A Károly név eddig nagyon nem vált be

Az egyik Károly hozzájárult a monarchia felbomlásához, a másik Károly pedig felszámolta a parlamentet, és újraéleszette a monarchiát.

2022. szeptember 9., 16:52

Szerző:

II. Erzsébet királynő szeptember 8-án hunyt el. Elsőszülött fia III. Károly néven követi a trónon. A királynő állapotának rosszabbodása előtt azonban kérdéses volt, hogy vajon Károly herceg a saját nevét használja majd, vagy VII. Györgyként foglalja el az őt megillető helyet, ugyanis a történelem folyamán a Károly néven uralkodó királyok nem voltak az alkotmányos monarchia hívei, és szerencsétlen események láncolatát indították el uralkodásuk idején a szigetországban. 

 

I. Károly, a monarchia veszte

Első volt Károly néven az angol királyok között a Stuart házba 1600. november 16-án született fiú, VI. János skót király második gyermeke. Apja később, 1603-ban megörökölte az angol trónt. Bátyja, Henrik, Wales hercege 1612-ben meghalt, így 1625-ben Károly léphetett a trónra, mint Anglia, Skócia és Írország királya. 

I. Károly szilárdan hitt abban, hogy Isten által ráruházott joggal rendelkezik az uralkodáshoz, és ebben a szellemben kívánta kormányozni királyságát. Alattvalói azonban zsarnoki uralkodónak nevezték, mert sokszor a parlament beleegyezése nélkül vitte keresztül a rendelkezéseit. 

Különös visszatetszést keltett református és puritán alattvalóiban az is, hogy egy katolikus vallású feleséget (a francia Henrietta Mária Bourbon hercegnőt) választott magának. Megpróbálta az anglikán egyház elveit a skót egyházba adaptálni, de ez csak háborúhoz vezetett, és megerősítette az angol és skót parlament pozícióját. Károly végül kénytelen volt szembenézni a parlamentek seregeivel; 1645-ben vereséget szenvedett, és megadta magát.

A fogvatartói által követelt alkotmányos monarchia bevezetését azonban makacsul visszautasította. Végül 1648-ban tárgyaláson ítélték el, és 1649 januárjában kivégezték árulásért. A monarchiát felszámolták, helyét a köztársaság vette át.

II. Károly, az angol parlament felszámolója

I. Károly legidősebb túlélő fiát a skót parlament skót királyként kiáltották ki apja kivégzése után 1649 februárjában. Anglia vezetését azonban Oliver Cromwell vette át. 1651-ben II. Károly megütközött Cromwellel Worcesternél, de vereséget szenvedett, ezért Európába menekült, ahol kilenc évig élt száműzetésben. 

Cromwell 1658-ban bekövetkezett halála után azonban politikai krízishelyzet alakult ki Angliában, és felkérték II. Károlyt, hogy térjen vissza, és állítsa helyre a monarchiát. 1660-ban, 30. születésnapján érkezett vissza Londonba, és minden dokumentáció úgy rögzítette visszatértét, mintha 1649. óta uralkodna. 

Bár II. Károly vallás tekintetében a toleranciát preferálta, belenyugodott a parlament által iktatott Clarendon törvénybe, amely az újra alapított angol egyház helyzetét hivatott stabilizálni. A második angol-holland háború miatt a doveri egyezmény keretében szövetségre lépett unokatestvérével, XIV. Lajos francia királlyal. Károly titokban megígérte, hogy egy meg nem határozott időpontban majd áttér a katolikus hitre. 

Meg is próbálta a vallásszabadság intézményét bevezetni a katolikusok és a protestánsok számára, de az angol parlament arra kényszerítette, hogy visszavonja javaslatát. Később, mikor kiderült, hogy ő is és öccse, Jakab is katolikus hitre tértek át, a parlament három rendeletben próbálta kizárni őket az uralkodásból.

A kialakuló politikai válságban két új párt alakult; azok, akik támogatták a kizárást (Tory), és azok, akik nem (Whig). Károly a Tory párttal szövetkezve leleplezett egy, a személye és öccse ellen tervezett merényletet. A Whig párt vezetőit kivégezte, a többieket száműzte. Ezek után Károly feloszlatta az angol parlamentet 1681-ben, és haláláig egyedül uralkodott.  

Hagyományosan az egyik legnépszerűbb uralkodónak tartják, úgy is becézték, hogy a kedélyes király, utalva élettel teli és meglehetősen hedonista udvartartására. Legalább 12 zabigyereke született különböző ágyasoktól, de legitim utódot nem sikerült nemzenie, ezért halála után öccse, II. Jakab örökölte a trónt. 

(Kiemelt képünk: I. Károly, Anthony van Dyck portréja, 1636. Forrás: Wikipédia.)