A kígyóolaj, a róka meg a tyúk esete

Az egyik amerikai televízióban érdekes vita zajlott az őssejtterápiáról. Meghívták egy dominikai klinika vezetőjét, dr. Radert, egy neves őssejtkutatót, Evan Snydert, és két családot, akiknek a gyermekét a dominikai klinikán kezelték. Dr. Rader egyébként végzettségére nézve pszichiáter, de klinikáján őssejtekkel kezel Alzheimer-kórt, AIDS-et, cukorbetegséget vagy éppen rákot is. Azt állítja, gyógymódjával évekkel vagy akár évtizedekkel jár a hivatalos tudomány előtt. A kutatók rossz sejteket használnak, mondja. Az őáltala használt őssejtek pontosan tudják, hová kell menniük. Hogy hová? Arról fogalma sincs. Sem arról, hogy ott mit csinálnak.

Ez kígyóolaj (kuruzslás), nem terápia – mondja erre Evan Snyder. Nem lehet válogatás nélkül beadni az őssejteket, és várni, hogy csodát tesznek. De amikor megkérdezi, hogy megvizsgálhatják-e a Rader által használt őssejteket, hátha valóban tudnak valamit, dr. Rader kijelenti: „Csak nem gondolják, hogy a rókára bízom a tyúkólat!”

A két gyermek szülei teljesen eltérő történetet mesélnek. Egyik gyermek az epilepszia egyik legsúlyosabb formájában szenvedett, napi száz rohama volt. Pár hónapot jósoltak neki az orvosok, amikor a dominikai klinikára kerültek négy évvel ezelőtt, ahol a gyerek megkapta az embrionális őssejtinjekciót (25 ezer dollár), s a gyermek megerősödött, járókerettel járni tud, mosolyog. Anyja most részidőben dr. Radernél dolgozik.

A másik család viszont lidérces élményekről számolt be. A súlyosan sérült gyermek rohamai már kezdtek elmúlni, s gondolták: Dominikán talán talpra is állítják. A kezelés után azonban az állapota súlyosbodott, hónapokon át újra erős rohamai voltak. „Fogalmam sincs, mit csináltak a gyerekkel, s ez ijesztő” – mondta az anya. Ezért férjével alapítványt hoztak létre a valódi tudományos őssejtkutatások támogatására.