Orosz rulett az interneten
Az internetes vásárlás leginkább az orosz ruletthez hasonlít. Abszurdisztánban meg egy olyan orosz ruletthez, amelyben csupa fekete golyó van.
Sok emlékezetes történetet gyűjtöttem ebben a tárgykörben – egyik kedvencem a világhálón vásárolt repülőjegy, amely a bankkártya megcsapolásával kezdődik és ott rögtön véget is ér –, de ma csak egy zuhanytálcás históriát mesélek el önöknek: ebben mint vízcseppben a tengernyi kifolyt fürdővíz, tükröződik az egész probléma.
Az internetes vásárlásnak a lényege a kölcsönös bizalom. A vevőnek, aki nem a megvásárolandó árut látja, hanem annak csak a fényképét, el kell hinnie, hogy a majdan érkező áru méltó az ő bizalmára.
A Vámosi házaspár például egy pompás zuhanykabint vásárolt az interneten. Kiválasztották a megfelelőt a kínálatból, befizették a borsos vételárat, három hét múlva megkapták a gondosan becsomagolt egységet, amit betettek a sufniba: tudniillik nagyszabású lakásfelújításba fogtak (tudom, hogy ilyesmibe vágni az ő korukban és a mi korunkban több mint merészség, de mit csináljunk, ezek a Vámosiék szeretnek veszélyesen élni), és a fürdőszoba-szerelvények felállítására csak két hónap múltán került sor. Ám amikor sor került, a szakember (Tóth Gyula bádogos és vízvezeték-szerelő) döbbenten vette észre, hogy az egyik tömítő csík hiányzik a dobozból. Apró alkatrész ez, szinte jelentéktelen, épp annyira, hogy hiánya lehetetlenné teszi a zuhanykabin használatát.
(Na itt most lassítsunk le egy percre: ezt az érzést mindenki ismeri, aki vásárolt már bárhol bármit, amit majd otthon kell összeszerelni. Úgy kezdődik, hogy aláírjuk a papírt, hiánytalanul átvettük a cuccot, pedig fogalmunk sincs, hogy mit vettünk át. Egyszerűen nincs mód, tér, lehetőség, hogy ezt tegyük: azonnal és lendületesen meglincselne bennünket a mögöttünk feltorlódó tömeg, ha tényleg kicsomagolnánk a pénztárnál az árut, és akkurátusan, a leltárral összevetve megszámolnánk a csomagban minden alátétet. Pedig épp az a nyavalyás alátét fog hiányozni az összeszerelésnél: amiatt nem indul el az összeszerelhető űrrakétánk, mit horribilis összegekért vásároltunk. Ilyenkor visszamegyünk a boltba, és kéz alatt vásárolunk a raktárostól három alátétet: hogy legyen, ha elvész. És persze nem gondolunk arra, hogy az a kettő nagyon fog hiányozni valakinek.)
Aki az interneten vásárol, ezt nem teheti meg. (Megfigyelték, hogy az internetes cégek postacíme mindig Vámosmikola-alsón van? Hogy véletlenül se közelítsünk.) Van telefonszám is, de az süket. E-mailt lehet írni, de arra meg nem válaszolnak.
Vámosiné több órás küzdelem után meglelte a cég honlapján a Fogyasztói kifogások alfejezetet, s azt megpróbálta kitölteni. Két teljes napját vette igénybe. Olyan adatok sorát kellett megadnia, melyek nem álltak rendelkezésére, pedig ha egyetlen rubrikát üresen hagyott, a szoftver nem engedte tovább. A kifogások mellé már csak a számlát kellett beszkennelnie, valamint néhány fényképet, melyet a vásárolt áruról készített – szemből és profilból. (Egy internetes vevőnek, állapította meg homlokát törölgetve, számítógéppel, szkennerrel és fényképezőgéppel kell rendelkeznie, valamint az ezek kezeléséhez szükséges tudással. Életszerű!) Kérését, minthogy a hiányzó alkatrészt nem tudta szakszerűen megnevezni, visszautasították. Viszontválaszát, hogy a mondott alkatrész neve csak kínaiul szerepel a termékleírásban, ami eleve szabálytalan, viszont akceptálták, és rövidesen küldtek négy új tömítő gumit, amelyek a zuhanykabin másik oldalára valók. (Ilyenből volt már felesleg.) Újabb, képekkel ellátott reklamálás után megígérték, hogy a hiányzó elemet rövidesen (határidő nincs) beszerzik Kínából.
Vámosiék most várnak. Néha zuhanyoznak is, igaz, utánuk az özönvíz.