Ezt a harcot elbukták Orbánék

Egy röpke hónap telt csupán el azóta, hogy leráztuk az IMF igáját, és idő előtt törlesztettük a nemzetközi finánctőke elnyomását megtestesítő, megalázó hitelt. A kormányfő szerint nagy győzelem volt, hogy végre saját magunk ki tudtuk termelni ennek fedezetét, és ezzel ki tudtuk vívni a függetlenségünket, az adósság elleni harc újabb diadalaként. Csak a haza ellenségeinek számító szkeptikusok hívták fel a figyelmet arra, hogy szó sincs saját erőről, valójában friss kölcsönökből szereztünk fedezetet, ráadásul 2-3 százalékkal magasabb kamaton, mint amennyit a valutaalapnak kellett fizetnünk.

Azóta mély kormányzati hallgatás van az adósságállomány alakulása körül, valahogy elcsendesedett a sikerpropaganda, még az adósságszámlálót is eltüntették az NGM honlapjáról. Köszönhető ez nagy valószínűséggel annak, hogy időközben kiderült, az orbáni kijelentésből egy szó sem volt igaz: az adósság fedezetét nem a száguldó gazdaság adta, a teljes adósságállomány pedig nem csökkent, hanem tovább nőtt. Az augusztus végi adatokban nem látszik a hónap közepi 2,15 milliárd eurós törlesztés, sőt az adósság 343 milliárddal 22 130 milliárd forintra emelkedett. 2012 végén még 20 650 milliárd, a kormányváltáskor pedig 20 500 milliárd volt, GDP-arányosan pedig immár hosszú ideje 82 százalék körül mozog.

Hab a tortán, hogy a napokban az is kiderült, az MNB devizatartalékai többéves mélypontra kerültek, és csaknem 4 milliárd dollárral alacsonyabbak, mint három éve. Részben emiatt, részben pedig a közeljövőben esedékes törlesztések biztosítására szükség van devizakötvények kibocsátására, ebből a dollárkötvényekre már meg is kérték az illetékes amerikai szervek engedélyét, méghozzá 5 milliárd dollárnyi keretre. Hogy ebből mennyi fog végül realizálódni, számos tényezőtől függ, de egy bizonyos: az adósságállomány tovább fog növekedni, és nem is kevéssel.

Történik ez annak ellenére, hogy az adósság elleni harcra hivatkozva féltucatnyi megszorító csomagot kellett eddig a lakosságnak és a vállalkozásoknak megszenvedniük, és ennek oltárán Orbánék a gazdasági növekedést is feláldozták. Több ezer milliárdot vontak ki három év alatt a zsebünkből, felélték a 3 ezer milliárdnyi magánnyugdíjpénzeket, és rosszabb helyzetben vagyunk, mint a háború kezdetekor: az adósság több, az MNB-tartalék viszont jóval kevesebb. Vajon hová tűntek ezek a horribilis összegek? Fejlesztésekre, beruházásokra aligha, mivel azok 97 százaléka a folyamatosan szidott EU támogatásából valósul meg.

Az adósság csökkentésének egyetlen hatékony módja a gyorsabb növekedés és annak révén a költségvetés egyenlegének tartós javítása. Erről nálunk szó sincs: a gazdaság csak minimális bővülésre képes, a GKI szerint az idén legfeljebb 0,3 százalékosra, de a hurráoptimista Matolcsy-féle jegybank is csupán 0,7 százalékot jósol. A jövő évi kilátások sem kecsegtetőek, az elemzőcégek – még a Fideszhez közel állóak is! – egybehangzóan 1,3-1,5 százalékos GDP-növekedést prognosztizálnak, egyedül az MNB állt elő 2,1 százalékos adatával, hogy alátámaszthassa a kormány 2014-es költekezési tervét.

Eközben szép csendben feladják az adósság elleni harcot: nemhogy csökkentenék, de emelik a hiánycélt, az ideit 171 milliárd forinttal, GDP-arányosan 2,9 százalékra. Ez is csak akkor lesz tartható, ha az uniós szabályoknak megfelel az, hogy az E.ON kivásárlására és a takarékszövetkezetek államosítására fordított pénzek nem számítanak hiánynövelő kiadásnak. Ezzel együtt sem az idei, immár hatodszor módosított büdzsé, sem a jövő évi nem teljesíti a Fidesz által kőbe vésett, az alaptörvényben rögzített adósságcsökkentési előírást, amire a Költségvetési Tanács roppant egyszerű megoldást szorgalmaz: el kell törölni azt. (Ne feledjük: a KT három tagja közül kettő – az egyikük Matolcsy – fideszes politikus, másként aligha született volna ez a sajátos javaslat, amely szerint a törvényeket nem betartani, hanem tetszés szerint módosítani kell.)

Ha összességében vizsgáljuk a gazdaság teljesítményét a fideszes kormányzás alatt, egyértelmű, hogy nem jobban, de rosszabbul teljesítünk, mint a térségünk országai. A 2011–2014 közötti időszakban a tény- és a prognosztizált adatok alapján még jó esetben is csak évi 0,4 százalékos a magyar GDP bővülése, amivel az utolsó előtti helyen állunk a régiónkban, csupán a jóval magasabb szinten álló Szlovéniát előzzük meg. Mindezt úgy, hogy közben a tartalékainkat felemésztjük, és az adósságállományunk sem csökken: ez Orbánék unortodox ténykedésének valós mérlege.