Szavak élet nélkül
A Pénzmosó például egy sztárokkal megpakolt soderberghes fricska lett, a kisemberek naivitását kihasználó biztosítási rendszer visszásságait mutatja be, amolyan keserédes komédia a zavarosban fényesen elboldoguló ügyvédpárról egy megtörtént eset alapján. Soderbergh tehát visszatért a bevált receptjéhez: a legnagyobb nevekkel tárt elénk egy társadalmilag érzékeny problémát több nézőpontból, csípősen és könnyedén, amelyben a rendszer végül a szemünkbe röhög. Majd a témája miatt nem annyira parádés (talán úgy gondolták, hogy nem nagyon célozhatják meg az európai piacot), de még mindig ironikus filmmel, a Szárnyaló madárral csipkedte meg az NBA-t és a kosárlabda világát. Most pedig itt az újabb eresztés, egy könnyed dráma az írás mibenlétéről és a folyton felbukkanó szerelemről. Mindhárom filmben közös, hogy igen nagy szabadságot kapott bennünk Soderbergh: nem csupán rendezte, hanem ő állt a kamera mögött és ő is vágta meg a filmet.
A Szabad szavakat teljes titoktartás mellett forgatta egy nagy óceánjáró fedélzetén (ahol a cselekmény nagy része játszódik) New York és Southampton között, így amikor a Meryl Streep alakította írónő, Alice eltéved a fedélzeten, akkor a valódi személyzetet látjuk (és a hajó is sokkal hitelesebben „alakítja magát” a filmben). Történik, hogy az írásban kissé megfeneklett írónőt, aki mögött már van pár szakmai és kereskedelmi siker, az ügynöke rábeszéli, hogy vegye át az Angliában neki ítélt rangos díjat. Alice csak úgy áll rá a dologra, ha nem repülővel megy, és magával viheti két régi barátnőjét és az unokaöccsét. Titokban az ügynök is hajóra száll, hiszen ki kell deríteni, hogy min dolgozik az író (hátha a nagy siker folytatásán), és hol tart a kézirattal. A hajón aztán finoman elszabadul minden: az unokaöcs szerelemre lobban az ügynök iránt, a barátnők között kiéleződik egy régi konfliktus, és még egy népszerű krimiíró is felbukkan a színen.
Félő, hogy a Szabad szavak igazán azoknak lesz érdekes, akiket le tudnak kötni az írással kapcsolatos problémák és nyavalyák. Például, amikor a ponyva- és a szépíró egymást dicséri: az előbbi lelkesen, az utóbbi némi gúnnyal. És persze az örökös, a laikusokat leginkább izgató kérdés: mi lesz azokkal, akiket az író modellként felhasznál a regényeiben? Akiknek kölcsönveszi vagy ellopja az életét. Roberta (a zseniálisan villogó tekintetű Candice Bergen) például meg van győződve róla, hogy a dúsgazdag férje a regény miatt hagyta el őt, s az egykor gondtalanul élő asszony most – idős korára – kénytelen eladóként dolgozni egy fehérneműboltban. A film legerősebb részei leginkább hozzá kapcsolódnak, aki az ajándékba kapott utazást leginkább arra szeretné fölhasználni, hogy rendezze végre az egzisztenciáját. Például szerez magának egy gazdag férjet, mert eldöntötte: bármilyen úton vagy áron, de pénzhez jut. Talán ez az utolsó lehetősége.
Bár imádjuk és istenítjük Meryl Streepet, aki a legegyszerűbb karaktereket is képes felvillanyozni, és bármilyen filmet elvisz a hátán, most csupán megbízhatóan hozza a kissé savanyú, távolságtartó, titokzatos írónőt. A film sodra is elég lassú, a szerelmi szál sem elég magával ragadó, így a Szabad szavak gyakran torkollik finom és érzékeny jelentéktelenségbe, amelyet a végkifejlet sem mélyít el igazán. Könnyű ujjgyakorlat hát Soderbergh filmje, rutinos munka, s bár nem mondhatnánk sikerületlennek, elmarad korábbi filmjeinek elevenségétől. Szép és unalmas, mint egy kilúgozott memoár. / Papp Sándor Zsigmond
(Szabad szavak, 108 perc, HBO GO)
