Tagállami atomfegyver

A szédületes karriert befutó Varga Zs. András Marosvásárhelyen született. Mint egy interjúban elmondta, gyermekkorában Vásárhely színmagyar hely volt. A Kossuth rádiót hallgatták, nagymamája az Élet és Tudomány című lapot olvasta, ő maga a Pajtás magazinból értesült a Csillagok háborúja forgatásáról. A leendő főügyészhelyettes, egyetemi professzor, alkotmánybíró, velencei bizottsági tag, majd vélhetően Kúria-elnök 1995-ben végzett az ELTE jogi karán, aztán az Országgyűlési Biztos Hivatalába került Polt Péter helyettes ombudsman mellé, aki a mentora lett. Varga követte őt az ügyészségre is, 32 évesen már a legfőbb ügyész helyettese volt. Amikor Polt első megbízatása lejárt, Varga Zs. a felmentését kérte, majd vele együtt tért vissza 2010-ben, hogy azután 2013-ban az egyetemi karrier mellett döntsön, a Pázmány Péter-egyetem jogi karának dékánja legyen.

Egyetemi megbízatásából csak néhány hónap telt el, amikor 46 évesen az Alkotmánybíróság történetének legfiatalabb bírájának választották. Igaz, az AB működéséről szóló törvény szerint a megbízatás összeegyeztethetetlen a dékáni poszttal, de az alkotmányosság legfontosabb ügyeit tárgyaló kollégái mégis elfogadták érvelését: ő csak „csökkentett feladatkörű” dékán. Így ebben az esetben eltértek a jogszabályokhoz kötöttség elvétől. Az Alkotmánybíróságon Varga Zs. András nem okozott csalódást az őt megválasztó kétharmados többségnek. Előadó bíróként fontos szerepet vitt olyan határozatok elfogadásában, mint az önkormányzati felhatalmazás a hajléktalanság szankcionálására, az úgynevezett Stop Soros törvény, a rémhírterjesztés új tényállása, vagy a veszélyhelyzet idején elfogadott Btk. Alkotmánybíróként önkényesnek minősítette a Kúria választásokat követő jogértelmezését, amely a Fidesznek egy mandátumába került. Ezzel erősítette a miniszterelnöknek azt a bírói függetlenséget sértő kijelentését, amely szerint a „Kúria nem nőtt fel a feladatához”.

A Varga Zs. András iránti feltétlen kormányzati bizalom jele volt, hogy 2013-ban az EU új és korábbi tagjai közötti jogvitákban közvetítő Velencei Bizottság magyar tagjának választották, miután Paczolai Pétert visszahívták onnan. A tekintélyes nemzetközi testület Paczolait ez után választotta tiszteletbeli elnökének. Az Ars Boni jogászszervezet lapjának adott interjúban az Európai Tanács bizottságának magyar tagja kemény kritikával illette a Velencei Bizottságot. Aggályosnak mondta, hogy a testület normatív fogalommá tette a jogállamiságot, amely korábban elvont jogelvnek minősült, így többféleképpen lehetett értelmezni. A bizottság állásfoglalásainak hatására azonban a jogállamiság közös uniós minimumként bekerült a jogszabályok szövegébe. Ezzel a független jogászokból álló bizottság, annak magyar tagja szerint, valamiféle orákulum szerepébe helyezkedett, és elkezdte szuverén országoknak előírni, hogyan kell működniük.

Eszméből bálvány című könyvében Varga Zs. András a jogállamiságot egyfajta aduásznak minősíti, amely a totális joguralom, a jogállami önkény eszköze lehet. Értelmezése szerint dogmának kiáltottak ki néhány alapelvet, amelyek megsértéséért kiközösítés jár a modern Európából, ami hasonló helyzetbe sodor bennünket, mint amit a diktatúrák idején megtapasztaltunk. A későbbi főbírójelölt szerint a jogállamiság eszméjéből lényegében valamiféle joker lett, ha az európai uniós testületeknek valami nem tetszik, végső soron mindig mondhatják: sérti a jogállamot. A főbírói poszt várományosa úgy gondolja tehát, hogy az ország nemzeti identitása védelemre szorul, a „pakliban benne van az ellenállás lehetősége” is. A már idézett interjúban elmondta, nem tarja kizártnak, hogy egy tagállam kijelentse: nem vitatja az Európai Unió jogának felsőbbségét, azt sem, hogy az mindenkire kötelező, de az adott konkrét döntést nem tudja végrehajtani. Igaz, ez valamiféle tagállami atomfegyverrel ér fel, hiszen ha mindenki kiszerel legókockákat, hogyan működik majd a szerkezet?

A Kúria élére jelölt jogász a hazai bíróságoknak is visszafogottságot ajánl annak érdekében, hogy „a jogállami klauzula ne takarja el az alkotmányt”. Ennek jegyében a bírói autonómia visszaszorításának a híve, a bíráktól a jogszabályok szövegéhez kötött ítélkezési tevékenységet követelne. Persze mindenki tudja: Magyarországon ma a jogszabályok az országgyűlési kétharmad, azon keresztül pedig a kormány álláspontját tükrözik. Varga Zs. András belátja, hogy ebben a megközelítésben a jog a kormányzás eszközének tűnhet, ám ezt jobbnak tartja a „joguralom bálványánál”.

A bírák mérlegelési jogának szűkítését számos jogász bírálja. Fleck Zoltán, az ELTE professzora a 168 Órának azt mondta: álláspontja szerint Magyarországon és tágabb értelemben az egész kelet-közép-európai térségben pont az a baj, hogy a bírói kar nem szokott hozzá, hogy az alkotmányos alapjogokra is kiterjessze értelmezését. Csak az alacsonyabb rendű, technikai jellegű előírásokat veszi figyelembe, miközben a jogforrások, közöttük a büntető törvénykönyv, a polgári törvénykönyv is tartalmazza a jogállam, az alkotmányosság, a demokrácia, az emberi jogok és az emberi méltóság elveit és jogosultságait.

Vadász Viktor bíró, európai emberi jogi szakjogász, az Országos Bírói Tanács tagja egy tavaszi cikkében arra figyelmeztetett, hogy a bírák jogalkalmazói alávetettsége a törvényhozói hatalom totális fennhatóságához vezethet, aminek az emberi jogok sem szabhatnak korlátot. A 20. század sötét korszakaiban a formálisan érvényes, de a nemzetközi joggal és annak általános elveivel ellentétes jogszabályok végrehajtásában bírák is közreműködtek. Például a zsidótörvényekről, a kényszerkitelepítésekről vagy az egyházak üldözéséről szóló jogszabályok alkalmazásához szükség volt (nem független) bírákra is.

Varga Zs. András sohasem pályázott bírói posztra, és nincs tárgyalótermi tapasztalata. Az Alaptörvény szerint azonban a Kúria elnökét a határozatlan időre kinevezett és legalább ötéves bírói szolgálati viszonnyal rendelkező bírák közül választja az Országgyűlés. Ezt az előírást 2011-ben éppen azért fogadta el a kétharmados többség, hogy ezzel az ürüggyel a Legfelsőbb Bíróság átkeresztelésekor meneszthessék Baka András főbírót, akinek tevékenységével elégedetlen volt a Fidesz-hatalom. A múlt év áprilisában azonban új szabályt hoztak: a bírói szolgálati jogviszony számításakor ezután figyelembe kell venni a nemzetközi igazságszolgáltatási szervezetben bíróként, főtanácsadóként és az alkotmánybíróként szerzett tapasztalatot is. Azaz ma már akár Baka is jöhetne, ha közben nem vonult volna nyugdíjba. Az első törvénymódosítást tavaly decemberben újabb követte, amikor egy 200 oldalas salátatörvény sok egyéb, össze nem illő részlet között lehetővé tette, hogy az Alkotmánybíróság tagjai egyúttal bírák is lehessenek. Őket kérésükre a köztársasági elnök a feltételek vizsgálata és pályáztatás nélkül nevezze ki a Kúria tagjának. Július 3. óta nyolc ilyen „alvóbíró” van az Alkotmánybíróságon, és persze senkinek nincs kétsége afelől, hogy szükség esetén követhetik a Kúriára annak új elnökét.

Az Eötvös Károly Intézet elemzése nem azért minősíti botrányosnak és elfogadhatatlannak az alkotmánybírák pályázat nélküli kinevezését, mert nincs bírói gyakorlatuk, hanem azért, mert klasszikus jogállami elv, hogy bírákat nem politikai eljárásban választanak. Az alkotmánybírák viszont a parlamenti többségtől tisztán politikai alapon nyerik el tisztségüket.

Az Európai Bizottság szeptember 30-án kiadott első jogállami jelentése is aggályosnak nevezte a törvénymódosításokat. Erről kérdeztük Gerhard Reissnert, a kilencven ország bíráit tömörítő Nemzetközi Bírói Egyesület volt elnökét, aki tavaly az európai szövetség tényfeltáró küldöttségének tagjaként járt Budapesten. A magyar helyzetet jól ismerő bíró a 168 Órának az Európai Bírák Konzultatív Testületének előírását idézte, amely szerint a főbírák választásakor kerülni kell bármilyen politikai befolyást. A testület azt a megoldást részesíti előnyben, amikor a legfelsőbb bírói testület tagjai maguk választják meg elnöküket. Gerhard Reissner szerint már a tavalyi törvénymódosítások idején is az volt a törvényhozói szándék, hogy a politikának tetsző jelölt fusson be. Nincs azonban olyan uniós jogi előírás, amelynek a nevében fel lehetne lépni az eljárás ellen.

Hatékony eszköze a 3000 hazai bíró képviseletére megválasztott Országos Bírói Tanácsnak (OBT) sincs. Jellemző, hogy a szakmai testület állásfoglalása elé időzítették Varga Zs. András meghallgatását az Országgyűlés jogi bizottságában, tehát a politikusok nem is voltak kíváncsiak a bírák véleményére. Egy informátorunk úgy nyilatkozott: a választást ezzel a politikai show szintjére fokozták le. Az Országos Bírói Tanács tizenhárom szavazattal egy ellenében (ez volt Darák Péter jelenlegi Kúria-elnök voksa) elutasította a jelölt támogatását. Mint indoklásukban írták: nem lehet elvonatkoztatni attól a ténytől, hogy a bírósági szervezetben korábban nem végzett ítélkezési tevékenységet, tárgyalótermi tapasztalattal nem rendelkezik. Minthogy Varga Zsolt András jelölését két közelmúltbeli törvénymódosítás tette lehetővé, az eljárás nem felel meg annak az alkotmányos követelménynek, hogy a bírósági hierarchia csúcsára más hatalmi ágaktól független, külső szemlélő szerint is pártatlannak látszó személy kerüljön.

Az OBT szóvivője, Vadász Viktor lapunknak elmondta: az 1989-es rendszerváltás óta példa nélküli, hogy olyan személyt válasszanak a legfőbb bírói testült élére, aki korábban nem dolgozott rendes bírósági szervezetben. Ez a magyar bíróságok hosszú történetében is összesen csak négyszer fordult elő. Kettőt az uralkodó, Ferenc József nevezett ki. Ez királyi joga volt. Két másik esetben a kommunista párt berkeiben döntöttek: akkor sem volt apelláta. Vajon melyik példát követi a mai hatalom?

A Kúria elnöke kulcsposztot tölt be. A testület mondhatja ki a végső szót a bíróságok elé kerülő ügyekben, és a bíróságok számára általános érvényű, lényegében a törvénnyel azonos súlyú jogegységi határozatokat hoz. Az öttagú tanácsokban persze az elnöknek is csak egy szavazata van, de ő határozza meg, hogy kik ülnek a tanácsban, és egyike azoknak, akik a témákat is meghatározzák. Ebben a rendszerben nincs fék, nincs ellensúly. Az Alkotmánybíróság elé innen ritkán jut el panasz, bírói kezdeményezés még kevésbé.

Varga Zs. András az OBT előtti meghallgatásán egy kérdésre válaszolva azt mondta: Ne hagyjuk, hogy lerombolódjon a bíróságba vetett bizalom. Azt nagyon nehéz lesz visszaépíteni, mert évszázadok alatt jött létre… Ha meginog, ki fogja visszaépíteni, és mikor?

Ő maga mostantól megkerülhetetlen szereplője a bíráskodásnak. Vajon segít-e megőrizni a bizalmat? Abban is, hogy a bíróságok hangján a jövőben nem a politika szólal meg. / Barát József