Ember? Állat? Hibrid embrió!

Valóban ilyen nagy a veszély? Mégis hogy készül a szörnyezet, és mi köze a Parkinson-kórhoz?

Nézzük meg először azt, milyen módon gondoskodik az Anyatermészet az utánpótlásunkról. Szexuális lények lévén két szülőre van szükség, aztán ezek ivarsejtjei valamilyen furmányos módon találkoznak, és összeolvadnak. Elvileg akár egy is elég lenne, de akkor hová lesz a változatosság, mely nemcsak gyönyörködtet, de hasznos is! Minél sokszínűbbek vagyunk, annál nagyobb az esélyünk például bizonyos betegségek elleni harcban. Vagyis a két ivarsejt csupán fele annyi genetikai anyagot (DNS-t) tartalmaz, mint amennyi egy testi sejthez kell, így muszáj összeolvadni a petesejtnek és az ivarsejtnek, hogy a kialakítsák a leendő embrió legelső sejtjét, a zigótát. Valljuk be őszintén, mennyivel sivárabb lenne a világ, ha egyedül is boldogulnánk…

Ez a pirinyó kis sejt aztán elkezd osztódni, és létrehoz egy csomó másik, rá megszólalásig hasonló sejtecskét. Olyanok együtt, mint egy szeder, ami legkevésbé sem hasonlít az emberre, fejlettségben és tudat dolgában pedig nagyjából a moszatokkal van egy szinten. Ám idő kérdése csak, és a sok kis egyforma sejt idővel különböző feladatot kap. Helyenként jobban, másutt kevésbé szaporán osztódnak, és hamarosan egész emberformájúvá válik a kezdeti, homogén sejtcsomócska.

A felesleges baba-kezdeményeket el kell pusztítani?

Persze a Nagy Találkozás nemcsak testen belül, de azon kívül is bekövetkezhet, ha nagyon muszáj. Ma már szinten rutinszerűen szerveznek találkát egy Petri-csésze biztonságos ölén a két ivarsejtnek, és így akár tucatnyi embrió előállítására is képesek vagyunk a lombikbébi-program keretében. Persze ennyi baba egyidejű kihordása szinte lehetetlen, a felesleget tehát el kell pusztítani.

De mi lenne, ha nem tennénk? Ha a szeder sok pici sejtjét szétválasztanánk, mielőtt még feladatot kapnának? Őssejtekhez jutnánk. Ha ezeket a megfelelő helyre bejuttatjuk, olyan sejtté alakulnak, amilyet a környezetük megkíván. Például a szívben szívizomsejtté, hogy pótolják az infarktus során elpusztult állományt. Nagyszerűen hangzik – de ki akarja, hogy a meg nem született babája sejtjeit szétcincálják, és kísérletezzenek vele? Ráadásul petesejthez jutni sokkal körülményesebb, mint hímivarsejthez. (Ennek részletezésére, gondolom, nincs szükség…)

Most jön Frankeinstein, a megmentő! „Kevés az emberi petesejt? Nehéz hozzáférni? Használjunk állatit!” – gondolták merészen a kutatók. Ha egy nyúl, vagy tehén petesejtjéből kivesszük a sejtmagot, akkor nem marad benne semmi, de semmi, ami az állat tulajdonságait kódolja. Egyszerűen visszamarad egy kocsonyával bélelt zacskó, ugyanis a sejtmagban van a genetikai anyag, a DNS. Ha ez eltűnik, a sejt megszűnik tehén-, vagy nyúlsejt lenni. Van tehát egy hordozónk, ami befogadhatja elvben akár a teljes emberi DNS- állományt, és ha belehelyezzük, onnantól kezdve gyakorlatilag emberi sejtnek tekinthető. Ezzel még nem megy a tudomány sokra, a beteg, vagy halott sejtek pótlására őssejtekre van szükség, melyek bármivé képesek átalakulni.

Imitált megtermékenyítés, becsapott álzigóta

Frankeinsteint életre kell kelteni, hogy ezekhez hozzájuthassunk: egy gyenge elektromos sokkal imitálják a megtermékenyítést – és a becsapott álzigóta osztódni kezd! A létrejött őssejtek pedig teljesen azonos genetikai állományt fognak tartalmazni az „adományozójukkal”. Ez lehet akár egy felnőtt páciens is, akinek a Parkinson kór tönkretette az agysejtjeit. Őssejtekkel elvileg akár ezeket is pótolni lehet. Ez azért olyan fontos, mert normálisan az agy sejtjei felnőtt korra elveszítik a regenerációs képességüket, képtelenek osztódásra. Ezzel a módszerrel azonban lehetővé válik más betegségek, pl. Alzheimer kór, a már említett szívinfarktus, vagy öröklött betegségek gyógyítása is.

Ezek persze most még csak ígéretek, amivel tele van a padlás. Láttunk már szépreményű felfedezést visszájára fordulni, nemcsak az Alien 4-ben, hanem a valóságban is. Lehet ellenezni a módszert, mindenkinek jogában áll etikai alapon érvelni és hinni. De megismerni a felfedezések igazi hátterét nemcsak jog de kötelesség is, ha vitatkozni akarunk létjogosultságával. Ha ez megtörtént, mindenki eldöntheti mit lát a hibrid embriókban: a genetika diadalát, vagy Mary Shelley rémálmát.