Mátyás Győző: „Mert csak”
Megjósoltuk már ezen a felületen, hogy ha ezek az igazodni nem akaró tudósok még sokat sivalkodnak(!) a kutatás szabadsága meg a tudomány autonómiája miatt, és annyira féltik a Tudományos Akadémia függetlenségét, az egész MTA csak azért is be lesz olvasztva a Puskás Akadémiába, az akadémikusokat simán lecserélik futballakadémistákra oszt’ jónapot. Lőrinc professzor és bulibáró majd elnavigálja ezt a boltot is. Nem lehet az nehezebb, mint lagziban fake(!) rocksztárkodni.
Most különösen közel kerülhet hozzánk ez a megoldás, minthogy ülést tartott a Magyar Tudományos Akadémia Felügyelő Testülete és erős kritikával élve (ami a hatalom számára már önmagában is olyan, mint vámpírnak a fény) arra jutott, hogy az MTA a törvényjavaslat visszavonását kéri a kormánytól, és kezdeményezi az alkotmányossági vizsgálatot is.
Lovász László pedig levelet írt a parlamenti pártok frakcióvezetőihez és észérvekkel próbálja meggyőzni őket (ami ugye kormánypárti illetők esetében elég meredek vállalásnak tűnik) arról, hogy a törvénytervezet elhibázott és felesleges.
De hát annyiszor tartottunk már itt, amióta a hatalom, mint telhetetlen étvágyú politikai predátor le akarja nyelni az akadémiai kutatóintézeteket. Annyiszor próbálták már tudósok tényekkel, adatokkal bizonyítani, hogy erre a rombolásra semmi szükség. Még át is világították a kutatóintézet-hálózatot, s az auditorok között (MTA Kutatóhálózati Tudományos Elnöki Bizottság) pariban vettek rész a minisztérium delegáltjai. Arra a megállapításra jutva még áprilisban, hogy „Az MTA kutatóintézet-hálózata Európában a legjobbak közé tartozik. A hálózat teljesítménye kiváló, és számos olyan alkotóműhellyel rendelkezik, amelyek a világ élvonalába tartoznak, és nemzeti kincsnek tekinthetők. A kutatóhálózat gyökeres átalakítására nincs szükség…” Nem volt ez azért olyan régen. De senki rá se hederített a jelentésre.
Ahogy nem vették figyelembe a Lendület kutatócsoport Orbán Viktorhoz írott levelében foglaltakat sem. Márpedig a fiatal kutatók több pontban fogalmazták meg, hogy a törvénytervezet miért „átgondolatlan, szakmai indokokkal nem alátámasztható”. Senki soha nem reagált érdemben ezekre az érvekre. A tudósok csak „a hatalmi főember kioktató semmitmondását voltak kénytelenek hallgatni, ahogy Falus András akadémikus fogalmazott.
Viszont ez a hatalmi főember szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt, 2018. június 15-én a következőket mondta az MTA rendkívüli elnökségi ülésén: „A kormány nem akarja csökkenteni az Akadémia költségvetését, nem akarja átvenni az akadémiai kutatóintézeteket, és átadni sem az egyetemeknek, a továbbiakban is az Akadémia autonóm döntése marad, hogy ezeket az intézeteket hogyan kívánja a jövőben menedzselni. A Kormány nem akarja, hogy az Akadémia kutatóintézetei csak azokkal a tudományterületekkel foglalkozzanak, amelyek a technológia és innováció területei közé sorolhatóak. A Kormány nem akarja azt, hogy az Akadémiáról a kutatóintézetek – ahogy ez más országokban megtörtént – leválasztásra kerüljenek”.
Aztán, lám, azóta a kormány mégis akarja mindezt. Hogy pontosan miért, arra tulajdonképpen azóta sem kaptunk választ.
Jó, persze hallottunk hablatyolni a kutatás megtérülésének fontosságáról, meg a gazdasági prioritásokról, de hát a tudósok elmondták erről is, hogy ez egyszerűen szakszerűtlen közelítés. Így aztán mindenki csak találgat, hogy miért a dúlás. Tudjuk, a beígért uniós kutatási pénzek lenyúlásának megkönnyítése fontos szempont lehet. A NER-képlet nem változó eleme a lopás. És persze lehet az is, hogy pusztán az autonómia lerombolása, a kritikai gondolkodás elfojtása a cél. Láttuk ezt a CEU estében, látjuk a színházi támogatás átszabása, az irodalmi intézmények „átalakítása” kapcsán, illetve a kultúra és a tudomány szinte minden területén. És persze ezzel összefüggésben fontos az ellenállás megtörése, a behódolás kikényszerítése, megmutatni, hogy kinek nagyobb a f… A finanszírja.
Vagy mert csak. Rombolunk, mert megtehetjük. A hatalom dölyfös önélvezete miatt.
Az nagyon ütős szer tud lenni.