A Sirály nevű budapesti klubban tartózkodó fiatalok azt az ígéretet kapták, hogy hétfőn tárgyalnak velük a vagyonkezelő, illetve a főváros képviselői a helyiség sorsáról. Ezt Schönberger Ádám, a Marom Klub Egyesület elnöke, a bent lévő fiatalok egyike mondta szombaton.

Több ezren kísérték utolsó útjára Bódi Lászlót, Cipőt, a Republic együttes alapítóját pénteken a kistarcsai temetőben.

A svéd üzleti elit tagjait sorra holtan találják fényűző otthonaikban. A titokzatos merénylő éjjelente saját kulcsát használva jut be a házakba, a nappaliban ülve várja áldozatait, két golyót repít a fejükbe, majd meghallgat egy titokzatos jazzszámot, és a nyomok eltüntetése után, éppolyan észrevétlenül, ahogyan érkezett, távozik.

Árveréssel zárják szombat délután 18 órakor a budapesti Katona József Színház „A Katona 30 Emlékképek” című, Koncz Zsuzsa – a tavaly elhunyt kiváló színházi fotós – fényképeiből rendezett kiállítást.

Budapest egyik legfurcsább kiállítóhelye éppen tizenöt éves. Nem galéria, szalon vagy stúdió ez, hanem egy óriásposzter méretű városi hirdetőtábla a Lövölde téren, hamisítatlan városi környezetben.

Harmincan vannak. Köztük művészek, színháziak, filmesek, koreográfusok, zenészek, írók, tudósok, közgazdászok, de pedagógus és jogász is. Különféle nemzedékek. Talán eltérő világnézetek is. De hazaféltők – mindahányan. „Mit kíván a magyar nemzet?” – ez volt a történelmi kérdés 1848-ban. A 168 Óra most fölidézi az egykori kérdést. Arra vártunk választ: „Milyen Magyarországot akarunk?”

Így vagy úgy, minden valamirevaló műalkotás ezt az egyszerűnek látszó kérdést szegezi nekünk, erre akarja kicsikarni belőlünk, befogadókból a választ. Ezúttal Heinrich von Kleist Amphitryon című drámájában, a Nemzeti Színház bemutatóján, ezen az újabb remek előadáson is ez történik.

Magyar-német szakos tanár veheti át a Budaörsi Játékszín éléről távozó Salamon-Suba László rendező helyét. Miközben a győztest leszámítva az újra pályázó Salamon-Suba mellett hivatásos színháziak – például Szalay Kriszta színésznő, Dávid Zsuzsa rendező, Felhőfi Kiss László – indultak a posztért. Ám Frigyesi Andrást a tizenöt aspiráns közül egyedüliként támogatta az önkormányzat fideszes frakciója. Nem jelentett problémát, hogy kiszemeltjük nem rendelkezik a kiírásban feltételként szabott szakirányú végzettséggel. A hiányt kiigazító miniszteri felmentést a leköszönő kulturális államtitkár, L. Simon László intézte távozása napján. Az új direktor a Budaörsi Játékszínnel kapcsolatos terveiről szólva azt nyilatkozta: „A színháznak derűt, hitet, az élet értelmét kell közvetítenie.” A kinevezés körülményeiről a város polgármesterét, Wittinghoff Tamást kérdeztük.

Börtönkapu. Akinek letelt, kijön. Huszonnyolc év sitt után. Nagy autóval várja odakint egy régi cimbora. Sok film kezdődik így. Meg a kérdéssel: most akkor mi van? Visszaesik, vagy nem esik vissza? (Ez utóbbi érdektelenebb, hacsak valami nagy csábítás nem feszíti, ellensúlyozza.) Számítanak-e rá a következő dobásnál? És lesz-e következő dobás?

„Ellentétben az előző kormány jogi kultúrájával, a kabinet és az Alkotmánybíróság igenis partnerségben működik.” Ez egyike azon elképesztő állításoknak, amelyeket Rétvári Bence a vele készült interjúban megfogalmazott. Meglehetősen bizarr, ha olyan valaki beszél jogi kultúráról, aki Gulyás Gergellyel és másokkal együtt tevékenyen részt vett a jogállami normák „agyagba döngölésében”.