Ceglédi Zoltán: Bokros Lajosról – utoljára
Az áprilisi választás mai ismereteink szerint kevés pozitívummal járhat a nem fideszes szavazók számára. Kisszámú örömeink egyike lehet, ha vége lesz a hazudozásnak, amelyet nem létező pártok folytatnak – önmagukról.
Legutóbb arról írtam itt utópiát, hogy mivel járna, ha a sajtó ignorálná az összefogósdival onanizáló politikusokat. Most menjünk egy lépéssel tovább, és szögezzük le,
vannak politikai aktorok és mögéjük fújt buborékpártok, akik és amelyek kizárólag a képernyőn léteznek. A DK-ra támadó, Gyurcsányt megélhetési politikusnak nevező Bokros Lajos is ilyen.
A DK bloggerei már keresik róla az előnytelen fotókat, úgyhogy talán csak kisebb csapkodást vált ki a szépkorú demokraták körében az állításom: Bokros politikai szavatossága rég lejárt. Pártja tartalmi értelemben soha nem létezett, médiahekk, amit benyelt az ellenzék, amíg az összefogósdi hiszti ment. De most éles a helyzet, és attól, hogy a betelefonáló demokratáknak a nullaszázalékos Bokros is (is!) oké, senki sem köteles a közös lista jelentette, öt helyett tízszázalékos küszöbbel kockáztatni a parlamentbe jutását. Gondoljunk bele, micsoda őrült blama, ha a DK kilenc százalékkal kiesik, mert a MoMa kedvéért közös listát indított, a Momentum meg öt százalékkal önálló frakciót alapít!
Én mindig az őszinte beszéd híve voltam, és ez lassan, de meghálálja magát. Gyurcsány ma azokkal a mondatokkal utasítja el a közös listát, amilyenekért pár éve még a fent említett megbízottjai rólam rakták ki a szándékoltan torz fotókat és gyalázkodó posztokat. Azt is régóta mondom, hogy
nem tarthatunk el ennyi habcsók, szilárdnak tűnő, de légüres politikust, mint amilyen Bokros.
Arról még lehetne vitát folytatni, hogy a bőven huszonhárom, emberek, huszonhárom évvel ezelőtti Bokros-csomag egy csodálatos politikai innováció volt-e, vagy részvétlen, durva, elnagyolt és számos elemében alkotmányellenes megszorítás, amely a leggyengébbekkel volt a leggonoszabb, míg a leggazdagabbakat meg se legyintette. Vagyonadó nem fért bele, de oké, erről vitázhatnánk. Arról viszont nem, mert tény, hogy Bokros legnagyobb politikai sikere az volt, amikor kilenc (9) évvel ezelőtt, az MDF-listára felülve, 153 660 szavazattal az Európai Parlament képviselője lehetett. Ez 5,3 százalékot jelentett az alacsony részvétellel, a szétesett MSZP–SZDSZ-kormány alatt zajló EP-választáson. A következő évben viszont, az országgyűlési választásokon a küszöb felét is alig érte el vele az MDF, amit sírba is tett.
Új pártja, a MoMa az ígért jobboldali, kapitalista eszmerendszer és kultúra helyett a balos összefogósdi állandó mellékszereplője, de 2014 tavaszán még így se fért sehova, el se indultak. Ősszel beugróként szerepelt a magát jegelő Falus Ferenc helyén, így azt a kudarcot (Tarlós 49 százalék, Bokros 36 százalék) kevéssé írhatjuk a számlájára – azt viszont igen, hogy rögtön utána magára hagyta a pestieket. Egy szót se szól a fővárosról, amely elméletileg annyira fontos volt neki, hogy vezetni akarta. Mindig arra a résre megy rá, amelyet meglát, de senki nem alkalmas ugyanannyira pénzügyminiszternek, EP-képviselőnek, miniszterelnöknek és főpolgármesternek.
Most pedig hisztizik a zéró szavazójával, hogy de akkor is. Nem, elég volt! Bokros Lajos nulla százalékot ad bármilyen kormányváltó szövetséghez. Akinek szimpatikus, hiányában simán leszavaz a DK-ra. Ha nem így lenne, hogyan akart velük közös listát?
Ötszáz napos „programja” ugyanolyan alibi, mint az elmúlt évtizedes pályafutása. Átlátszó trükk, hogy ne a valós támogatottsága alapján kapjon politikai hatalmat, hanem meghekkelve a választást, közel két évre megbénítva a kormányzást, hogy aztán négyötöddel jöjjön vissza a Fidesz.
Életveszélyes, önző blöff, szerencsére nem lesz belőle semmi.
Április sok szomorúságot tartogathat, de ha végre elkezdjük megbecsülni a valódi teljesítményt, amellyel például a DK és az LMP a küszöb fölé, a Momentum pedig a politikai térképre tette magát, akkor őszintén kell beszélnünk azokról is, akik ezt a munkát nem végezték el. Például Bokros Lajosról. Remélem, utoljára.
