Meghökkentő, Nagy Feró kinek fizetett a nyáron Tusványoson: Adtam 200 lejt!

Nagy Feró arról is mesélt egy elgondolkodtató sztorit, amikor annyira szegény volt, hogy nem volt mit ennie a családnak.

2024. november 7., 12:14

Szerző: 168

Meghökkentő, Nagy Feró kinek fizetett a nyáron Tusványoson: Adtam 200 lejt!

Az ATV új műsora idén ősszel a Kadarkai Endre vezetésével futó A nagy dilemma, aminek a legutóbbi részében Nagy Feró és Mérő Vera volt a két vendég. Az adás során a két interjúalanynak vagy játékosnak választania kell, hogy elképzelt szituációkban mit tennének, hogyan oldanának meg egy-egy nagy dilemmát.

Nagy Feró: Adtam 200 lejt!

Nagy Feró az egyik dilemma kapcsán említi, hogy hívő, igaz, a maga módján. A következőket meséli arról, hogyan szokott Istennel beszélgetni, illetve akár alkut is kötni:

„Egyedül szoktam bemenni a templomba, nem szeretem, ha sokan vagyunk. Bemegyek egyedül, és akkor beszélgetek az Úristennel. [...] Általában előre kérem tőle, hogy «ezekre figyelj», «ebben segíts», «most megyek a színpadra két órán keresztül, ennek nagyon jónak kell lenni!» Tehát ilyeneket. És utána még azért megjegyzem neki, hogy most adtam 200 lejt szent Antalnak, becsüljétek meg magatokat! [...] Pont Tusványoson történt ez a dolog most nyáron és adtam 200 lejt: «akkor én már áldoztam, most már megyek a színpadra, figyelj oda, hogy jó legyek!»”

Kis adalék a sztorihoz: 200 lej nagyjából 16 ezer forintnak felel meg.

Ezek a cikkek is hasonló témákról szólnak

Nagy Feró és a szegénység

Nagy Feró nemcsak Istentől szokott kérni: korábban azt mesélte el, hogy egyszer még a szocializmusban kijárt a családjának egy nagyobb lakást. Most azonban azt említi, hogy a rendszerváltás után viszont az esett meg, hogy egy miniszterhez fordult állásért, de ekkor nem járt sikerrel. Ekkor annyira kevés volt a jövedelme, és azt is annyira rosszul osztotta be, hogy már ételre sem jutott.

„Nagyon rosszul ment az életem sora, és akkor bementem a belügyminiszterhez, hogy «nincs mit enni, adjatok valami munkát!» Akkor ő azt mondta, hogy hát igen, most ilyen ez a világ. Azért nem mondom azokat a szavakat, amiket ő mondott, mert akkor be lehetne azonosítani. Én akkor én ott ültem, és arra gondoltam, hogy én nem erről beszélek: takarítom az irodádat vagy valamit adják munkát! Bejárok ide, és valamit itt csinálok, mert nincs mit enni adni a gyerekeimnek. És akkor ott ültem és nagyon elszégyelltem magam, hogy idejövök ehhez a szarházihoz kérni valamit?!”

Nagy Feró azt mondja, hogy annyira kevés volt a bevétele ebben az időben, akármilyen nagy sláger is volt korábban a 8 óra munka, hogy tényleg hajlandó lett volna akármilyen munkát elvégezni. Ez az alábbi interjú szerint nem sokkal azután volt, amikor véget ért a Garázs című műsora a rádióban. A Wikipédia azt írja, hogy ez a műsor 1989-től 1992-ig ment, tehát ez az MDF-kormány alatt lehetett valószínűleg. 1990-től 1993-ig Boross Péter volt a belügyminiszter, 1993-tól 1994-ig Kónya Imre.

Mindenesetre akár közülük valakire gondol Nagy Feró, akár nem, annyira rosszul ment a sora ebben az időben, hogy akármilyen munka végzésére hajlandó lett volna:

„Bármit elvállaltam volna. Megmondom miért: mert fizettük a lakásrészleteket, fizettünk egy autórészletet – amire azt hittük, amikor felvettük azt a kölcsönt, hogy ezt kifizetjük, ez nem olyan sok. De amikor kiderül, hogy nem tudod kifizetni! Nincs! És közben a gyereket iskolába kell járatni meg kell egy csomó pénzt költeni mindenfélére, akkor kiderül, hogy nincs... És akkor előkerült egy tündéri barátom, aki, Isten nyugosztalja, már meghalt, de ő segített. Anyagilag segített.”

Alább tudja megnézni a teljes adásnak.