Csontritkulás: mielőtt törik-szakad

A csontritkulás a csontváz generalizált betegsége: a csontok tömege fogy, minőségük romlik, és ez fokozott törékenységhez vezet. Az emberi csontokban az építés és a bontás folyamata párhuzamosan zajlik. Az úgynevezett csúcs-csonttömeg 25-30 éves korra alakul ki, innentől a bontás üteme meghaladja az építés ütemét, vagyis lassan, fokozatosan veszítünk a csonttömegünkből. A csöves csontok vastagsága csökken, míg a szivacsos csontokban az úgynevezett csontgerendák vékonyodnak, esetleg elszakadnak. Így sokkal törékenyebb, gyengébb lesz a csont – elsősorban a csípőtájék csontjai, a combcsont, a csukló és a gerinccsigolyák.

A nők betegsége?

Dr. Moravcsik Bence Balázs szerint a csontritkulás főként az 50 év feletti, a változó kor utáni életszakaszban levő hölgyeket érinti. „Ennek főként hormonális okai vannak – fejtegeti szakértőnk –, a női hormonok termelődésének csökkenése ugyanis a csontok ásványianyag-tartalmának csökkenését hozza magával.” Nem volna helyes azonban azt gondolni, hogy a férfiakat teljes mértékben elkerüli a kór: negyvenéves kor fölött ugyanis a csontminőség és -mennyiség mindenkinél komoly romlásnak indul, a férfiaknál pedig idős korban az androgén hormonok termelődésének csökkenése okozhat zavart. További kockázati tényező lehet a genetikai háttér: akinek a családjában már előfordult csontritkulás, annak érdemes még jobban ügyelnie csontjai épségére. A dohányzás, a túlzott alkohol- és koffeinfogyasztás, a mozgásszegény életmód, a különféle táplálkozási zavarok (pl. anorexia, bulimia) szintén növelik a csontritkulás kockázatát. Persze nem kell ahhoz anorexiásnak lenni, hogy a táplálékunk ne tartalmazzon elég kalciumot – aki ideje nagyobb részében egészségtelen ételeket fogyaszt, szintén kiteszi magát a betegség kockázatának. Bizonyos gyógyszerek (például kortikoszteroidok) és betegségek (például a reumatoid arthritisz) hasonlóképpen a rizikófaktorok közé számítanak.

Vegyük észre időben!

A „néma kórnak” is nevezett csontritkulás egyik komoly veszélye épp az, hogy kezdetben teljesen tünetmentes – amikor pedig már jelentkeznek a tünetek, nem visszafordítható, legfeljebb szinten tartható, esetleg kismértékben javítható a helyzet. „A folyamat első tünete a fájdalom, előbb a pihenésre javuló, tompa fájdalom a derék és a nyak táján, később a hirtelen, erős fájdalmak, amelyek hirtelen mozdulatok vagy emelés hatására lépnek fel – ezek már a csontokban bekövetkező apró, úgynevezett mikrotörések következményei lehetnek” – mondja ortopéd traumatológus szakértőnk. Dr. Moravcsik Bence Balázs arra is felhívja a figyelmet, hogy a csigolyák deformitása, a gerinc egyre fokozódó meggörbülése és a testmagasság csökkenése is a csontritkulás előrehaladtára hívja fel a figyelmet. Az is előfordul azonban, hogy a betegség első jele egy kis erőhatásra bekövetkező csonttörés.

Fontos a szűrés!

Érdemes tehát a látszólag enyhe tünetekre is megfelelő figyelmet fordítani, illetve részt venni a szűrővizsgálatokon. Ez utóbbi egyébként a 60 év feletti hölgyeknek és a 70 év feletti uraknak mindenképpen ajánlott, de ha valakinél egy vagy több kockázati tényező is fennáll, érdemes már korábban, 50 éves kor felett jelentkezni a szűrésre. A csontok vizsgálata lehet egyszerű röntgen vagy vékony röntgensugár segítségével végzett csontsűrűség-felmérés. A csontok ultrahangvizsgálata is értékes adatokat szolgáltathat, de egyes laborértékek, például a vér kalcium- és foszforszintje vagy a csontépítő és csontbontó sejtek működésekor felszabaduló bizonyos anyagok (pl. oszteokalcin vagy kollagéntermékek) vérbeli mennyiségének mérése is tájékoztathatja az orvost a csontokban lezajló folyamatokról. Dr. Moravcsik Bence Balázs szerint ha csonttörést szenvedünk el, mindenképp kérjük a háziorvos vagy az ortopéd traumatológus segítségét a csonttömegmérés elvégzéséhez. „Ha ugyanis későn derül fény a betegségre, a csontszövet nem visszafordítható károsodása, csigolyadeformitás, valamint az életminőség beszűkülése, az önellátó képesség romlása lehet a következmény – sőt az időskori combnyaktörések szövődménye sajnos az is lehet, hogy a beteg életét veszti” – figyelmeztet az orvos.

Előzzük meg!

Mindennapi életünkben is sokat tehetünk azért, hogy megelőzzük csontjaink törékennyé válását. Fiatalon, amikor az úgynevezett csúcs-csonttömeg kialakul, már érdemes lehetőleg kiiktatni a csontok lebontását támogató rizikófaktorokat: vagyis szokjunk le a dohányzásról (vagy még inkább ne is szokjunk rá erre a káros szenvedélyre), mérsékeljük a koffein és az alkohol fogyasztását. Ilyenkor és a későbbi életkorokban is ügyeljünk a változatos, kiegyensúlyozott táplálkozásra: különösen fontos a megfelelő mennyiségű kalciumot, foszfort és D-vitamin tartalmazó ételek fogyasztása. A tej- és tejtermékek (sajt, túró, tejszín), valamint az előflórás tejtermékek ebből a szempontból létfontosságúnak számítanak, de sok kalciumot tartalmaz a káposzta, a brokkoli, a sárgarépa, a mandula, a szezámmag és a bab is. „Jó tudni, hogy az este elfogyasztott kalcium hasznosul a legjobban” – teszi hozzá Moravcsik doktor. Arra is érdemes ügyelni, hogy bizonyos élelmiszerek, például a tojásfehérje, a húsban, az ömlesztett sajtokban, illetve az E338-341 és E450-452 számú adalékanyagokban található foszfát, valamint a búzakorpában, a rebarbarában, a cukorrépában és a spenótban is előforduló phytin és oxálsav gátolja a kalcium beépülését. Az alkohol, a só és a koffein a kalcium szervezetből való távozását segíti elő, így mindenképpen érdemes fogyasztásukat mérsékelni.

Nagyon fontos része a megelőzésnek a mozgás. „Különösen a testet a gravitáció ellenében megmozgató terhelések ajánlottak – fejti ki Dr. Moravcsik Bence Balázs –, amilyen például a kocogás, a tempós gyaloglás, a labdajátékok vagy a téli sportok, amelyekre érdemes legalább hetente háromszor fél órát szánni.” És bár a napozás káros hatásairól sokat hallani manapság, napi fél óra a napon (persze nem a tűző napon) mindenképp segíti a szervezet D-vitaminnal való ellátását.

Ha már kialakult a betegség, kezelése az okok tisztázása után szakorvosi feladat. A csontritkulás mértékétől függően kalcium- és D-vitamin-pótlást ír fel az orvos. „Fokozott ásványianyag-tartalom csökkenés esetén úgynevezett antiporoticum gyógyszeres kezelés, néha hormonkezelés jöhet szóba – ismerteti a lehetőségeket a szakorvos –, de kiemelt jelentőségű része a kezelésnek a mozgásterápia is. Ez gyógytornász segítségével végzett úgynevezett csontritkulástorna, amely a beteg egyensúlyát is javítja, hogy elkerülhetők legyenek a töréssel fenyegető esések.”