A tudomány meghajolt a deviszont előtt

Mikor fogjuk úgy írni az e-mail, hogy ímél? Miért vesznek ki az ikes igék? Megjelent a magyar nyelv nagyszótárának új kötete. Ez a magyar nyelvtudomány legnagyobb vállalkozása, gyakorlatilag 150 éve tart, a végére érni pedig nem nagyon lehet, mert mire eljut a z betűhöz, mi már teljesen máshogy fogunk beszélni.

A magyar nyelv nagyszótára a legnagyobb szervezett projekt a magyar nyelvtudomány történetében: több mint 170 éve határozta el a Magyar Tudós Társaság, hogy átfogó magyar nagyszótárt kellene kiadni. Czuczor Gergely bencés pap és Fogarasi János nyelvész még az 1848-as forradalom előtt kezdte el egy értelmező szótár készítését, azután azonban majd másfél évszázadon át nagyon nehezen haladt a munka – adta hírül az Origo.hu.

A szótár alapját képező szöveganyag gyűjtése 1985-ben indult újra, erre az összegyűlt anyagra épül a mostani, eredetileg 18 kötetesre tervezett sorozat, melynek most az ötödik kötetét adta ki az MTA Nyelvtudományi Intézete. A Nagyszótárba 1772 és 2000 között keletkezett szövegek szavai kerülnek, de már készítik a 2000 és 2010 közötti időszak szöveggyűjteményét, mert már most látszik, hogy a szótár utolsó kötete legjobb esetben is csak a 2030-as évek végére várható.

A vállalkozás méretéhez és fajsúlyához, illetve a munka jellegéhez képest rendkívül szűkösek az anyagi és személyi feltételek – mondta az Origónak Ittzés Nóra, a szótár főszerkesztője. „A szótárírás nagyon aprólékos, időigényes munka. Egy-egy szóhasználati vagy szófaji minősítés mögött napok munkája állhat. Bosszantó, ha utólag találunk egy-egy hibát a nyomtatott szövegben, ami egy ilyen óriási adathalmaz esetében elkerülhetetlen. Volt néhány álmatlan éjszakám emiatt” – jegyezte meg az Origónak nevetve a főszerkesztő.

Mindegy, hogy rendszerváltás vagy rendszerváltozás

A Nagyszótár tudományos munka, amely nem akarja sem befolyásolni, sem minősíteni a nyelvhasználókat, legfeljebb megállapítja az adatok alapján, hogy egy kifejezés durva-e vagy szépítő, trágár vagy választékos. Esztétikai szempontok, hogy szép-e vagy csúnya, nem befolyásolják. „Az intézetünknek nincsenek népnevelő hajlamai” – mondja a kutató, aki vallja, hogy a nyelvhasználók alakítják a nyelvet, ők pedig csak az aktuális állapotokat írják le és jellemzik, szigorúan tudományos szempontok szerint.

„Mi nem fogjuk eldönteni, hogy rendszerváltás, rendszerváltozás vagy rendszerváltoztatás-e a megfelelő alak. Megnézzük a szövegeket, az előfordulások számát, elemezzük az adatokat, és ezt megmutatjuk a szótárban.”

Hasonló a helyzet a deviszonttal is. A most megjelenő kötetbe bekerült összetételként, mert „úgy látjuk az adatok alapján, hogy így használják. Egyébként Aranynál is többször előfordul, Ady és Krúdy kifejezetten kedvelte. Arról nem beszélve, hogy számos összetett kötőszó alakult ki a nyelvben szavak gyakori együttállása nyomán. Természetesen ezekhez többnyire megváltozott jelentés is társul. Milyen alapon jelentenénk ki, hogy nem lehet használni?” – olvasható a holnap cikkében.

Ittzés szerint tudomásul kell venni, hogy a szókincs dinamikusan változik, szavak jönnek és mennek, néha még vissza is térnek. Így volt például az adószám kifejezéssel is, amelyet a 19. században, ugyan más jelentéssel, de gyakran használtak. Majd jött jó pár évtized, amikor az emberek nem igazán érzékelték közvetlenül, hogy adóznak, a szó látszólag kikopott, majd a nyolcvanas években, az szja megjelenésével újra bekerült a nyelvbe.

Iktelen ikeken szalad a magyar nyelv

Sokáig szentírásként kezeltük az ikes ragozást is, de ez mára elvesztette eredeti funkcióját, „mesterségesen nem tudjuk fenntartani, s bizony tudomásul kell vennünk, hogy felbomlóban, sőt kihalóban van ez az igeragozás”. Az ikes igék eredetileg valamilyen történést jelöltek, és az –ik funkciója az volt, hogy jelölje, hogy az igét nem követi tárgy, mert az az alanyra vonatkozik. De később ikesedtek eredetileg nem ikes igék, és iktelenedtek olyanok, amiket eredetileg ikkel ragoztak, a keveredés miatt pedig az ikes ragozás elvesztette eredeti funkcióját.

Ittzés szerint be kell látni, hogy a nyelvészek szélmalomharcot folytatnának, ha a nyelvet erőszakkal meg akarnák változtatni vagy megvédeni valamilyen külső hatástól. „A magyar nyelvet nem támadja senki, nincs mitől megvédeni” – mondta az Origónak.

Erre most iskolások százezrei kaphatják fel a fejüket, de azért nem teheti meg mindenki, hogy holnaptól fittyet hány az ikes ragozás szabályaira. Ezek a hagyományok ugyanis nagyon lassan kopnak ki maguktól a nyelvből. "Az iskolákban nem kellene egyetlen nyelvhasználatot sem a többi fölé helyezni. A családi nyelvhasználat persze hatással van a beszélni tanuló gyermekre, a gyermek anyanyelve az lesz, amelyet ebben a legszűkebb közösségben megtanult. Az iskola, a tanárok feladata inkább az lenne, hogy elmondják a gyerekeknek, hogy létezik ilyen és létezik olyan forma, ezt ilyenkor, azt olyankor érdemes használni. Az ikes igékről is tanítani kellene, hogy miért alakultak ki, és miért vesztették el mára az eredeti funkciójukat” – emelték ki az Origo.hu írásában.

Ímélje érkezett

Mikor a magyar nyelvvel kapcsolatos közvélekedésről, sztereotípiákról kérdeztük, Ittzés csak legyintett. „Gyakran kérdezik, hogy hány szó van a magyar nyelvben, hogy igaz-e, hogy ez a szókincs a legnagyobb, ez a kérdés azonban értelmezhetetlen. Szóképzéssel, összetétellel vég nélkül hozhatunk létre újabb és újabb szavakat” – olvasható a honlap cikkében.

A szótárakat készítő nyelvészeknek az idegen szavakkal is meggyűlik a bajuk, sokszor nehéz megállapítani, mennyire épültek már be a magyar nyelvbe például az angol számítástechnikai szakszavak, érdemes-e őket szerepeltetni a szótárban. „A fájl például már a magyar helyesírásra legjellemzőbb kiejtés szerinti írásmódot tükrözi, az e-mailt használjuk, de az írásmódja még idegenes. Idővel talán ennek a szónak az írásképe is idomul, és ímél lesz belőle" – mondta a honlapnak a nyilatkozó.

„Jó, de a fájl még a nyolcvanas években érkezett, az e-mail és a blog vizsont később. Nem lehet, hogy egyre kevesebb idegen szó magyarosodik, egyre kitettebb a nyelv a külső hatásoknak?” – kérdeztük, de Ittzés Nóra nem így gondolja. „Már beszéltünk róla, hogy a nyelvet nem kell megvédeni. Az életképes kifejezések benne maradnak, a többi pedig idővel átalakul vagy kihullik belőle" – adta hírül az Origo.hu.