Siettetik a választást – Iohannis kiterjesztett elnöki hatalmat akar
Az erős parlamenti többségre támaszkodó, de főképp a korrupciós ügyek miatt mégis meggyengült baloldali kormányzást ősszel bizalmatlansági indítvány révén buktatta meg az ellenzék, és kezdett kormányozni a legerősebb jobboldali formáció, a Nemzeti Liberális Párt (PNL). Ezután került sor az elnökválasztásra, ami a PNL-ből kinőtt – és erre a pártra támaszkodó – államfő, Klaus Iohannis második mandátumát hozta, tehát az elnök és a kormány már egyszínű volt, miközben a parlamentben és az önkormányzatok jó részében maradt az előző többség. Hogy ezen minél hamarabb változtatni kellene, arra Iohannis, aki nem a politikai pártcsatározások felett, hanem sokkal inkább az ütközések motorjaként működik, már a tavalyi kormánybuktatás előtt többször utalt.
Ahhoz, hogy e folyamat felgyorsuljon, az szükséges, hogy a kormány valamiképp többszörösen megbukjon, helyt adva az államfő lépéseinek, a parlament feloszlatásának és előrehozott választások kiírásának. Ezért kellett a jelenlegi miniszterelnöknek, Ludovic Orbannak olyan sürgősségi kormányrendeletet forszíroznia, amelyre ráharap a baloldal, sőt provokálja a romániai magyar képviseletet is. Ez volt az egyfordulós helyett a kétfordulós helyhatósági választások előírása, ami okán a Szociáldemokrata Párt (PSD) és az RMDSZ, a két erő, amelyet ez a leghátrányosabban érintene, benyújtotta a bizalmatlansági indítványt.
Megbuktatták a kormányt, hogy ne változzon a választási rendszer, és közben megtették a szívességet a kormánypártnak, hogy közelebb kerüljön az áhított cél, az előrehozott választás. Amihez persze még további hasonló machinációk szükségesek, a kormányalakítás hatvan napon belül kétszer kell hogy sikertelen legyen ahhoz, hogy az államfő kiírhassa az előrehozott választásokat. A várakozásoknak megfelelően ezért Iohannis ismét az immár ügyvezető miniszterelnököt, Ludovic Orbant javasolja kormányfőnek, ami viszont a PSD szerint alkotmányellenes, és a párt az ügyet a talárosok elé viszi.
Mindeközben azonban szinte valamennyi parlamenti párt a jelek szerint valamiképp benne van a játszmában, ugyanis a bizalmatlansági indítvány meglepően nagy sikert aratott. Például mellette szavazott a volt miniszterelnök, Victor Ponta vezette Pro Romania, amely egykor a PSD szövetségese volt, majd ellene fordult, a kormányváltás óta mintha a liberálisok felé közeledne, de most mégis mintha ismét a baloldalra orientálódna, közben azonban az indítvány megszavazásával épp a PNL törekvéseinek kedvez. Mint ahogy eléggé sokan feltételezik azt is, hogy a PNL-kormány megbuktatásában, megint csak az előrehozott választások érdekében, a PNL-s honatyák és honanyák is a saját kormányuk ellen szavaztak… Ezt sem könnyű kibogozni.
És még rengeteg a bonyodalom például akár az RMDSZ táján, hiszen miközben a magyarok számára valóban fontos, hogy a román erők ne tudjanak etnikai alapon összefogni egy magyar polgármesterjelölt ellen egy második fordulóban, a szövetségi politikusok nyilván pontosan tudják, hogy azért épp ez a sürgősségi kormányrendelet került terítékre, hogy a magyar képviselet is csatlakozzon a kormánybuktatáshoz. Vagyis hogy az RMDSZ megint csak hozzásegítse ezzel magukat a megbuktatott liberálisokat az előrehozott választásokhoz.
Kérdés, miért annyira fontos a jobboldali vezető pártnak és az államfőnek, hogy valamikor, most június-júliusban voksoljanak az emberek a parlamenti mandátumokról, miközben a rendes választások még az idén, késő ősszel, úgyis sorra kerülnének. Mi ennek a rettenetes sietségnek az oka?
A magyarázatok általában arra szorítkoznak, hogy a PNL most lendületben van, nagyon jó, ötven százalék körüli népszerűségi adatokkal, ezt használhatja ki, ha mihamarabb sor kerül a szavazásra. Van, aki szerint a liberálisok furcsa és nem túl eredményes kormányzása koptathat a támogatottságon, mert a kormány gyakorlatilag a rendeleti kormányzás útjára lépett, amit korábban oly hevesen bírált, amikor még a baloldal volt hatalmon. Ugyanakkor az is gyanítható, hogy a romániai szélesebb közvélemény nem bünteti annyira súlyosan, ha bizonyos demokratikus elemeket háttérbe szorít a kormányhatalom, erre sokkal inkább a PNL korábbi, európai stílusú kis szövetségesei érzékenyek, de a liberálisok láthatóan azért is akarnak gyorsan és nagy arányban győzni, hogy ezeket a kellemetlen kis „demokráciadoktrínereket” (USR, PLUS) ne kelljen bevenni a kormányzásba.
Bizalmi szavazás a román parlamentbenAmi ennél súlyosabb probléma, a gazdaság. A jobboldal három hónapos kormányzása alatt a kilátások nem javultak, a helyzet ezen a fronton is zavaros, a költségvetés – amit szintén parlamenti döntés nélkül, rendeletként fogadtak el – egyre nagyobb deficitbe süllyed. A PNL, népszerűsége megtartása érdekében, nemcsak kénytelen volt elfogadni az előző, baloldali kormány szociális intézkedéseit, hanem fenn kellett tartania saját populáris ígéreteit is, amelyeket még a hatalomra jutása előtt tett. Ha mindezeket végrehajtaná, elszabadulna a hiány, hatalmasan megnőnének Románia számára a nemzetközi piacon a hitelkamatok, tovább nőne az infláció és esne a lej árfolyama. Így nem jutna semmi pénz azokra az infrastrukturális beruházásokra sem, például autópálya-építésekre, amiket az emberek most már nem egyszerűen hiányolnak, hanem követelnek is: néhány hete egy nemzeti ünnepen hurrogták le az elnököt és a miniszterelnököt Jászvárosban (Iași), mert Moldvában egyáltalán nincs és nem is vezet oda autópálya.
Ez azt jelenti, hogy valamikor az év második felében sokakat érintő takarékossági intézkedéseket kell életbe léptetni, ami nem tenne jót a kormányerő népszerűségének választások előtt – más a helyzet persze, ha a parlamenti megmérettetés megelőzi ezt a kellemetlen időszakot.
De ami mindemellett az igazi hajtóereje a történéseknek, az valószínűleg az államfő törekvése. Iohannis egy teljes elnöki mandátumot kellett hogy végigéljen úgy, hogy állandó harcban állt a szinte végig kormányzó szociáldemokratákkal. Ez épp elég volt ahhoz, hogy hevesen vágyjon olyan parlamentre, amely nem tesz keresztbe az akaratának. Tavaly ősszel csak a kormány lett az elnöknek kedves PNL-es színezetű, a törvényhozás most is ellenséges többségű mindkét házban, az elnöki szándékok nem vagy csak nehezen érvényesülhetnek. De hosszabb távra lehet egy ennél még komolyabb kihatású forgatókönyv is. Iohannis ugyancsak tavaly óta említi különböző alkalmakkor, hogy szerinte – természetesen az ország érdekében – át kellene alakítani magát a politikai rendszert, és azt sem rejti véka alá, hogy az átalakításon a most még alkotmányosan nem pontosan definiált elnöki hatalom kiterjesztését érti. Valahol itt lehet a lényeg. Amire Iohannis vágyik, az, hogy a második mandátuma nagyrészt most már tényleg úgy alakuljon, ahogyan ő akarja, az történjen az országban, amit ő akar, ő dönthessen a legfontosabb kérdésekben, mindenben hű támogatást élvezhessen a kormány és a törvényhozás részéről egyaránt, ne kerülhessen olyan helyzetbe, hogy megvétózzák a lépéseit. A PNL biztos többsége a parlamentben ahhoz kell, hogy módosítani lehessen az alkotmányt, kialakuljon a koncentrált elnöki rendszer.
Románia már megélte, hogy egyetlen ember akarata érvényesült szinte minden területen, el is viselték néhány évtizedig, és a felmérések arról szólnak, hogy sokan ma is többre értékelik azt a korszakot, mint a mostanit: a jelen zavarosságához képest az egyszemélyi vezetés, az erős, mindent meghatározó atya figura uralma sokaknak tűnik vonzóbbnak az országban. Sőt, amit Iohannis láthat, ha például Romániától egy kicsit nyugatabbra néz: ma is van példa arra, hogy egy országban a megfelelő parlamenti többség birtokában demokratikus keretek között is át lehet alakítani a teljes politikai berendezkedést a centrális erőtér jegyében, a centrumban álló figura – akár miniszterelnök, akár államfő – akarata szerint, annak szolgálatára. Sőt a nagyhatalmak között lavírozó Románia elnöke azt is láthatja, hogy egy ilyesfajta átalakulással a nemzetközi politika, a NATO és az Európai Unió sem tud vagy nem is akar igazán mit kezdeni.
