Tamás Ervin: Zuglói anziksz
A már harmadszor súlyos vereségbe futó szocialisták ismét építkezésbe fogtak. Olyanba, amilyenbe szoktak. Alig múlt két hónapja, hogy történelmük legkevesebb képviselői helyét szerezték a parlamentben, s még ennél is csúfosabban végezték volna, ha az utolsó pillanatban Karácsony Gergelyt nem importálják és röpítik listájuk élére.
Most eddigi riválisa, aki a kampány idején lefojtani kényszerült a miniszterelnök-jelölttel kapcsolatos zuglói ellentéteit, szívesen venné, ha feloszlatnák a kerületi testületet, hogy ezzel esetleg kiakolbólítsák Karácsonyt a polgármesterségből. Tóth Csaba ugyanis meglepődött azon, hogy a listavezető Zuglót választja a parlament helyett. Ezt ugyan tudni lehetett, de a kolléga mégis meglepődött, s belekezdett abba a mozgásba, amely oly jól ismert tőle korábbról. Persze szó sincs itt bizalommegvonásról, a szocialisták semmit nem fognak kezdeményezni, de ha a testületből érkezne ilyen ajánlat, nyilván mindenki alaposan megfontolná.
De mi baj is van Karácsony Gergellyel, ezzel a kutatói szférából érkező politikussal? Tulajdonképpen az, hogy egyfelől kompromisszumot köt, másfelől alkuképtelen. Mivel a testület összetétele állandóan egyezségekre kényszeríti, távol tartja magát a bénító ketrecharctól, ugyanakkor háklis a Tóth által vezérelt szocialisták meg-megújuló állás- és üzletszerző nyomulására. Ebben a kettős présben kevés látványos eredményt képes felmutatni a kerületben, a szívügyének tekintett szociális modell mint produkció jóval kevesebbet ér, mint néhány szalagátvágás. Karácsony nem akarja megérteni, hogy az általa előnyben részesített tiszta ügyletek sokszor ügyeket, fejlesztéseket akasztanak meg. Hevenyészett térképeket rajzolhat ugyan az összefonódásokról, mosolyog ezen barát és ellenfél, vagy éppen dühöng, mivel nehéz Zuglóban egyről kettőre jutni. A polgármester legtöbbször politikai értelemben akar a társasággal megállapodásra jutni, s nagyon nem szívesen evez át olyan konkrét hatalmi-anyagi szférába, amilyet hol itt, hol ott elvárnának tőle. Elképzelhető, hogy ez valóban visszahat munkája sikerére, és sokan fellélegeztek, hogy vér nélkül szabadulhatnak meg a felhőjáró elöljárótól, akinek népszerűségi indexe ugyan magas, de szavazatszerző képessége annál jóval szerényebb. Mert ugye ilyen bonyolult a világ.
Sokan az MSZP-ből azért is haragszanak rá, mert kiegyezett Papcsák Ferenc jobbkezével, aki alpolgármester maradhatott. Volt, aki mindkettőjüket leárulózta, akadt, aki csak egyikőjüket, de most, amikor Tóth Csaba erős eredménnyel vitte a választási körzetét, úgy véli, sikerének mielőbb ki kell hatnia a kerületi önkormányzat vezetésére. Karácsony persze, talán önvédelemből is, nem akarja föladni a kényes egyensúlyt, mert sejti, hogy a második lépés az ő eltakarítása volna. A vicc az, hogy így is mindkét oldal bábnak tartja, de mint ilyen, különleges, mert a bábok nem szoktak senki útjába állni.
Az áprilisban végül is ripityára vert szocialisták nem annyira a megújuláson, hanem már megint az új felálláson törik a fejüket. Az eltelt évek alatt hozzászokhattak ahhoz, hogy kevés a kínálkozó állás, poszt, ajándékkosár. Szemükre vethetik, hogy ellenzékiként meghunyászkodnak, de egyébként élelmesek, minden lehetőségre felfigyelnek, egy teljesen más természetű összefogásban hisznek, mint amit reklámoznak. Egyéni, netán kiscsoportos előnyökre bontottban. Lám, Horváth Csaba sietve jelentkezett a főpolgármesteri tisztségre, megelőzve az esetleges Karácsony-kandidálást, fölajánlkozva mindjárt a Jobbiknál is. A szűkülő tér tehát sajátos alkalmazkodási készséget fejlesztett ki náluk, politikai vereségeik leckéit számunkra egyre furcsább belső viadalaikban kamatoztatják. Így könnyen előállhat az a paradox helyzet, hogy amibe Hódmezővásárhelyen Márki-Zay Péternek törik bele a foga a Fidesz miatt, Zuglóban Karácsony a szocik keverésének köszönhetően jár ugyanígy.
Nyilván Karácsony, ahogy tud, ellenáll. Ha elvtársai kicsinálják, bedől a képviselő-testület, indulni fog a választáson, óriási csetepaté kezdődik, a pártszövetségnek vége. Azért ne szaladjunk annyira előre. Mert konkrétan bármi történik is, nem marad minden a régiben. Pontosabban nagyon is ott marad. És nem csupán Zuglóban.
