Szilágyi Áron: Megfordult a fejemben, hogy elúszhat az olimpia
A háromszoros olimpiai bajnok kardvívó a 168-nak adott interjút a tokiói játékok mentális kihívásairól.
Szilágyi Áron a csapatversenyen szerzett bronz után visszatöltötte telefonjára azokat a közösségi média applikációkat, amellyel a rajongói elérhetik. Bőszen válaszolt a gratulációkra, közben találkozókon vesz részt, sorban adja a nyilatkozatokat, elviseli azt a felhajtást, ami ilyenkor egy olimpiai bajnoknak jár.
Harmadszor sikerült egyéni kardversenyt nyernie az olimpián, ahogy ő fogalmaz, a nagyfokú érdeklődés kielégítése ilyenkor kellemes kötelesség. Nehezen válaszol arra a kérdésre, hogy mitől lehet 13 éve a legjobb, ezt talán az ellenfelek jobban tudják. Szakemberek szerint mentális ereje emelheti őt immáron évek óta a többiek fölé, így arra kértük, hogy ebből az aspektusból vizsgálja meg a tokiói versenyét és az azt megelőző felkészülést.
A harmadik olimpiai bajnoki címed után a pszichológusodat kérdeztük itt a 168-on, hogy mi lehet az a titok, amellyel te jobb vagy a versenytársaidnál? Faludi Viktória azt mondta, hogy valószínűleg az önismereted vezetett téged zsinórban a harmadik ötkarikás elsőségig. Ezt meg tudod erősíteni?
Faludi Vikivel 2011 óta dolgozunk együtt és nagyon sokat segített az önismeretem fejlesztésében. A páston minden vívónak szüksége van arra, hogy tisztában legyen a saját érzéseivel, indulataival, és ezeket megfelelő módon kordában tudja tartani. Mi is ebbe az irányba mentünk el és ezen nagyon sokat dolgoztunk. Ennek Londontól kezdve meglett az eredménye. Voltak benne hullámhegyek és -völgyek, mert nem olyan egzakt tudomány ez, hogy patikamérlegen mindig pontosan kimérhető legyen az önismeret mértéke. De elmondható, hogy három olimpián nagyon jól sikerült a mentális felkészülés.
Korábbi interjúidban már meséltél bizonyos kifejezések mantrázásáról, amelyek koncentrálttá tehetnek és erőt adhatnak. Miután alapfokú pszichológia diplomád van, kérlek, kvázi szakmabeliként avass be minket, hogy ezt az önismeretet milyen pszichológiai technikákkal fejlesztettétek?
Ezek a cikkek is hasonló témákról szólnak
Sport
2021. július 29., 17:32
Faludi Viktória az olimpiai felkészülés kulisszatitkairól is beszélt. Interjú.
Itthon
2021. július 29., 09:29
Az olimpiai aranyérmes nem hagyja abba a világraszóló siker után sem pályafutását.
Sport
2021. július 24., 21:22
Megjelentek a ma háromszoros olimpiai bajnokká vált magyar vívó első nyilatkozatai.
Az önismeret azt jelenti, hogy tisztában vagyok a viselkedésem és döntéseim mögött rejlő lelki világommal, az érzésekkel, amelyek bennem kavarognak, illetve mit váltanak ki belső és külső ingerek. Vannak olyan technikák, mint relaxáció, imagináció, de nem ezeken, hanem a beszélgetéseken volt a hangsúly, mikor Vikivel múltbéli szituációkat elemeztünk és kontextusában néztük meg, hogy mit miért csinálok.
Az elmúlt egy-két év nem volt egyszerű, hiszen a 2019-es budapesti vb-n a 32 között estél ki, ezt követően azt nyilatkoztad, hogy borzasztóan elkenődtél, majd jött a covid, amely egy vég nélküli várakozást jelentett elmaradt versenyekkel, hosszabbra nyúló felkészülésekkel. Mi volt ebben az időszakban a legnagyobb lelki akadály, amit le kellett küzdened?
Jó helyen kapizsgálsz, az a budapesti torna elég nagy kudarcélmény volt a számomra. nem voltam hozzászokva, hogy egy versenyen ilyen hamar kiessek, évek óta nem történt ilyen velem. Az utána következő két hónapos pihenő nagyon sokat segített, újra beleálltam a felkészülésbe, és azon a néhány, 2020 elején rendezett világkupa versenyen nagyon sikeresen tudtam szerepelni. Erre jött rá a pandémia okozta leállás. De ezt a világon mindenki nagyon nehezen kezelte.
Ez bizonyos sportolóknál depressziót is okozott, de valaki átvészelte szorongással, türelmetlenséggel, frusztrációval, jobb esetben belenyugvással. Te hogy élted meg ezt a szünetet?
A márciusi világkupa megnyerése után egy teljes leállásra kényszerültem, kvázi karanténba kerültem, edzeni sem tudtam. A hétköznapjaim céltalan lebegéssé változtak, amit elég nehezen éltem meg, mert alapjáraton egy elég tudatos srác vagyok, aki mindig látná a következő elérendő célokat. De szerencsére sikerült kitölteni az időt hasznosnak, élvezetesnek gondolt dolgokkal. Úgy vészeltem át ezt az időszakot, hogy nem tévesztettem szem elől a tokiói olimpiát.
Ha nem haragszol, teniszből hoznék példát. A legnagyobb bajnokok is nyíltan vallanak arról, hogy mennyire nehéz befejezni egy mérkőzést, mert nagy vezetésnél is bekúszik egy gondolat a fejbe, hogy mi van, ha nem sikerül? Ezek a belső hangok hátrányban még inkább felerősödnek. Ez vívásban is így történik? Neked volt sima és szoros meccsed is, amit hátrányból fordítottál meg. Volt benned ehhez hasonló félsz, hogy kudarcot vallhatsz?
Éppen az elődöntőben volt ilyen, a grúz Basadze ellen. Nem is az asszó hajrájában, ami kiélezett volt, hanem az elején, amikor adott egy-két meglepő találatot, és elhúzott. Akkor villant be a fejembe, hogy egyáltalán nem garantált ez az olimpiai bajnoki cím, meg kell dolgoznom ezért itt a főpáston is. Akkor magamra tudtam ölteni a harci mezt és kicsit mélyebb vívóállásba ültem. Igen, ott ez átfutott az agyamon. Szerencsére akkor engem ott ez mobilizált és olyan erőket mozgatott meg, amikre szükségem volt.
A németek elleni bronzmeccsen is voltak nehéz pillanataid…
A csapatversenyen valóban debilizált egy ilyen gondolat. Max Hartunggal vívtam a befejező asszót 40-26-os állásnál, amikor az ellenfelem nagyon jól kezdett vívni, nekem pedig picit megremegett a kezem, és hirtelen nagyon szoros lett az eredmény. Akkor ott, 43-40-nél eszembe jutott, hogy ezt nem szúrhatom el a csapattársaimnak, nem mehet el rajtam egy olimpiai érem és végül ott is sikerült olyan tartalék erőt találni, amely nem tudom hol volt, de jó, hogy jött.
Mennyire nehéz megtalálnod az egyensúlyt a görcsösség és a túlzott lelazultság, elvárás nélküliség között?
Alapvetően nem a lazaságra építek. A vívásom sem könnyed, mert épp azt szeretem, ha van bennem némi feszültség, amely higgadtabbá, pontosabbá, tudatosabbá tesz. Faludi Vikivel próbáltuk a versenyek ideális motivációs szintjét beállítani. Ha úgy érzem, hogy egy meccsnek nincs tétje és túl lazán kezeltem, az általában nem sült el túl jól. Az ellenkezője sem jó, épp a 2019-es budapesti vb-n éreztem azt, hogy már sok volt a görcsösségből és nyomásból. A játékokon igyekeztem az előző két olimpia pozitív emlékeit előcsalogatni és arra építeni a versenyzést. Pontosan ezért írtunk Vikivel olyan kifejezéseket, kulcsszavakat, amelyek a londoni és riói emlékekben gyökereztek.
A rólad készült dokumentumfilmben Aldo Montano mondja azt, hogy Szilágyi Áron remek vívó, de lehetne barátságosabb. Korábbi interjúkban magad is elismered, hogy introvertált személyiség vagy, aki viszont a csapattársai felé kinyílik. Akkor mondható, hogy ez a bezártság egy tudatos választás, egy maszk, hogy ezáltal kiszámíthatatlanabbá válj az ellenfelek számára?
Ez a részemről inkább egyfajta védekezés. Engem sokszor fárasztanak azok a szociális helyzetek, amelyben nem érzem komfortosnak magam. Nem vagyok antiszociális figura, de versenyhelyzetben jobb szeretek egy picit bezárkózni és csak a saját világommal foglalkozni. Nevezhetjük ezt taktikának is, bár ez csak az idővel alakult így, nem ez annyira tudatos. Kialakult egy olyan belső világom, amiben jól fel tudom készíteni magam az asszókra, tény, hogy ide keveset engedek be a külvilágból.
(Kiemelt kép: Kiemelt kép: Szilágyi Áron ismét megvédte olimpiai bajnoki címét a férfi kardozók egyéni versenyének döntőjében a világméretű koronavírus-járvány miatt 2021-re halasztott 2020-as tokiói nyári olimpián a Makuhari Rendezvényközpontban 2021. július 24-én. Fotó: Illyés Tibor / MTI)
