László Zsolt aggasztó tünetekkel küzd: Tizenkét éve csöng a bal fülem

László Zsolt azt mondja, több tünete közül legalább a fülcsöngést sejti, hogy mitől lehet.

2024. március 26., 11:13

Szerző: 168

László Zsolt aggasztó tünetekkel küzd: Tizenkét éve csöng a bal fülem

László Zsolt volt Kadarkai Endre legutóbbi vendége a Klubrádióban is hallgatható, Szavakon túl című műsorban. Az 58 éves, Jászai Mari-díjas színész az interjúban többek között Alföldi Róbertről beszél, azzal kapcsolatban, hogy amikor ő lett a Nemzeti Színház igazgatója, gondolkodás nélkül igent mondott a meghívására:

„úgy gondoltam, hogy a minimum az, hogy tartozom ennyivel az Alföldinek. Aki nemcsak a munkatársam, akinek nagyon-nagyon sok mindent köszönhetek: megújulást a színészetben, ő alkalmazott először úgy, mint negatív szereplő... A mai napig hálás vagyok neki.”

Az interjú egy másik drámai pillanata, mikor László Zsolt az egészségi állapotáról beszél. A színész azt említi, hogy néha pánikrohamok törnek rá, és egyelőre hiába keresi a megoldást:

„jártam pszichiáternél, pszichológusnál is, mert néha rám tört a pánik. Ez akkor csúcsosodott ki, amikor mentünk a lányaimmal a Vas utcában egy tüntetésre, de nem tudtam kiszállni a kocsiból, ahogy megláttam a tömeget. Dőlt az izzadság rólam. Tizenkét éve csöng a bal fülem, az Úri muri főpróbahete óta, amikor naponta kétszer főbe kellett lőnöm magam.”

László Zsolt azt mondja, nem szeretne mindent a pandémiára kenni (pedig Bodnár Attilának is hasonló tüneteket okozott a covid), de észrevette, hogy ha nincs munkája, akkor általában automatikusan, valószínűleg pszichés alapon elmegy a hangja. Neonfényben könnyen rosszul lesz, de négyzetrácsos padlón szintén. Hozzáteszi, hogy édesanyja szintén pánikbeteg volt:

Ezek a cikkek is hasonló témákról szólnak

„a tömeg ezt abszolút generálja, de a színházban is előfordult. Legutóbb a Városmajorban néztem egy darabot, amikor előfordult. A tanárok október 23-i tüntetésén is borzalmas volt. Becsületből odamentem, de egyensúlyzavarom lett a tömegben.”

A színész elgondolkodtató dolgokat mond azzal kapcsolatosan is, hogy jelenleg hol tart a pályáján. Úgy fogalmaz, hogy néha úgy érzi, hogy már-már unja a színészi pályát:

„én szinte mindent eljátszottam, amit el kell játszani. Megmondom őszintén, unni nem unom, de fáradt vagyok. Azokat unom, amikor (nem akarok csomagolni) színházilag nem túl jó színdarabokban szerepel az ember. És én most tényleg nem akarom lenézni a közönséget, egyáltalán meg se fordul a fejemben, de bizonyos anyagok, amikor először látja az ember, akkor nagyon hatásosak tudnak lenni. És azok is. És én pontosan tudom, most nem akarok színdarabokat mondani, amiket a mai napig játszunk... Viszont amikor az ember 120-szor elmondja azokat a nem túl jó mondatokat, egyszerűen már nem jut róla eszembe semmi. Fontos, hogy az ember színészként igenis irodalmi alapanyagokkal dolgozzon. Legalábbis nekem fontos. Nincsenek új gesztusaim, nincsenek új pofavágásaim, ezeket már mind elhasználtam, nem tudtam újat kitalálni egyelőre, de majd igyekszem...”

Itt tudja a teljes interjút megtekinteni.