az Oroszországi Természettudományi Akadémia dísztagja, az Oroszországi Tudományos Akadémia aranyérmének tulajdonosa (az onkológia terén elért kiemelkedő érdemeiért), a sport mestere (ökölvívás), a Csecsen Ökölvívó Szövetség elnöke, a Tyerek labdarúgóklub díszelnöke, és így tovább.

Emellett, semmi kétség, Kadirov szűkebb hazájának a leggazdagabb embere. Fizetése ugyan magyar pénzben alig haladja meg a havi másfél millió forintot, viszont nem kevés csurran-cseppen neki az édesapja nevét viselő, édesanyja által igazgatott alapítványból. William Burnsnek, az Egyesült Államok egykori moszkvai nagykövetének értesülése szerint a köztársaságnak nyújtott teljes külső támogatás egyharmada vándorolt a számlájára, illetve a zsebébe. Szergej Sztyepasin, az oroszországi Állami Számvevőszék elnöke egy televíziós interjúban úgy nyilatkozott, hogy „egész Csecsenföld Ramzan Kadirov tulajdona”. Bár a 2008-as vagyonbevallásában csak egy 36 négyzetméteres lakás és egy Lada gépkocsi szerepelt, a csuklóján egy 300 ezer dolláros, fehérarany Bovet karóra díszeleg. Groznijban és szülőfalujában, Centorojban a saját luxuspalotáiban lakik, BMW, Mercedes és Lamborghini gépkocsikon közlekedik, ötven versenylovat számláló istállója van.

Nyilvánvalóan azért engedhet meg magának olyan sokat, mert a Putyin-féle NER-nek szüksége van rá. A 150 milliós Oroszország képtelen volt egymaga elbánni a függetlenségéért küzdő, akkor még alig egymilliós Csecsenfölddel. Bár a harcokban sok ezer orosz katona veszítette életét, a kis kaukázusi területet még így sem sikerült pacifikálni. Ahmat-Hadzsi, majd fia, Ramzan Kadirov alatt azonban helyreállt a béke, és a Kremlnek nem kellett többé a csecsenek miatt nyugtalankodnia. És valószínűleg nem is kell mindaddig, amíg a jelenlegi kormányzat van uralmon Csecsenföldön.

Ily módon Putyin bizonyos értelemben függ Kadirovtól, ezért tőle, valamint a rezsimjétől sok olyasmit is eltűr, ami még a mai Oroszországban sem számít elfogadottnak. Ugyanakkor Kadirov tisztában van azzal, hogy az ő uralma az orosz elnöktől függ. Még évekkel ezelőtt arra jutott, hogy az elnöki cím az Oroszországi Föderációban csak egy embert, Vlagyimir Putyint illetheti meg, ezért ő lemond a „Csecsenföld elnöke” címről, és a jövőben beéri a Glava Csecsnyi (szó szerint: a Csecsenföld feje) címmel. Putyin és Kadirov viszonya egy meglehetősen sajátos róka fogta csuka, csuka fogta róka helyzet.

Hogy mit kap Kadirov és köztársasága Moszkvától? A Csecsen Köztársaság költségvetése bevételi oldalának a 84 százaléka a szövetségi büdzséből származó támogatásokból áll össze. Ezenfelül Vlagyimir Putyin már tavalyelőtt aláírt egy olyan elnöki rendeletet, amelynek értelmében a Csecsennyeftyehimprom nevű olaj- és vegyipari óriás részvényeinek 100 százaléka a Csecsen Köztársaság tulajdonába ment át. Ezek után nem csoda, hogy Csecsenföld, de különösen a 300 ezer lakosú fővárosa, az orosz haderő által lerombolt és húsz éve még romokban heverő Groznij, ma csillog és ragyog. A külföldi turisták, vendégek – köztük világhírű művészek és sportolók – nem győzik csodálni a Csecsenföld Szíve nevű hatalmas, gyönyörű mecsetet, az új nemzeti múzeumot és a koncertpalotát, a város főútvonalát, a fasorokkal és tetszetős, korszerű lakóházakkal szegélyezett Putyin sugárutat, valamint a Grozny-City nevű, 45 emeletes toronyépületekből, irodaházakból álló üzleti negyedet.

Ugyanakkor Kadirov nem csupán köztársasága kirakat jellegével és békéjével viszonozza a Kreml bőkezűségét. Csecsenföld mindinkább kidomborodó muzulmán jellege rokonszenvet kelt a muzulmán országokban, ami bizonyos fokig Moszkva külpolitikai érdekeit is szolgálja. Miután az Oroszországi Föderáció csatlakozott az Iszlám Együttműködés Szervezetéhez, egy Groznijban tartott tanácskozásukon Kadirov úgy nyilatkozott, hogy „Oroszország továbbra is az iszlám leghívebb szövetségese és védelmezője”. A csecseneket mint hittestvéreket, könnyebben fogadják el az arab világban, mint az oroszokat. A Kadirov által küldött harcosok és tanácsadók nagyon jó szolgálatot tettek és tesznek a Kremlnek a nagyhatalmak beavatkozásától sem mentes szíriai polgárháborúban – számuk állítólag a félezret is meghaladja.

Az amerikai Foreign Policy Putyin titkos fegyvereként emlegette ezeket az alakulatokat, amelyek kevésbé nyílt formában ugyan, de állítólag a líbiai harcokban is részt vesznek. Az Állami Duma csecsen képviselői tárgyaltak Líbiában orosz tengerészek kiszabadítása ügyében. Kadirov magánakciójának, vagyis az orosz diplomáciát formailag nem kompromittáló tevékenységének lehetett beállítani több, a muzulmán világon túlmutató lépést is, így például 2017-ben a montenegrói államcsínnyel kapcsolatos bírósági dokumentumokban is felbukkant a csecsen vezető neve.

A muzulmán jogrend, a saría fokozatos csecsenföldi bevezetéséről, Kadirov ellenfeleinek drasztikus üldözéséről érkező hírek azonban mégiscsak arról szólnak, hogy az Oroszországi Föderáció egyik szubjektumában lábbal tiporják az alapvető emberi jogokat. Csecsenföldön csaknem teljes a szesztilalom, a nőknek kötelező a fejet, hajat elfedő fejkendő, a hidzsáb viselése, általánossá vált fizetni a menyasszonyért, eltűrt jelenség a szerzett házasság, fiatal lányok idős férfiakhoz kényszerítése, mi több, terjed a többnejűség. Az utóbbi teljes legalizálását Csecsenföld emberjogi tanácsának elnöke, Manszur Szoltajev hivatalosan is javasolta. Maga Kadirov is több alkalommal idézte fel, hogy a saría négy feleséget engedélyez az igazhitűeknek. (Ő maga kitart egyetlen felesége mellett, akivel tizenkét gyermeket – köztük két örökbe fogadottat – nevelnek.)

Az iszlamizáció hatása mutatkozik meg Csecsenföldön a melegek üldözésében is. Az azonos neműekhez vonzódókat titkos börtönökben tartják fogva, és testi kínzásnak vetik alá, többüknek – mint arról a Novaja Gazeta beszámolt – egyszerűen nyoma veszett. Ugyanez az újság írt arról, hogy az LMBT-közösségnek tavalyelőtt 114 tagját sikerült kimenekítenie Csecsenföldről, közülük azóta kilencvenketten külföldön kaptak menedéket. Ezt követően Kadirov személyesen panaszolta be Putyinnál az effajta „provokatív cikkek” szerzőit.

A Kadirov-rezsim ellenfelei időnként terrorcselekmény áldozatául esnek. 2006. október 7-én Moszkvában lelőtték Anna Politkovszkaja jogvédő újságírót, akit kritikus, leleplező cikkeiért korábban Kadirov személyesen fenyegetett meg. A tettest elítélték, a felbujtót azóta is keresik. Hat héttel később ugyancsak Moszkvában, a csecsen belügyminisztérium emberei végeztek Movladi Bajszarovval, a Szövetségi Biztonsági Szolgálat alezredesével, aki a Csecsenföldön eltűnt személyek ügyében nyomozott. 2009. január 13-án Bécsben megpróbáltak elrabolni egy Umarov Iszrailov nevű csecsen disszidenst, Kadirov volt testőrét, de az akció közben megölték. 2009. július 15-én Groznijban elrabolták és meggyilkolták Natalja Esztemirova jogvédő újságírót. A Memorial jogvédő szervezet elnöke, Oleg Orlov kijelentette, hogy Esztemirovát Kadirov gyilkoltatta meg. Kadirov bírósághoz fordult, amely helyreigazításra kötelezte a Memorialt. 2019. augusztus 23-án a berlini Kleiner Tiergarten parkban lelőtték Zelimhan Hangosvilit, aki a második csecsen háború idején a szakadárok egyik parancsnoka volt, és akit később a moszkvai metróban elkövetett robbantás megszervezésével gyanúsítottak. A gyilkosságért a német ügyészség a napokban emelt vádat Vagyim Kraszikov ellen, aki Moszkvából érkezett. Maga nem csecsen, de a Bild című német újság azt állítja, hogy Kadirov utasítására tette el láb alól Hangosvilit. Szergej Nyecsajev berlini orosz nagykövet határozottan cáfolta, hogy Oroszországnak köze van a merénylethez. Ez év elején a franciaországi Lille-ben az Oroszországból érkezett csecsen Uszman Mamadijev leszúrta Imran Alijev csecsen emigránst. A Business Insider című hírportál szerint a gyilkos szoros kapcsolatban állt Ramzan Kadirovval.

Ezeknek a merényleteknek egy része akár titkos orosz érdekeket is szolgálhatott, míg több közülük Moszkvát is kompromittáló, tisztán csecsen érdekeltségűnek tűnik. / Kulcsár István