Rácz András: Nem hinném, hogy Prigozsin tartósan biztonságban lenne Belaruszban
Belarusz az egyetlen európai állam, ahol még van halálbüntetés, ami nem sok jót ígér Prigozsinnak – figyelmeztetett Rácz András Oroszország-szakértő, aki Sz. Bíró Zoltánnal volt a Heti Válasz podcast vendége.
„Sokáig nem alaptalanul feltételezhettük, hogy Prigozsin Putyin számára előnyöket kínál, mert eltereli a politikai vezetőkről a felelősséget mindazért a kudarcért, amit a háború elejétől elszenved az orosz fél. Egyeztetett és a legfelsőbb politikai vezető számára nagyon is hasznos retorika volt, csak egy idő után, úgy tűnik, elszabadult” – magyarázta Prigozsin szerepét Sz. Bíró a Heti Válasz podcastnek, aki szerint az lehetett az utolsó csepp a Wagner-vezér számára, hogy a védelmi minisztériummal kötelezően kötendő szerződés valójában elvette volna tőle a döntési szabadságát.
„Nem hinném, hogy Prigozsin tartósan biztonságban lenne, ráadásul Belarusz az egyetlen európai állam, ahol van halálbüntetés. Teljesen szándékos, hogy Putyin nem áll szóba Prigozsinnal közvetlenül – nem akarja saját magához emelni –, így kerülhetett elő Lukasenka – aki ha ígér valamit, az Putyint nem köti. Azaz ha Prigozsinnal mégis történne valami, az Lukasenka sara lesz, mert a biztonsági garancia nem Putyintól hangzott el. Az orosz–belarusz szövetségi állam sok területen nem működik jól, de a belügyi együttműködés tökéletes. Az, hogy akár Prigozsin, akár a Wagner főkolomposai biztonságban lennének Belaruszban – vonakodva akarom elhinni” – vázolta fel Rácz András, milyen kilátásai lehetnek Prigozsinnak a lázadás bukása után.
A Wagner-lázadás hatása az ukrajnai háborúra
Rácz szerint nagyon fog hiányozni a Wagner mint harci erő. „Számos problémával küzdő, nehezen kezelhető, de nagyon hatékony alakulat volt, 8-10 ezer fős törzsállományának évtizedes harci tapasztalata volt. Ez most megszűnik, nem lehet pótolni. Annál is kevésbé, mert nagyon valószínűtlen, hogy a védelmi minisztériumnak aláíró wagnereseket együtt tartanák. Szétszórják őket kisebb egységekbe – egyénenként vagy rajonként – vagyis olyan koherens, egységes, összeszokott alakulat, mint a Wagner, nem lesz még egy” – magyarázta.
Sz. Bíró szerint jelentősebb hatása akkor lehetett volna a lázadásnak, ha elhúzódik, jelentős erőket köt le a hátországban, ez azonban nem történt meg. Igaz, ettől még hosszú távon ronthatja Oroszország esélyeit: „azok a fiatalemberek, akik eddig sem tudták, hogy »mit keresünk mi itt a frontvonalon egy öregedő diktátor geopolitikai lázálmait megvalósítva«, ha látják, milyen káosz van a hátországban, az az eddig sem jelentős harci kedvüket biztos, hogy nem fogja növelni.”
(Kiemelt képünk illusztráció. Vlagyimir Putyin és Jevgenyij Prigozsin (jobbra). Fotó: az Oroszországi Föderáció Kormánya)