Cunamiként ömlik a magyarokra az adó
Az adó nem vicc, ezt a magyarok többsége pontosan tudja. De vajon mi fizetjük a legtöbb közterhet az EU-ban, vagy csak úgy érezzük?
Ha nem vagyunk kedvezményekre jogosultak, úgy a bruttó bérünk 18,5 százalékát fizetjük be adó, pontosabban tb-hozzájárulás gyanánt, 15 százalékát pedig személyi jövedelemadó címszóval vonja el az állam. A megmaradó összegből (ami az eredeti jövedelmünk 66,5 százaléka) ha javakat vásárolunk, azokat jellemzően további 27 százalékos áfa terheli, amivel máris csaknem a felére csökkent vásárlóerőnk. A helyzet azonban még ennél is borúsabb – derült ki a GKI Gazdaságkutató Zrt. elemzéséből.
A magyar vállalatok nyereségük után ugyanis 9 százalékos társasági adót fizetnek, munkavállalóik bruttó bére után pedig 13 százalékos szociális hozzájárulási adóval támogatják az államkassza forrásait. Emellett iparűzési adót, extraprofit adót és számtalan egyéb adót is fizetnek.
Ezek óhatatlanul is beépülnek a különböző termékek és szolgáltatások áraiba.
Habár Wagner törvénye – miszerint a közszolgáltatások iránti kereslet és az állami kiadások szintje a gazdasági növekedéssel arányosan nő – nem minden esetben bizonyul igaznak, mégis megfigyelhető, hogy a világ gazdaságilag fejlettebb részein az állam GDP-arányosan több adót szed be.
A vélemények megoszlanak afelől is, hogy a nagyobb arányú állami költekezés a gazdag országok „luxusa”, vagy pont azért fejlettek ezek az országok, mert sokat invesztálnak pozitív megtérülésű közkiadásokba (pl. infrastruktúra fejlesztés, oktatás, K+F). A magas adók tehát nem szükségszerűen rosszak, a kérdés azok hasznosulása.
Sok lenne a magyar adó?
Mint minden államháztartásnak, a hazainak is elsősorban az adókból és a járulékokból származik a bevétele. Emellett fontos forrás még a régiós szinten is kimagasló EU-s támogatás, de ezenfelül léteznek – kisebb arányban – egyéb bevételek is.
Az uniós átlagnál 3,4 százalékponttal kisebb a magyar állam GDP-arányos bevétele, de a 42 százalékos magyar szint lényegében megegyezik a többi visegrádi ország átlagával.
Mozgalmas 20 év alatt jutottunk el idáig. Uniós csatlakozásunkkor nagyobb volt a magyar GDP-arányos bevétel, mint régiós versenytársainknál, majd a 2006-os költségvetési konszolidáció céljából bevezetett kiigazítási (megszorító) csomag tovább növelte ezt. A 2010-es kormányváltást követő 5 évben újra megugrott a GDP-arányos bevételek szintje (elérte a 48,4 százalékot), majd az évtized közepétől növekvő GDP ütemét nem követte a bevételek hasonló mértékű bővülése, így a húszas évek elejére már a visegrádi országok szintjén álltunk e tekintetben, egyre inkább távolodva az uniós átlag 46 százalékos szintjétől.
Szórja a pénzt az állam, de ez a szolgáltatásin nem látszik
Míg a bevételeket tekintve átlagosak vagyunk a régióban, az ország GDP-jéhez képest a magyar állam költi a legtöbbet a visegrádi országok közül (GDP-jének 49 százalékát), amivel párhuzamosan 2016 óta minden évben mi halmozzuk fel a legnagyobb GDP arányos hiányt a V4-es országok közül. A GKI szerint 2023-ban 6,7 százalékos deficitünkkel az unió második legnagyobb költségvetési hiányával rendelkező országa lettünk, ám a térségben kimagasló állami költekezés a közszolgáltatások színvonalán sajnos nem látszik.
(Kiemelt képünk illusztráció. Forrás: Ezequiel BECERRA / AFP)