Horváth Charlie a szülei, felesége és jóbarátja elvesztéséről vallott: Borzadály korszak
Horváth Charlie élete legrosszabb periódusaként beszél arról, amit a közelmúltban meg kellett élnie.
Horváth Charlie nagyinterjút adott az Indexnek abból az alkalomból, hogy Aréna-bulira készül, valamint közelgő 77. születésnapjára megjelent egy önéletrajzi könyve, benne 77 történettel. Az a címe, hogy Charlie 77 sztori.
Horváth Charlie élete legnehezebb időszakán van túl
Az interjúban a legendás rockénekes említi, mennyire nehéz időszakot kellett átélnie az elmúlt években. A megrázó helyzetjelentés arra az egyszerű kérdésre érkezik, hogy Horváth Charlie hogyan érzi magát most.
„Ki tudja, hogy mi lesz velem, annyi zenészkollégám, barátom ment már el, vagy betegeskedik. Boldog vagyok, hogy élek, és ez a kis unokámnak, valamint a fiamnak, Ákosnak köszönhető. Volt egy borzadály korszak, három-négy év, amikor elment anyukám, apukám, a feleségem édesanyja, a feleségem öccse. Katikám meg tíz éve ment el... Ugyanabban az évben Somló Tamás hagyott itt, és még jó pár barát. Hihetetlen, a borzalom nem akart megszakadni, a kocsimat is ellopták, de pár éve úgy érzem, most jó, még tudok tenni valamit a családért. Erik, a kis unokám is felnőtt, már hetedikes. Volt pár bulimon. Szerintem szeret, és ez a lényeg. Amikor van szabadideje az iskola mellett, rengeteg közös programot csinálunk”
– idézi fel a fájó emlékeket Horváth Charlie. Meg kell jegyezni a fentiekhez, hogy az énekes felesége, Széles Katalin képzőművész 10 évvel ezelőtt, 2014-ben, Somló Tamás pedig 2016-ban hunyt el.
A későbbi énekes arról az időszakról is beszél az interjúban, amikor a pályája elején trombitásnak készült, mivel akkor, a '60-as években még nem tombolt a későbbi rockkorszak gitárőrülete, és Horváth Charlie-t eleinte inkább a jazz vonzotta.
Horváth Charlie a karrierje kezdetén külföldön próbált szerencsét: két és fél évet töltött Afrikában az Africa nevű formációval. 1978-ban házasodtak össze a feleségével, majd jött a lehetőség, hogy újra külföldön dolgozzon. Az énekes igent mondott és ennek következtében csaknem 10 évet dolgozott megint külföldön. A mostani interjúban így emlékszik vissza erre az időszakra:
„Amikor sokat voltam külföldön, és a fiam még pici volt, akkor keveset láttam. De Katikám mindig mondta, hogy inkább menjek, mert itthon nem szeretnek engem annyira. [...] Volt sírás-rívás, amikor indultam, meg azért voltak pillanatok, amikor minden és mindenki nagyon hiányzott, de cserébe ott volt a zene öröme meg az a jó érzés, hogy hét különböző felfogású zenész, aki teljesen más karakter, együtt muzsikál. A színpadon mindig megjött a tűz, a varázs.”
A YouTube-on található egy lenyűgözően érdekes videó ebből az időszakból. Alább Horváth Charlie a Pannonia Express nevű formációval lép fel 1990-ben egy hajón.
(A fent kiemelt kép 1989-ben készült Horváth Charlie-ról. Fotó: Fortepan/Szigetváry Zsolt)