Metánkitörések melegíthették az ősi Marsot

A folyékony halmazállapotú víz jelenléte az ősi Mars felszínén a bolygóval kapcsolatos, nehezen magyarázható problémák egyike. Számos geológiai jel utal arra, hogy három-négy milliárd évvel ezelőtt időről időre víz folyt és hullámzott a felszínen, a feltételezések szerint azonban ekkor a bolygó hőmérséklete túlságosan alacsony lehetett ehhez. A Harvard University John A. Paulson School of Engineering and Applied Science (SEAS) intézetének kutatói Robin Wordsworth vezetésével arra voltak kíváncsiak, hogyan lehetne ezt az ellentmondást feloldani. Arra jutottak, hogy az ősi marsi légkört a metán, a szén-dioxid és a hidrogén közötti kölcsönhatás által okozott, periodikusan felerősödő üvegházhatás tarthatta elég melegen ahhoz, hogy a felszínen megjelenhessen és tartósan meg is maradhasson a folyékony halmazállapotú víz.

Forrás: NASA

Négymilliárd évvel ezelőtt a Nap harminc százalékkal halványabb volt, mint ma, így a Marsot is a mainál jelentősen kevesebb besugárzás érte. A bolygóra jutó kevéske energia azonban a légkörben rekedt, meleg és nedves periódusokat eredményezve. A kutatók évtizedek óta próbálkoznak annak a modellnek a megalkotásával, amelyik alá is támasztaná ezt az intuitív elképzelést. Kézenfekvő megoldást jelentene a szén-dioxid hatása, amely a Mars mai atmoszférájának 95 százalékát teszi ki, és a Földön is jól ismert, üvegházhatású összetevője a légkörnek. Egyedül a szén-dioxid azonban nem magyarázza az ősi Mars hőmérsékletét. Wordsworth szerint a csak szén-dioxidos klímamodellekkel még akkor sem sikerül az olvadáspontot akár csak megközelítő hőmérsékletet elérni, ha annyi szén-dioxidot adnak hozzá, hogy a légköri nyomás a mainak a több százszorosa legyen. Valami másnak is kellett lenni a marsi atmoszférában, ami hozzájárult a szükséges mértékű üvegházhatás kialakulásához.

Forrás: ScienceDaily

Az írás folytatása a Csillagászat.hu oldalon.