Velünk fizettetik a Fidesz kampányát?
A kormányfő legutóbbi rádiós nyilatkozatából bebizonyosodott, amit már eddig is sejteni lehetett: a rezsicsökkentésnek a közvetlen politikai haszonszerzésen túli célja a közszolgáltató cégek visszaállamosítása. Ennek kikényszerítésére akár az alkotmányban is előírhatják a nonprofit működést és az áremelési korlátot, ami akár százmilliárdokkal növelheti az adófizetők terheit.
Alighanem a Fidesz propagandájának egyik lényegi elemét fogalmazta meg Orbán Viktor, mikor a napokban kijelentette: a választóknak a remény fontosabb, mint a tények, ezért olyan választási program kell, amely nem az eddigi tettekkel foglalkozik, hanem azzal, milyen lehetőségeket kínálnak. Ez tulajdonképpen a merjünk nagyot álmodni! szlogen kifejtése, és egyenes folytatása a korábbi választási kampánynak, ahol irreális ígéretek tömegével kábították a szavazókat. Miután azokból szinte semmi sem valósult meg, a jobban teljesítünk! üzenet felettébb harmatos annak fényében, hogy az emberek többsége a mindennapokban ennek pont az ellenkezőjét tapasztalja.
A fideszes kommunikációs stáb ezt jól tudja, és a nyilvánvaló tények tagadásáról a hangsúly fokozatosan a populista lépések propagandájára és a boldog jövő ígéretére tevődött. Ennek jegyében került a középpontba a rezsicsökkentés mellett a nagy gazdasági fordulat emlegetése, melynek nyomán néhány éven belül ismét éllovasok leszünk és minden szép és jó lesz, csak várjuk ki. Az ember mindig reménykedik a jobb sorsában, szívesen hisz a tündérmesékben és hajlamos elfelejteni azt, hogy hányszor hitegették már és csapták be eddig. Orbánék is immár három éve biztatnak azzal, hogy a következő évek jobbak lesznek, de az álom megvalósulása egyre tovább tolódik.
A rezsicsökkentésben az a nagy politikai fogás, hogy az ígéretek legalább részbeni teljesítésének a látszatát nyújtja, teszi ezt ráadásul úgy, mintha semmibe nem kerülő ajándékot adna a választóknak. Valójában azonban ennek a fedezetét közvetve vagy közvetlenül az adófizetőkkel, a lakossággal és a vállalkozásokkal fizettetik meg. Az érintett közüzemi cégekre rótt terhek százmilliárdos nagyságrendben csökkentik az állami adóbevételeket, amit más forrásokból, például a tranzakciós illetékből kell pótolni. Az elbocsátások, az alvállalkozói szerződések tömeges felmondása és az elmaradó fejlesztések következményei szintén a mi hátunkon csattannak, még ha azokat a nagy többség közvetlenül egyelőre nem érzi.
Vannak azonban közvetlen pénzügyi hatások is, bár erről a kormánypropaganda nem beszél. A távhő-szolgáltatók már az első 10 százalékos díjcsökkentést sem bírták volna ki, ezért kompenzációként 52 milliárd forintot /!/ kaptak a költségvetésből. Hírek szerint újabb hasonló összegre lesz szükség a novemberi 11 százalékos lefaragás után is, nehogy a fűtési szezonban működésképtelenné váljanak az érintett cégek. Összességében tehát az adófizetők pénzéből több mint százmilliárdot fordítanak Orbánék arra, hogy egy részterületen teljesülhessenek a rezsicsökkentési ígéretek. Emlékezzünk: még az első, év elejei díjcsökkentés idején azzal kampányoltak, hogy százmilliárd marad a lakosság zsebében – ennyi rögtön el is megy csupán a távfűtés központi támogatására. Ez aztán a csodás trükk: a Fidesz az adófizetők zsebéből finanszíroztatja a saját kampányát...
