A túlélés sütije

Tudják, mi a gurábli? Afféle laktató bácskai sütemény, amit a szabadkai és környéki bunyevác asszonyok sütöttek a férjüknek, fiuknak, kedvesüknek, ha az messzi kaland irányába (mondjuk: Pestre, Bécsbe, Amerikába, háborúba meg ilyenek) indult.

A gurábli tehát a túlélés záloga, lehetősége – valóságosan és jelképesen is. (A túlélésé és az együttélésé: a receptje szlávos és magyaros, a neve svábos – vö. nokedli, cvekedli, ródli, hokedli –, pontosabban elmagyarosodott német, egyszóval együtt van benne az egész Bácska, az egész régi Magyarország és jelenbeli Közép-Európa, annyira jelképes, hogy az már szinte valóságos.)

A Gurábli pedig egy pompás könyv, valahol a családtörténet, az emlékirat, a regény határán, Miskolczi Miklós friss tollából. Alcíme – Miki, én azt hittem, te okosabb gyerek vagy – az egyik nagybácsi mondatát idézi első fokon, és a szerző-hős nősülésének bejelentésére utal. De, mint a tésztának, ennek is van egy általánosabb jelentése, ti. hogy lehetett volna több esze a szerzőnek, mintsem hogy e lehetetlen vállalkozásba fogjon.

E felfogás ellen olvasóként erősen protestálok. Szerintem az lett volna komoly vétség: nem megírni e félig magyar, félig bunyevác család huszadik századi kálváriáját, csetlő-botló túlélési kísérleteit Szabadkától Kelebián át Sztálinvárosig (és a nagyvilágig). Aki ismeri Herczeg Ferenc vagy Gion Nándor hőseit (hogy csak két ilyen távoli írót említsek), tudja, hogy Bácskában minden megtörténhet: hogy ott minden kapu mögött csodálatos anekdoták teremnek.

Ezeket írja újra Miskolczi Miklós a saját családja történeteiben, nagy mesélőkedvvel, sok (ön)iróniával, megértéssel és szeretettel.