Voldemort féltérden
– Bilincsben, vezetőszáron akarom látni minden tévécsatornán! – hangoztatta információink szerint a Miniszterelnökségen Lázár János 2016 augusztusában, amikor a 168 Óra riportsorozatából értesült a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei párt- és képviselőtársa, Mengyi Roland által szervezett pályázaticsalás-kísérletről. A kancelláriaminiszter azonnali belső vizsgálatot rendelt el. Komolyan gondolta a példastatuálást, hiszen hozzá tartozott többek között az uniós forrásokra épülő fejlesztéspolitika, amelynek a kulcsfigurája közvetlen munkatársa, Csepreghy Nándor államtitkár volt, és akinek az ismeretségére több alkalommal is hivatkozott a Mengyi-ügy egyik vádlottja a lehallgatási jegyzőkönyvek szerint. Csepreghy is előremenekült: készségesen interjút adott a 168 Órának, elmondta, a játszótérről, ahol a gyerekeik együtt játszottak, ismeri B. Szilviát, a Public Sector Consulting Kft. pályázatíróját, aki kitalálta és megírta a vádiratban szereplő pályázatot. Ezt a pályázatot hirdette ki végül az Emberi Erőforrások Minisztériumának Modellprogram a szociális szövetkezetek hálózatosodásának érdekében címmel félmilliárd forint értékben, annak ellenére hogy a kiírásban szereplő felételek a rendelkezésre álló néhány hét alatt teljesíthetetlenek voltak.
Ugyanebben a fővárosi pályázatíró irodában zajlott a nyertes pályázatok összeállítása is a Mengyi által gründolt szociális szövetkezetek számára. Csepreghy azt sem cáfolta, hogy ismert volt előtte a játszótéri anyuka foglalkozása, mert korábban egy vidéki uniós projekt zárórendezvényén találkozott vele. A Public Sector Consulting készítette többek között a szintén fideszes Simonka György képviselő Békés megyei agrárfejlesztési támogatási pályázatait is. Az ő mentelmi jogát nemrég függesztették fel, miután bűnszervezetben elkövetett, különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntettével gyanúsították meg. Csepreghy azt állította, az érintett nő sohasem kért tőle segítséget pályázati ügyekben.
Mivel a Public Sector Consulting Kft.-nek a belvárosi ősfideszes mag egyik oszlopos tagja, Holbok Sándor a tulajdonosa, lapunk rákérdezett arra, hogy a politikai érintettségek ellenére végigviszik-e a vizsgálatot. Csepreghy akkor kijelentette: igen, mert ez elvi kérdés. Hangsúlyozta, ha elnézőek egyesekkel, az a végén rájuk üt vissza.
A belső vizsgálat gyors volt, és hatékony. Kiderült, hogy a Public Sector Consulting 19 uniós projekt esetében vállalt pályázatíró, projektmenedzsment- vagy valamilyen egyéb szolgáltatói munkát, testvércége, a Public Sector Tanácsadó Kft. pedig 44 alkalommal. „Látjuk azt, hogy melyik projektekben működtek közre, és a vizsgálat második fázisában a miniszter úr arról rendelkezett, hogy újra át kell tekinteni ezeket az értékeléseket, ami pedig egy végkövetkeztetést fog hozni olyan másfél hónapon belül, amikor megtörténik az összes, 2007 óta általuk kezelt vagy részben általuk menedzselt pályázatnak az áttekintése” – mondta akkor Csepreghy. Utólag elmondható: mindketten túlbecsülték a hatalmukat, hisz sem Lázár, sem Csepreghy nincs már a nagypolitikában, és a Mengyi-ügy kapcsán bejelentett el- és leszámolási terveik meghiúsultak.
Miután Polt Péter legfőbb ügyész kérésére az Országgyűlés 2016. szeptember 12-én egyhangú döntéssel kiadta Mengyi Roland mentelmi jogát, hetek teltek el, mire a határozat megérkezett a Központi Nyomozó Főügyészségre. A vádhatóság Mengyit nem vette őrizetbe, nem indítványozták sem a letartóztatását, sem a házi őrizetét, sőt még lakhelyelhagyási tilalmat sem kértek, pedig azok a cselekmények, amelyekkel meggyanúsították – nagy vagyoni hátrányt okozó, bűnszövetségben elkövetett költségvetési csalás bűntettének kísérlete és vesztegetést állítva elkövetett befolyással üzérkedés bűntette –, tíz évet meghaladó börtönbüntetést is maguk után vonhatnak, fennállt a szökés, az elrejtőzés, valamint a bizonyítékok megsemmisítésének veszélye. Nem beszélve arról, hogy az ügy többi szereplője hónapokat töltött előzetes letartóztatásban. A Public Sector Consulting Kft. tevékenységének átfogó vizsgálatából sem lett semmi érdemleges: nem vonták perbe, nem követeltek vissza tőlük támogatási forrásokat, a cég szépen csendben végelszámolással meg is szűnt.
Ráadásul már jóval hamarabb bilincs kattanhatott volna Mengyi Roland csuklóján.
A NAV Dél-alföldi Bűnügyi Igazgatóságának speciális nyomozó csoportja – amely Zuschlag János, Simonka György és Czeglédy Csaba mellett milliárdos vállalkozókat állít eredménnyel bíróság elé – gőzhengerként nyomult előre a szociális szövetkezeket futószalagon létrehozó izsáki és kecskeméti könyvelőiroda megfigyelése kapcsán. E szövetkezeti formának ugyanis kedvezményes a járulékrendszere, így azonnal ráugrottak a spekulánsok. Lényege: a munkavállalók maradtak ugyanabban az állásban, mint korábban, de papíron a fizetésüket egy szociális szövetkezettől kapták. Ezzel jól járt a munkáltató, mert kevesebbe került neki egy alkalmazott, de jól jártak a szövetkezetszervezők is, mert haszon maradt a zsebükben a befizetett járulékok mellett. Ebbe az adóhatóság által megfigyelt és lehallgatott homoki világba csöppent bele egy tiszaújvárosi vállalkozó, akinek minél több szociális szövetkezetre volt szüksége, mert a magas szintű kapcsolatain keresztül pályázati támogatásokat akart lehívni ezeknek a foglalkoztatási társulásoknak a népszerűsítésére. Rajta keresztül lépett be a képbe Mengyi Roland, akit csak Voldemortnak hívtak az egymás közti beszélgetéseikben a későbbi vádlottak.
Személyesen találkoztak, majd egyeztettek is, aztán 2015 júliusában egy tiszaújvárosi házi pingpongparti kellős közepén – az ingatlant Mengyi bérelte a másik vádlott, K. Péter édesapjától – kibújt a szög a zsákból. Az egyik jelenlévő nyomozati vallomása szerint Mengyi egyértelműsítette a jövőt, amikor a következőket mondta: „Itt és most el kellene dönteni, hogy megbízunk-e egymásban annyira, hogy most már a pénzről is kell beszélnünk. Ez egy egyirányú utca, és innen visszafordulni nem lehet, és ahhoz, hogy tudjunk együtt dolgozni, ahhoz az ő részükről is bizalom szükséges, ennek az az alapfeltétele, ha átadunk ötmillió forintot még a pályázat kiírása előtt úgymond alkotmányos költség jogcímen.”
Mengyi Roland a perben azzal védekezett, hogy ez az összekötőjének, K. Péternek a saját zsebre játszó magánakciója volt. A védekezése ott dől meg, hogy mindez a többi vádlottban is felmerült, ezért ragaszkodtak a személyes találkozóhoz, erre néhány nap múlva került sor a törzshelyükön, a tiszaújvárosi Mamma Rosa pizzériában. A négyszereplős találkozón Mengyi kertelés nélkül közölte: „Most öt, ha lezárják, még öt, vagy így, vagy sehogy.” A korrupciós történetet hitelesíti az a lehallgatási fejezet, amely arról szól, hogy a vádlottak milyen nehézségek árán – végül csak családi kölcsönök segítségével – tudták összekaparni az első ötmillió forintot.
A 2015. július 14-én 13 óra 13 perckor a nemzetbiztonság által rögzített telefonbeszélgetés szerint Mengyi összekötője, K. Péter aznap fél kettőre érkezett az összeszedett ötmillió forintért, amit másnap kellett volna a fővárosba vinnie Voldemorthoz. Az utolsó pillanatban megváltozott a terv, és K. Péter a Mamma Rosa pizzériában adta át Mengyinek a pénzt. A NAV nyomozói felsorakoztak a helyszínen, de ekkorra már világossá vált, hogy Voldemort kormánypárti országgyűlési képviselő, amit a legmagasabb szinten jelenteniük kellett. Innentől követhetetlenné és szövevényessé vált az addig egyértelmű utasítási rendszer mind a NAV, mind a szoros felügyeletet gyakorló ügyészség berkeiben, és végül a rutinszerű leleplezésből nem lett semmi. Pedig a rajtaütés lehetett volna az egyetlen momentum, amikor egy mentelmi joggal védett képviselőt őrizetbe lehetett volna venni, nem beszélve arról, hogy ezzel megvalósult volna a vesztegetés, amit végül a bíróság így nem állapíthatott meg, és csupán befolyással üzérkedés bűntettében találta bűnösnek Mengyi Rolandot.
Vajon tőlünk nyugatabbra előfordulhatott volna-e, hogy egy lényegében független speciális bűnüldöző egység nem kap parancsot egy képviselő megvesztegetésének a leleplezésére? A rajtaütés elmaradását firtató kérdéseinkre egyszer sem kaptunk érdemi választ sem az ügyészségtől, sem a NAV-tól. Mengyi a bírósági tárgyaláson annyit mondott: abban a csomagban, amit K. Pétertől kapott azon a találkozón, emlékei szerint női ruha vagy pálinka lehetett, de az időmúlás miatt nem emlékezett rá pontosan.
Nemzeti sajátossága ennek az ügynek az is, hogy e profi nyomozók végül nem hagyták (hagyhatták) végigvinni az ügyet. Vagyis nem várták meg, hogy kik pályáznak a meghirdetett projektre, mit teljesítenek a résztvevők, illetve a kiutalt támogatás milyen csatornákon folyik vissza Mengyi Rolandhoz, és abból még esetleg kik részesülnek. A végére ugyanis Voldemort már a kétszer ötmilliós alkotmányos költség mellett különböző beszámlázási költségek formájában 90 százalékos visszaosztást kért. Igaz, azt is hozzátette, ha mindezt betartják, további pályázatokkal fogja meghálálni a hűségüket és az együttműködési készségüket.
Elképzelhető-e például, hogy egy ilyen esetben egy nyomozó szerv értesíti a minisztérium vezetőjét, hogy van egy aggályos pályázatuk, figyeljenek rá, továbbá megosztja velük azon szervezetek nevét, amelyek a szereplőkön keresztül érintettek az eljárásban? Ugyan mi értelme ennek, ha nem a várható politikai botrány enyhítésének szándéka a cél? Hiszen ha a meglévő teljes kontroll mellett mindez megtörténik, akkor nem marad elvarratlan szál, meglettek volna az ügy minisztériumi felelősei, esetleg más pályázatok, fiktív cégek is a felszínre kerülhettek volna, és nem utolsósorban a korrupciós rendszer politikus haszonélvezői.
De miként Lázár János vizsgálata, úgy a NAV titkos felderítése is megbicsaklott, sőt az ügygazda lényegében asszisztált a nyomozás kiszivárogtatásához. Ugyanis miután egy NAV-futár 2015. szeptember 3-án a Balog Zoltán miniszternek címzett levelet a minisztériumban kézbesítette, a vádlottak a telefonban nem beszélnek a pályázatról, és akad köztük, aki ki is mondja: lehallgatják őket. Cikksorozatunk megjelenése után elkezdték keresni a szivárogtatót, a NAV feljelentésére a Legfőbb Ügyészség 2016. szeptember 12-én a Központi Nyomozó Főügyészséget bízta meg a minősített adattal visszaélés vétségének kivizsgálásával.
E nyomozás adatai szerint a korlátozott terjesztésű levelet Vennes Szilvia, a miniszter kabinetfőnökségének munkatársa vette át a NAV futárjától, tőle Farkas Anikó kabinetvezetőhöz került, ő bontotta fel. A kabinetfőnök azonnal megmutatta a dokumentumot Balog Zoltán miniszternek. Az egykori Bibó-szakkollégista Farkas Anikó vallomása szerint Balog ekkor azt kérte tőle, beszéljen Köpeczi-Bócz Tamás EU-fejlesztésekért felelős helyettes államtitkárral, és hívja fel a figyelmét, hogy a szociális szövetkezetek támogatására vonatkozó pályázat kiírásánál és elbírálásánál fokozott figyelemmel járjanak el. Nyomatékosította továbbá, hogy az iratban nevesített szövetkezetek ne jussanak pénzhez. Farkas Anikó a korlátozott terjesztésű levelet megmutatta Köpeczi-Bócz Tamásnak, ő pedig ígéretet tett neki, hogy a miniszter kérésének megfelelően fog eljárni. A levél a minisztérium titkos iratokat kezelő egységének az irattárába került. Köpeczi-Bócz Tamás azonban a kihallgatása során tagadta, hogy látta volna a NAV korlátozott terjesztésű iratát, továbbá azt is, hogy Farkas Anikó bármiféle instrukciókat adott volna neki a szociális szövetkezeteket érintő támogatási pályázattal kapcsolatban. Patthelyzet alakult ki, amelyet csak a harmadik érintett szereplő, Balog Zoltán kihallgatása oldhatott volna fel, ettől azonban az ügyészség eltekintett. A nyomozást bizonyítékok hiányában megszüntették, kifejtve: a lehallgatottak közlései következtetéseken, illetve feltételezéseken alapultak. Köpeczi-Bócz Tamást „a szakpolitikai koordinálásának hiányosságai” miatt egyébként menesztették a tárcától.
A pályázó szociális szövetkezetek végül nem nyertek, a vádlottak visszakövetelték az ötmillió forintot, Mengyi oda is adta az összekötő K. Péternek – a bíróságon ezt kölcsönként aposztrofálta –, majd a pénz visszaadásakor a szereplőket őrizetbe vették.
A Fővárosi Törvényszék Steiner Gábor vezette büntetőtanácsa mind a hét vádlottat bűnösnek találta, miután ismert volt előttük, hogy az érdemben megvalósíthatatlan pályázat rájuk lett kiírva. Nem is volt céljuk a pályázat megvalósítása, hiszen tudták azt is, hogy a kiutalt összegnek csupán a tíz százalékát kaphatják meg, a céljuk kizárólag a pénzszerzés volt. Tudták, hogy mindaz, amit tesznek, bűncselekmény – áll a bírói indoklásban.
A büntetlen előéletű Mengyi Rolandot a bíróság csaláskísérlet, valamint befolyással üzérkedés bűntettében mondta ki bűnösnek, ezért három év letöltendő börtönbüntetésre, hat év közügyektől eltiltásra, valamint négymillió forint pénzbüntetésre ítélte. Barátját és összekötőjét, K. Pétert – aki visszavonta korábbi vallomásait, és megpróbálta az egészet a saját magánakciójaként beállítani – két év hat hónap letöltendő börtönbüntetésre ítélték. A többi vádlott különböző időtartamú felfüggesztett börtönbüntetést kapott. Az ítélet nem jogerős.
Mengyi a határozat kihirdetése után abszurdnak nevezte az ítéletet.
A szociális szövetkezeteket gründoló könyvelőnő járulék- és adócsalásos ügyét egy másik bíróság tárgyalja.
Az ominózus minisztériumi pályázatban találtak egy szövetkezetet, amely nem volt köthető a Mengyi-féle körhöz. Az orfűi székhelyű Radócsay Szociális Szövetkezet 44 633 800 forint támogatást nyert el a pályázaton. Az ügy pikantériája, hogy a tárca előbb 26 725 642 forintot utalt ki a szövetkezetnek, de a további kiutalást különböző szabálytalanságok miatt felfüggesztették, mert időközben végrehajtás indult a szervezet ellen, így nem is tudott elszámolni a pályázati pénzzel. / Rajnai Attila
