Tamás Ervin: A puha földet érés embere

2018. november 3., 08:00

Szerző:

A minap még egyszerűbb volt. Például amikor Andrew G. Vajna egyszeriben Vajna András lett, tudta az ember, hogy a kormányzati bölcső akár visszamagyarosításra is késztethet egy világot járt filmproducert. Most, hogy ez a bölcső talán szűkebb lett, netán ki is veti magából hősünket, nő a homály, a zavar, a tanácstalanság. Vajna úr „színpadi mozgását” sem követi annyi kamera, mint régen, interjúi is megritkultak, talán csak Timi asszony fotói maradtak felhőtlenek, lazák és hivalkodók. Mindenesetre a körön kívüli bennfentesek előszeretettel állítják, hogy a mester kipörög a jóból, mindenestől elveszti kivételezett helyzetét, a kérdés csak az, hogy milyen ütemben kell majd megválnia extrahaszonnal járó magyarországi érdekeltségeitől.

Nem egészen így látom. Amit többé-kevésbé tudunk: az üzletember néhány éve befektetéseivel belépett a médiatérbe, alighanem kormányzati ösztönzésre. A Mészáros–Széles–Vajna–Habony–Pecina-kör egy jókora portfólió gazdája lett, közülük azonban csak Széles Gábor szánt erre huzamos ideig saját pénzt. Vajnát azonban ebben a szférában ugyanúgy nevezhetjük engedelmes strómannak, mint Mészáros Lőrincet vagy az osztrák Pecinát. Természetesen ki-ki más-más önállósággal bír, mint ahogy az is világos, hogy közülük – és ezt sok minden más is igazolja – a felcsúti ember a kormányfő leghűbb fegyverhordozója, bizalmasa.

Azt persze nem tudni, hogy a szerteágazó, folyamatosan és egyáltalán nem tervszerűen hízó, gyakran már egymás hatásfokát is rontó kommunikációs arzenált kik és hogyan képzelték el „nagy egésznek”, a telhetetlen vágy azonban ismerős: birtokba kellett venni a nyilvánosság mind nagyobb szeletét. Nyilvánvaló, hogy ennek eléréséért komoly közpénzek indultak útnak horribilis állami hirdetések formájában, a summának pedig egyszerre kellett volna jóllakatnia a közbeiktatott piaci szereplőket, a visszaosztás kedvezményezettjeit, állnia a rezsit, visszafizetni a gigahiteleket. Az akvizíciókra fordított összegek máig átláthatatlanok, az viszont tény, hogy a pénzemberek az állam jóindulatától és nem a piactól várták befektetéseik megtérülését, ami nem független a másutt horgonyzó orgánumok anyagi ellehetetlenülésétől.

Fotó: MTI / Beliczay László

A centralizálást preferáló hatalom eleinte óvatosabban mozgott a megszerzett médiumok terepén, a tulajdonosnak kijelölt szereplők egymást túllicitálva versengtek a hatalom kegyeiért, a blőd és hamis hírek, a sokszor szennyes provokációk azonban nem voltak elég közönségvonzók, a legdrágább tömegtájékoztatási eszközök, a televíziók nem hozták az elvárt nézőszámot. Hírlik, ez szakította el a cérnát. Aki számolt, annak igaza volt, politikai értelemben fölöslegesen ömlött ki bődületesen sok pénz, bizonyos zsebekben túl nagy haszon gyűlt. Ebben a műfajban a TV2 vitte a prímet, számolatlanul vett meg mindent, hogy megszorongassa a konkurenciát, különösen az RTL-t. Vetett, de nem aratott. Nyáron eldöntetett, hogy nincs tovább, jöhet a kormányzati csodabalzsam: a központosítás. Hogy ezt miként lehet majd a Médiatanáccsal vagy a versenyhivatallal elfogadtatni, hány átlátszó trükk szükségeltetik a trösztösítéshez, kik és hogyan fizetik ki az újabb tranzakciók, átírások, tartozások borsos árát, ne legyenek illúzióink, meg lesz oldva. A médiumokat összefogó új nonprofit gazdasági társaság és az alapítvány nyeresége majd a vagyont gyarapítja, nem lesz szétosztható. Ettől persze rigorózusabbá válhat a költés, nagyobb lehet az éberség, a helyosztók belső villongásokat okozhatnak, maga a produkció viszont ettől még nem lesz fényesebb.

De térjünk vissza Vajnához. Ő nem Simicska. Eltartja magától a politikát, áltatja is magát azzal, hogy ő, bár abban a közegben forog, kirí a csúcsragadozók közül. Az üzleten túl csak a szórakoztatás felelőse. A tévéjében, a rádiójában, a kaszinóiban, a filmes szakmában, ahogyan az életében is. Nincsenek cenzori hajlamai, az agitáció és propaganda ilyetén válfaja nem az ő reszortja, hiba tőle számon kérni, aki pedig arra következtet, hogy ő ezen a terepen bárkivel koccan, és emiatt lesz teljes a trónfosztása, téved. Kegyvesztettsége korlátozott, a kaszinóüzem tejel, ám az rejtély, hogy milyen terveket sző így, szinte „médiapőrén” az Est Médiában való minapi tulajdonszerzéssel. Ez azonban már kizárólag az ő biznisze lesz.

Föltűnő, hogy a föllángoló kultúrharc egyelőre őt gondosan kikerüli, pedig most akár támadható is volna. Bukása akkor volna teljes, ha filmes sarzsijának is bealkonyulna. Hogy ráadásul érdemtelen is, az mostanság nem sokat nyom a latban. Vajnát azonban nincs miért kizárni a klubból, hiszen színes egyéniség, igazi társasági ember, hasznot hozók speciális kapcsolatai, tud élni, ismeri a szívességek természetrajzát, és nem volt nyeretlen kétéves akkor sem, amikor először tette be lábát az országba. Olyan, aki megérzi és kihasználja a lehetőséget, ugyanakkor józanul méri föl határait, nem borít feleslegesen, veszteségeit is képes kezelni. A puha földet érés embere.

Vajna tehát András marad. Bent, de kijjebb.

Horoszkóp

„Itt az idő, hogy ne elégedjünk meg azzal, amit rólunk mondanak, hanem kezdjünk el mi is mondani valamit. Mert van mondanivalónk, ami fontos és hasznos mindenki számára.” A következőkben Köves Slomó, ortodox zsidó rabbi, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség alapítójának és vezetőjének véleménycikke olvasható.

A cselédsajtó és a Karmelita udvartartásának agyhalott influenszerei Pankotai Lilivel szemben fel merték venni a kesztyűt. De micsoda bátorság kellett ehhez az elvtársaknak. 

Az elhibázott brüsszeli szankciók, azon belül is elsősorban az energiaszektort érintő korlátozások miatt alakult ki válság az EU-ban és így Magyarországon is – ez a kormányzati kommunikáció alfája és ómegája. A valóság ezt másként gondolja.