Kihalófélben Magyarország ikonikus növénye
A Duna–Tisza közi Homokhátság növényvilágát nemcsak a klímaváltozás és az inváziós fajok fenyegetik, hanem a múlt tájhasználati hibái is tovább súlyosbítják a térség ökológiai válságát. Mára olyan súlyossá vált a helyzet, hogy a terület ikonikus növényei a kipusztulás szélén állnak.
A Duna–Tisza közi Homokhátság különleges gyepjei, amelyek számos endemikus növényfajnak adnak otthont, komoly veszélybe kerültek az elmúlt évtizedekben. Egy 2005-ben és egy 2022-ben végzett felmérés összehasonlítása rámutatott, hogy a melegkedvelő fajok aránya jelentősen nőtt, míg a hidegebb klímát igénylő növényeké csökkent. Ez a változás a klímaváltozás közvetlen következménye, amely megváltoztatja a térség ökológiai egyensúlyát – hívja fel a figyelmet a Másfélfok.
A Duna–Tisza közi Homokhátság őshonos növényvilágának hanyatlása
A Duna–Tisza közi Homokhátság különleges gyepjei, amelyek számos endemikus növényfajnak adnak otthont, komoly veszélybe kerültek az elmúlt évtizedekben. Egy 2005-ben és egy 2022-ben végzett felmérés összehasonlítása rámutatott, hogy a melegkedvelő fajok aránya jelentősen nőtt, míg a hidegebb klímát igénylő növényeké csökkent. Ez a változás a klímaváltozás közvetlen következménye, amely megváltoztatja a térség ökológiai egyensúlyát.
A kutatás szerint a fajszám összességében nem változott jelentősen, azonban az idegen eredetű inváziós fajok, mint a Dél-Amerikából származó bugás tövisperje és a homoki prérifű, egyre nagyobb teret hódítanak. Ezek a fajok agresszíven terjeszkednek, és kiszorítják az őshonos növényeket, mint például az árvalányhajat és a kék szamárkenyeret, amelyek a magyar táj szimbólumai.
A Duna–Tisza közi Homokhátság növényvilágának átalakulása nem csupán ökológiai kérdés, hanem a tájhasználati gyakorlatok újragondolását is sürgeti. A korábbi évtizedekben végzett erdőtelepítések, különösen az idegenhonos fajokkal, mint az akác, hozzájárultak a talajvíz szintjének csökkenéséhez, ami tovább súlyosbítja a szárazodást . A szakértők szerint a jövőben a fásításokat inkább a folyók ártereire kellene koncentrálni, ahol a vízháztartás kedvezőbb, és az őshonos fajok visszatelepítése is hatékonyabb lehet. Emellett a természetközeli gyepek megőrzése és helyreállítása kulcsfontosságú a biodiverzitás fenntartása és a táj klímaváltozással szembeni ellenálló képességének növelése érdekében.
Ezek a cikkek is hasonló témákról szólnak
Gazdaság
2022. június 29., 09:01
Évtizedek óta nem látott súlyos aszály pusztít az országban, eddig 230 ezer hektárra nyújtott be 7 ezer gazdálkodó kárigényt. A Dunától keletre eső megyék a leginkább érintettek. Az agrártárca mezőgazdaságért és vidékfejlesztésért felelős államtitkára szerint az ilyen mértékű szárazságot és csapadékhiányt még öntözéssel sem tudják a gabonatermesztők kezelni.
(Kiemelt képünk illusztráció. Fotó: vargazs/Pixabay)
