Íme a francia falu, ahol mindenki demenciában szenved
Délnyugat-Franciaország egyik csendes kis településén nem gond, ha az ember pénz nélkül indul el a vegyesboltba, pezseg a kulturális élet, közösek a háziállatok és mindenkihez akkor jön látogatóba a család, amikor csak szeretne. Az idilli falucska azonban különbözik a többitől, ugyanis egy mesterséges település, ahol minden lakó Alzheimer-kóros.
Amikor azt halljuk, hogy valaki demens vagy demenciában szenved, legtöbbször egy idős embert képzelünk el, aki a valóságtól távol, a saját világában él, nem ismeri fel a legközelebbi rokonait sem és folyamatos ápolásra szorul. A demencia azonban nem egy konkrét betegség, hanem egy gyűjtőfogalom. Olyan tüneteket foglal magába, melyek hátterében különböző időskori betegségek állhatnak, például az Alzheimer-kór. Természetes velejárója a memóriaromlás, az ítélőképesség hanyatlása, a beszédzavar és a személyiségváltozás is.
Hablicsekné Richter Mária demográfiai szakértő tanulmánya szerint Magyarországon a 60 éven felüliek száma 1980-ban még 1 820 132 fő volt. A népesség számának folyamatos csökkenése mellett azonban az idősek száma növekszik, mára 2,5 millió hatvan évnél idősebb lakosa van hazánknak, azaz a teljes népesség negyede. Ezt hívjuk elöregedő társadalomnak. Ezzel együtt pedig a demenciában szenvedők száma is emelkedni fog a következő évtizedekben. (Itt fontos megemlítenünk, hogy a demencia egy olyan szellemi leépülés, ami jellemzően idős korban jelenik meg, de ettől még nem természetes velejárója az öregedésnek.)
Nem titok, hogy a különböző nemzetek más-más módokon próbálnak meg segíteni a demenciában szenvedőkön. Van, ahol ez a teher teljes egészében a családtagokra hárul. Máshol bentlakásos intézményekben helyezik el a demens időseket, ahol 24 órás felügyelet alá kerülnek, de ezzel együtt erősen korlátozzák a mozgásterüket és a tevékenységeiket. Nem kérdés, hogy ennek jól látható és rövid idő alatt bekövetkező mentális következményei lehetnek. Ezt felismerve Franciaországban néhány éve gondoltak egy merészet és létrehoztak egy mesterséges falut, amelynek minden egyes lakója Alzheimer-kórban szenvedő idős ember.
A falu alkalmazkodik a lakókhoz, nem fordítva
A Landais Alzheimer Franciaország délnyugati részén található, erdős, csendes környezetben. Ha egy kiránduló véletlenül arra téved, első pillantásra talán észre sem veszi, hogy nem egy hétköznapi településen jár. A főtéri üzletbe minden nap friss pékárut szállítanak, például bagettet, de pénzt nem vesznek el a vásárlóktól, így senkinek sem kell emlékeznie arra, hová tette a pénztárcáját.
A településen 120 beteg lakik, orvosok, pszichológusok, önkéntesek között. Nincsenek fehér köpenyes professzorok, egyenruhás nővérek, mindenki úgy öltözik, mintha épp a szabadnapját töltené. Gyógyszerek helyett – amikor csak lehet – terápiát alkalmaznak, és igyekeznek a lehető legjobban hasznosítani a betegek még meglévő képességeit. Így nem a lakók alkalmazkodnak az intézményhez, hanem a falu a lakókhoz. Másként telik az idő is, nincsenek kötelező feladatok, a családtagok akkor jönnek látogatóba, amikor akarnak.
Hélène Amieva, a faluban dolgozó professzor nemrég azt mondta egy interjúban, hogy a családtagok számára is nagy lelki megpróbáltatás, ha intézménybe kell küldeni a beteg nagypapát vagy nagymamát. Szerinte azonban kevésbé érzik magukat bűnösnek, ha tudják, hogy rokonaik ebben a faluban élnek. „Általános tendencia, hogy amint bekerül egy demens valamely állami intézménybe, szinte azonnal felgyorsul a kognitív hanyatlás. Itt ez nem figyelhető meg” – mondta a szakember.
A falu 2020-ban nyitotta meg a kapuit, a projekt fő finanszírozója a francia állam volt. Mostani árfolyamon 10,5 milliárd forintba került a kivitelezés. A bentlakók napi díjat fizetnek, de a költségek finanszírozásába (évi 2,5 milliárd forintnak megfelelő euró) beszáll Landes megye és egy regionális egészségügyi ügynökség is.
Szintén nóvum, hogy a kezdetektől fogva rendkívül fontos szerepet kapnak az önkéntesek a Landais Alzheimer működésében. Ők azok, akik festeni, kertészkedni tanítják a lakókat, koncerteket és előadásokat szerveznek nekik, elkísérik őket a már említett kisboltba, vagy akár a könyvtárba, a sportcsarnokba, a kávézóba és a fodrászhoz is, ahol a demenciában szenvedő 65 éves Patricia készíti el a szebbnél szebb frizurákat. Az önkéntesek társadalmi életet, mindennapos elfoglaltságot biztosítanak a lakók számára.
A helyszínen van háziorvosi szolgálat, fogászat, szemészet és egy hallókészülék szaküzlet is.
Kertészkednek és állatokat gondoznak a betegek
A betegek öt hektáros parkban és a közösségi veteményes gondozásával élhetik ki kertészkedés iránti szenvedélyüket. Aki szeretné, elláthatja a minifarm állatait, köztük Jázmint és Junont, a két terápiás szamarat. Az egész napos aktív elfoglaltság után pedig meghívhatják a családjukat az étterembe egy közös vacsorára.
(Fotó: Landais Alzheimer / Facebook)
A környezet és az épületek megalkotásakor fontos szempont volt, hogy a természetes fény domináljon és a legidősebb lakók is biztonságosan, komfortosan mozoghassanak. Összesen 16 darab, 300 négyzetméteres ház épült, melyeket a hagyományos helyi építészet ihletett. Minden házat úgy alakítottak ki, hogy az ott élők különböző életmódjához igazodjon, közben mindenki megőrizze autonómiáját, magánéletét.
Az Alzheimer-falu egy kísérlet része
A francia falu nem csak szokatlan szociális intézmény, hanem egy kutatás része is egyben. Azt tanulmányozzák, hogy egy ilyen közösség értékelhető hatással van-e a demenciában szenvedők egészségére, életminőségére.
Ugyanakkor górcső alá veszik azt is, hogy a településen dolgozó orvosok és más szakemberek mentális egészségére pozitív hatással van-e a környezet, amely nagyban eltér a hagyományosan ismert kórházi intézmények körülményeitől.
Ha a projekt eredményei pozitívak lesznek, akkor vélhetően megéri majd több ilyen francia települést létrehozni a demenciában szenvedők elhelyezésére, ez pedig példaértékű lehet más országok számára is.
(Kiemelt kép: délutáni séta az Alzheimer-faluban, forrás: Facebook/ Landais Alzheimer)
