Alföldi Róbert kifakadt: Ez a szakmánk egyik leggusztustalanabb és legalpáribb történése
Alföldi Róbert korábban kommentálta Vidnyánszky Attila lemondását, most az azóta történtekről beszélt.
Alföldi Róbert 2007-től 2012-ig volt a Nemzeti Színház élén, és bár az első ötéves ciklus után újra pályázott a posztra, az első Fidesz-kormány helyette Vidnyánszky Attilát tette meg igazgatónak. Vidnyánszkyt éppen idén választották újra a harmadik ötéves ciklusára, így elvileg 2028-ig ő marad a Nemzeti Színház vezetője, de a két hete történt baleset miatt az igazgató lemondott.
Ennek kapcsán Alföldi Róbert a fentiekkel kapcsolatosan egy hosszabb posztot jelentetett meg a Facebookon, többek között a következőket írva:
„nem az a fontos most, hogy ki mikor mondott le – nota bene felénk az elég ritka, hogy valaki valóban felelősséget vállal –, nem az a fontos, hogy ki fogadta el, vagy sem, nem a szimpátiák vagy egyebek a fontosak a Nemzeti Színházban történt szörnyű balesettel kapcsolatban. Egyetlen dolog fontos! Hogy a két kollégánk minél hamarabb és teljesen gyógyuljon és épüljön fel!”
Ebben a posztban olvasható mindez.
Most az 56 éves színész-rendező a 24.hu-nak adott egy rendkívül hosszú interjút, aminek az apropója talán az volt, hogy tegnap volt Alföldi Róbert születésnapja. Mindenesetre az ünneplés helyett többek között a fenti témát tárgyalja a beszélgetés, és a Nemzeti egykori igazgatója most a következőket teszi hozzá a múlt heti posztjához:
„semmilyen módon nem szeretném a korábbi szavaimat sem visszavonni, sem más kontextusba helyezni. Komolyan és mélyen hiszem, hogy az igazgató úr megrendült, és az egyetlen helyes lépésnek tartotta a lemondását. Ha nem is teljesen, de bele tudtam képzelni magam a helyzetébe. Borzalmas! És nálunk tényleg nem szokta senki vállalni semmiért a felelősséget. De ami azóta történik, az a szakmánk egyik leggusztustalanabb és legalpáribb történése. És ebben vastagon benne van az igazgató úr is! Ha másért nem, hát azért, hogy nem állítja le ezeket a csinovnyikokat, akik közül nagyon soknak különböző szervezetekben ő a főnöke. Igazi, rendes ötvenes évekbeli hűségcunami, mindenki félti a saját érdekeit. Hiszen annak, hogy hogyan kell működni Vidnyánszky alatt, annak már megvannak a játékszabályai, azt már lehet tudni. Ahhoz lehet alkalmazkodni, és megkapni érte a jutalmat. Bármilyen változás pedig kiszámíthatatlan. És közben egyre kevesebbet beszélünk a vizsgálatról és a két kollégámról.”
A beszélgetés végén Alföldi Róbert azt mondja, hogy már nem lát reményt, hogy a közügyeken változtatni tudna:
„én megtettem, amit meg tudtam tenni, nincs több mozgásterem. És ennyi idősen nem is akarom már vesztegetni az időm reménytelen ügyekkel. Nem tartom magam öregnek, és igazából leszarom, hány éves vagyok, mert egyébként nagyjából úgy érzem magam, mint harminc éve. De amikor azt látom, hogy a kollégáim hullanak egyik pillanatról a másikra, nem akarom eltékozolni azt, ami még hátravan. A közügyek alakulására úgyse tudok hatni, pedig én tényleg beleálltam, a lehetőségeimhez képest mindent megtettem. Ennél többre nem vagyok képes, ám ez sem ért semmit.”
(Kiemelt kép: Alföldi Róbert Facebookja)