Elszaporodtak a hatméteres ragadozók

George Burgess, a Floridai Cápakutató Program és a vizsgálat vezetője a PLoS One folyóiratban publikált tanulmányban leírja, hogy a cápák egyedszáma kezd visszatérni korábbi méretére. Szerinte eredményeik cáfolják a Stanford Egyetem 2011-es vizsgálatának riasztóan alacsony egyedszámot rögzítő eredményeit, amelynek folyományaként a szakemberek petíciót nyújtottak be, hogy a fajt vegyék fel a veszélyeztetett fajok amerikai állami és szövetségi listájára.

Barbara Block, a Stanford Egyetem kutatója a Reutersnek küldött közleményében hangoztatta, hogy a két tanulmány adatai nem mondanak ellent egymásnak. Hozzátette, jelenleg is folyó kutatásuk csak megerősíti bizodalmukat az adatok pontosságában – írja a

A nagy fehér cápa a legnagyobb testű ragadozó az óceánban, testhossza meghaladja a hat métert. Burgess szerint a halak állományának növekedése elsősorban a tengeri emlősök – a zsákmányukul szolgáló oroszlánfókák és egyéb fókafajok – 40 évre visszatekintő védelmének köszönhető a régióban. A cápák is védettek, vagyis kifogásuk illegális.

Néhány másik cápaszakértővel együtt igencsak meglepte, hogy a Stanford Egyetem kutatóinak számítása a kifejlett és közel kifejlett nagy fehér cápák állományát 219 egyedben határozta meg Kalifornia középső partjainál. Az új vizsgálat szerint a Stanford felmérése pontatlan volt, amikor azt állította, hogy a 219 egyed a populáció felét reprezentálta a Csendes-óceán egész északkeleti területén (ez a régió Alaszkától Közép-Amerikáig terjed).

Ezért tíz szakértőből álló nemzetközi kutatócsoportjával letesztelte az egyetem adatait és módszereit. Megállapításaik szerint a fehér cápák populációja Kalifornia egész partvidéke mentén több mint kétezer egyedet számlál, és valószínűleg gyarapodik. Burgess elmondta, a Stanford kutatói az oroszlán- és egyéb fókafajokkal a Farallon-szigeteknél és a Tomales Pointnál táplálkozó egyedek alapján bocsátkoztak feltételezésekbe az egész állományt illetően, holott figyelembe kellett volna venniük a máshol vadászó cápákat és a fiatal egyedeket, amelyek száma a jelek szerint nő.

A Stanford-kutatás emellett összevetette a cápák alacsony egyedszámát a kardszárnyú delfinek és jegesmedvék nagyobb állományával. Burgess azonban úgy véli, az ilyen összehasonlítás félrevezető, ha figyelembe vesszük, mennyivel egyszerűbb a levegőért felszínre emelkedő delfineket és a szárazon lévő medvéket számba venni. Hozzátette, a keleti parti vizsgálatok is azt mutatják, hogy a cápapopulációk egyedszáma növekedik a régióban.

Az új kutatás előzetes eredményeit átadták a szövetségi hatóságoknak, azok pedig úgy döntöttek, hogy a fehér cápa védelmi szintjét megtartják, nem sorolják be veszélyeztetettnek. A kutató hangoztatta, fontos, hogy ne soroljanak be olyan fajokat veszélyeztetettként, amelyeknek nincs szükségük ilyen fokozatú védelemre, így más, ténylegesen bajban lévő fajokra koncentrálhatják az erőforrásokat.