Szilágyi János a demencia mellé megmagyarázhatatlan tünettel küzd: Idegesít, az orvosok sem tudtak mit kezdeni vele

Szilágyi János már tavaly is említette, hogy a demencia első tüneteit észleli magán. Most újra beszélt az állapotáról.

2025. február 25., 07:58

Szerző:

Szilágyi János tavaly az ATV Húzós című adásában beszélt arról, milyen nehézségeket okoz az életében a kezdődő demencia. A 88 éves médiaszemélyiség most könyvet ír és a Meglepetés magazin címlapján látható, ahol a szalagcím azt mondja, hogy Szilágyi János szerint a hosszú házasság titka a külön hálószoba. Az interjúban azonban az egykori rádiós betegségéről is olvashatunk.

Szilágyi János megmagyarázhatatlan tünettel küzd

Amikor az egészségi állapota iránt érdeklődnek, Szilágyi János a következőket mondja az interjúban:

„Idegesít, hogy néha szédülök, az orvosok sem tudtak mit kezdeni vele. Azt mondták, próbáljak meg együtt élni a helyzettel. Egyébként fizikálisan jól vagyok, de az időskori demencia engem is elért. Mások nem veszik észre rajtam, de sokszor nem jutnak eszembe a szavak, és hogy mit miért csinálok. Mondok egy példát: elindulok a lépcsőn az emeleti szobába, de fél­úton elfelejtem, hogy miért is akarok felmenni, mi dolgom van ott. Végtelenül zavar, hogy az emlékezőtehetségem már nem a régi, de ezzel is együtt kell éljek.”

Hozzáteszi azonban, hogy a feleségére, Györgyire mindig számíthat, ha baj lenne. A kapcsolatukról, közös életükről így fogalmaz:

„Lassan 40 éve vagyunk együtt, és még mindig jókat beszélgetünk, sok a közös témánk. Nem panaszkodom, mert a nyugdíjunkból és a megtakarításainkból kellemes életszínvonalon élünk. Hosszú, külföldi repülőútra már nem vállalkozom, de még tavaly is elmentünk nyaralni. Szerettem utazni, sokfelé jártam a világban.”

Szilágyi János tavaly a demenciájáról beszélt

Azzal kapcsolatban, hogy min húzta fel magát utoljára, Szilágyi János a következő választ adta a tavalyi interjúban:

„Azon, hogy nem tudok a kérdésedre válaszolni. Naponta felizgatom magam, [mert] nagyon erős demenciám van, nagy léptékkel haladok a demencia felé. Rohadtul felejtek, de olyan szinten, hogy itt van előttem ez a pohár víz, és ha ez itt volna, és el akarnám venni, és itt tart a kezem, akkor azt mondanám: «mit akartam én?» Amikor egyedül vagyok és spekulálok, és nem jutnak eszembe nem hogy valakinek a neve, a legegyszerűbb dolgok, szavak. Valakinek el akartam mondani a demenciával kapcsolatos problémáimat. És az, hogy demencia, nem jutott eszembe. És ez rettenetes. Külső ember nem nagyon veszi észre, mert ki tudom magam dumálni.”

Ha még nem látta, a fenti interjú után az alábbi beszélgetést is ajánljuk, a YouTube-on bármikor visszanézhető!

(Kiemelt kép: 168.hu/Merész Márton)