Az őssejtvita
Az őssejteken alapuló terápia a regeneratív orvoslás nagy reménysége, melynek segítségével képesek leszünk meggyógyítani számos szerzett vagy veleszületett rendellenességünket. A közhangulat azonban nem túl barátságos ezzel a technológiával szemben, amit egyes kormányzatok, gyakran vallásos indíttatással, korlátozó jogszabályokba is foglalnak.
E technikával az a probléma, hogy az ún. embrionális őssejtek (ES sejtek) előállításához embriókra van szükség, amik ezt a protokollt nem élik túl. Ráadásul a klónozás módszerével potenciálisan élő egyedek állíthatóak elő, ami szintén etikai problémákat vet fel. E technológia perspektívája a gyógyászatban viszont óriási, ezért remélhetőleg a nemrég kifejlesztett újfajta megoldások elkerülik az erkölcsi aggályokat, és az orvoslás hasznos eszközeivé válnak.
Sajnos, a komoly tudományra rátelepedett a sarlatánság, mely engedély nélkül, mégis nyíltan folytatja a gyógyításnak nevezett átverést.
Mik azok az őssejtek?
Az őssejtek különböző mértékben el nem kötelezett sejtek. Az emberi embrió nyolcsejtes koráig totipotens sejteket tartalmaz, ami annyit jelent, hogy minden sejtjéből bármilyen sejttípus keletkezhet. Ezt követően a potencia szűkül, a hólyagcsíra belső sejttömegét ún. pluripotens sejtek alkotják, melyek a magzati eredetű méhlepény táplálószövetének kivételével minden egyéb sejttípussá átalakulhatnak megfelelő körülmények között.
A belső sejttömegből izolált és tenyészett sejteket nevezzük embrionális őssejteknek.
A felnőtt testben is találhatóak el nem kötelezett sejtek, ezek azonban az ES sejtekétől jóval szűkebb potenciával rendelkeznek, például az ún. hemopoetikus őssejtekből csak a vér alakos elemei képződhetnek, az idegi őssejtekből pedig csak idegsejtek. Az osztódásra képes differenciált sejtek unipotensek, ami azt jelenti, hogy csak magukhoz hasonló sejteket képesek produkálni az osztódás során, például egy hámsejtből csak hámsejtek képződhetnek.
Embrionális őssejtek
A nagyfokú plaszticitás miatt az ES sejtek kitűnően alkalmazhatóak az elpusztult szövetek pótlására. Az ES sejtek az adott szöveti környezetet felismerve a megfelelő sejttípusokká képesek differenciálódni. A közvetlen transzplantáció azonban veszélyes, mert ezek a sejtek speciális tumorokká, ún. teratomákká alakulhatnak.Az ES sejteket ezért rendszerint megfelelő (növekedési és differenciálódási) faktorok hozzáadásával in vitro alakítják át a kívánt sejttípussá,majd ezeket a sejteket ültetik be a szervezetbe.
Az ES sejtek egy másik alkalmazási területe a differenciálódás mechanizmusának tanulmányozása. A sejtek specializálódását a DNS-ük meghatározott mintázatban történő működtetése teszi lehetővé. E folyamat eszközei a DNS és az azt körülvevő hisztonfehérjék kémiai módosítása, ami a szervezetben egy előreprogramozott terv szerint megy végbe.
A kémiai módosítások eredményeként az egyes sejttípusokban különböző gének aktiválódnak és csendesülnek el. Egy külön tudományterület, az epigenetika foglalkozik ezzel a kérdéssel.
ES sejteket kétféle módon lehet előállítani. Az egyik módszer a 4-5 napos hólyagcsíra belső sejttömegének sejtjeit izolálja és szaporítja in vitro körülmények között. Ezeket mesterséges megtermékenyítéssel foglalkozó klinikákról lehet beszerezni, ahol rendszerint több embriót állítanak elő, mint, amennyi végül beültetésre kerül. A maradékot egy ideig lefagyasztva tárolják, majd megsemmisítik őket. E kidobásra váró embriók után kuncsorognak az őssejtkutatók.
Az ES sejtek másik előállítási módja a klónozás, melynek során egy magjától megfosztott petesejtbe egy differenciált sejt magját ültetik be. A petesejt citoplazmája olyan faktorokat tartalmaz, amelyek kitörlik a DNS epigenetikai memóriáját, s így lényegében a megtermékenyített petesejthez hasonló állapotú sejtet kapunk.
Itt az egyik probléma, hogy a klónozáshoz petesejt donorra van szükség, a másik pedig, hogy az in vitro nevelt embriót elvileg beültethetjük az anyaméhbe, s így potenciálisan embert tudunk „előállítani”.
A kutatók természetesen nem ezt az ún. reproduktív klónozást szeretnék megvalósítani, hanem a keletkezett blasztocisztából ES sejteket akarnak előállítani kutatási vagy terápiás céllal. A klónozással nyert ES sejtek azért használhatóbbak, mint az in vitro megtermékenyítéssel előállítottak, mert ugyanazt a genetikai állományt tartalmazzák, mint a gyógyítandó páciens, ígya beültetéskor nem lép fel immunológiai reakció.
Az őssejtvita
Az őssejtvita fő tengelye akörül forog, hogy az ES sejtek előállításához használt néhány napos, gombostűfejnél is apróbb embriók embernek tekinthetőek-e, vagy sem.
Ha a válasz igen, akkor megsemmisítésük gyilkosságnak számít.
A probléma mindjárt egy ellentmondással kezdődik, nevezetesen, hogy ezen embriók sorsa mindenképpen a megsemmisítés. Az abortuszvita elevenedik itt fel: mikortól tekinthetjük embernek az embriót vagy a magzatot?
A szélsőséges álláspont szerintaz egysejtű zigótában már benne vannak emberi mivoltunk a legfőbb sajátságai, hiszen, ha hagyjuk, ember alakul ki belőle. Mások az idegrendszer megjelenését tekintik ennek a határnak.
Véleményem szerint nincs természetes határ, törvényileg kell megszabni azt. Ifjabbik George Bush regnálása idején a szigorú értelmezés volt érvényben: állami támogatást új emberi ES sejtek előállítására adni nem lehetett. Ez azonban farizeusi álláspont, mivel – szemben az egér eredetű ES sejtekkel – az emberi embrionális őssejtek minősége a szaporítással rohamosan romlik, ezért a törvény Amerikában a humán őssejtkutatás végét jelentette.
Európában sem volt sokkal jobb a helyzet. Németországban évekig médiaviták tartották ébren a témát. Ebben az időben nagy volumenű őssejtkutató migráció zajlott a nyugati világból Ázsia gyorsan fejlődő régiói felé, ahol gombamód épültek a kutatóközpontok az elszívott agyak és technológiák számára.
Barack Obama első teendői között volt az őssejttörvény eltörlése. A fejlett világ tudománya két elnöki ciklusra fellélegezhetett.
Klónkatonák
Az ES sejtek másik előállítási módja a klónozás. A technikát hólyagcsírák in vitro történő előállítására használják, melyek elvileg beültethetőek az anyaméhbe és így egy klónozott – a sejtmag donorral genetikailag megegyező – egyed keletkezik. Mi magunk ifjúként születnénk újjá.
Ez a lehetőség elriasztja a közvéleményt, amely különféle rémtörténeteket kezd fantáziálni a módszer alkalmazását illetően. Egyszerűbb tiltani, mint átgondolni a szörnyűséges klónhadseregek létrehozását. Talán még Hitlert és Einsteint is újra lehetne éleszteni, az egyikből egy is sok volt, a másikból is elég egy évszázadban egy darab. Persze a dolgok nem ilyen egyszerűek, a diktátorok és a zsenik nemcsak génjeik, hanem a társadalomnak is a termékei. Nem beszélve arról, hogy a klónozással csak a gyógyításban használható ES sejteket akarnak előállítani a kutatók.
A felnőtt őssejtek lennének a megoldás?
Az utóbbi években az ES sejtekkel való munka feltételei jelentősen javultak, mégsem ideális a helyzet, elsősorban a petesejtdonorok limitált száma miatt, de az etikai viták sem szűntek meg. A felnőtt testben is vannak őssejtek, melyek az ES sejtektől korlátozottabb potenciállal rendelkeznek. Sajnos, ezekből az ún. multipotens sejtekből kevés van és rendszerint a test nehezen hozzáférhető helyein.
A csontvelő kivétel, viszonylag nagy mennyiségű őssejt található benne, mely a vérsejtek pótlására alkalmazható például leukémia, vérszegénység esetén. A csontvelőben és a zsírszövetben találhatóak az ún. a mezenchimális őssejtek, melyek potenciája jóval nagyobb, mint más felnőtt őssejteké, ezért nagy reményeket fűznek ezek gyógyászatban való alkalmazásához.
A köldökzsinórvérben is felnőtt őssejtek vannak, csak nagyobb relatív mennyiségben és jobb minőségben. A köldökzsinórvér hosszú távú tárolására őssejtbankok alakultak.
E sejtekkel kétféle cél valósítható meg: az egyik, hogy egy beteg rokon gyógyítására használható, a másik, hogy évtizedek múltán saját nyavalyáinkat orvosolhatjuk, hiszen önmagunkkal 100%-os rokonságban vagyunk, így az immun-összeférhetetlenség esete nem áll majd fenn. Véleményem szerint addigra olyan fejlett technológiával rendelkezünk majd, hogy nem lesz szükség a köldökzsinórvérből származó őssejtekre.
Indukált pluripotens őssejtek
Az etikai és technikai problémákra egy új megközelítés hozhat megoldást. Alakítsuk át a differenciált sejteket ES sejtekhez hasonló potenciállal rendelkező sejtekké – gondolt egy nagyot Shinya Yamanaka. A japán kutató négy, ún. transzkripciós faktor gén egér-kötőszöveti sejtekbe való bevitelével képes volt az epigenetikai újraprogramozásra, melynek eredményeként indukált pluripotens sejteket (iPS sejtek) kapott.Az ötletmegvalósítása Nobel-díjat kapott, a technika pedig tovább robogott: emberi sejteknél is sikerült megoldani az átalakítást, és egyszerűbb módszereket fejlesztettek ki az átalakításra. Az iPS sejtek és egyéb őssejtek gyógyászatban való tömeges alkalmazása még várat magára.
Perspektívák
Az őssejttechnika alkalmazásával egyelőre csak a csontvelő hemopoetikus őssejt-transzplantáció esetében értünk el klinikailag jelentős sikereket. Biztatóak azonban a próbálkozások a szív, a bőr és az idegrendszer szöveteinek sejtcserén alapuló gyógyítására is. E technológiát génterápiával is lehet társítani, például a súlyos kombinált immunhiányos betegség egyik fajtáját (ADA-deficiencia) gyógyítottak már meg a hibás gén normálisra való kicserélésével. A 3D-s szervnyomtatás egy újabb lehetőség a gyógyítás kezében.
Ukrán és orosz őssejt doktorok
A reményekkel teli őssejttechnológiára rátelepült az átverés ipar. Ukrán és orosz „doktorok” csodamódszerei terjednek hazájukban és külhonban egyaránt. A páciensek jól járnak, ha csak sima sóoldatot kapnak őssejtek helyett, mert az nem fajulhat rákossá. Igaz, az árban e különbség nem tükröződik, hiszen akkor gyanút foghatna a delikvens.
Ez a fajta sarlatánság, szerencsére, a hatóságok kiemelt figyelme alatt áll.
Boldogkői Zsolt
